OK-TAT: közpénzcsalás a vád

A hatszázmillió forintot is meghaladja az a közpénz, amelyet a Horn–Kuncze-kormányzat idején – Fodor Gábor, majd Magyar Bálint szabad demokrata oktatási miniszter regnálása alatt – a tárca alkalmazottai és különböző gazdasági társulások képviselői elcsaltak – öszszegezhető a Fővárosi Főügyészség vádirata. A tegnap kezdődött büntetőperben ismertetett ügyészi álláspont szerint a tizenkét vádlott többek között hivatali visszaélést, különösen nagy kárt okozó társtettesként csalást, köz- és magánokirat-hamisítást követett el, amikor 1995–96-ban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) alkalmazottai és több cég – meghatározó részben az OK-TAT Kft. – képviselői törvénytelenül utaltak át és használtak fel közpénzt. A monstre perben 87 tanút hallgatnak meg.

A Fővárosi Főügyészség vádiratában szereplő hat vádpont szerint az MKM-nek okozott – meg nem térült – kár megközelíti a 300 millió forintot, s a hetedik vádpontban szereplő OK-TAT-ügy néven ismertté vált csalássorozat kárértékének összege is közel ennyi. Az elkövetők ez utóbbi esetben 291 millió 442 ezer forint közpénzt szereztek meg és használtak fel saját céljaikra, s mindössze hatmilliót fordítottak a pályázat eredeti céljaira.
A dokumentum szerint 1995-ben az MKM-ben feladatként tűzték ki a tanári továbbképzést, de konkrét pályázat kiírását nem tervezték, és ez a tárca 1996-os költségvetésében sem jelent meg. Sz. Miklós (a tárca tanügy-igazgatási főosztályának vezetője) azonban Báthory Zoltán gazdasági helyettes államtitkár nevében – helyetteseként aláírva – 1995. december harmadikai keltezéssel levelet küldött M. Ottónak az Országos Közoktatási Intézet (OKI) főigazgatójának, amelyben az MKM szakmai irányítási tevékenységéhez tartozó számítástechnikai, informatikai, művészeti és szakokatási terület tanár továbbképzések megszervezésével bízta meg.
A vádiratban az szerepel, hogy M. Ottó 1995 decemberében pályázati felhívást tett közé az MKM szakmai irányítási körébe tartozó számítástechnikai, valamint művészeti szakterületekkel kapcsolatos 1996. évi tanáralap- és továbbképzésére. A pályázati hirdetmény azonban – a közbeszerzésekről szóló törvény rendelkezéseinek megsértésével – nem jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, mindössze egy alkalommal „reklámozták”, a köztévé képújságjában. A vádirat kitér arra is, hogy a pályázat lejárati határidejét is törvénysértően röviden, 1995. december 31. napjában jelölték meg. D. Csaba másodrendű vádlott már előzőleg tudott a kiírásról és arról, hogy ez alkalmat ad számára a jogtalan haszonszerzésre. Ezért S. Imre minisztériumi titkárságvezetővel, Sz. Csaba harmadrendű, T. Gábor nyolcadrendű és R. György hetedrendű vádlottakkal már korábban megbeszélték, hogy a pályázat útján az abban való részvétel látszatát keltve megpróbálnak a minisztériumi költségvetésből anyagi haszonhoz jutni. Az okiratban olvasható, hogy a vádlottak a pályázatra három tendert nyújtottak be; mindegyiket R. György készítette el D. Csaba utasításai alapján. Az egyik pályázatot a St. Bemo befektető-szolgáltató Kft. nevében írta meg, amely cég képviselője T. Gábor, egyik felügyelőbizottsági tagja pedig ő maga volt. A másikat a Pro Invest Üzleti Tanácsadó Kft. nevében nyújtották be, amelynek képviseletét R. György látta el. A harmadik pályázat – az OK-TAT Kft. nevében készült, hamis névaláírással – a másik kettőnél részletesebb, szakmailag megalapozottabb volt. Mint a vádirat tartalmazza: a pályázatokat a közbeszerzési törvény ismételt megsértésével M. Ottó – Sz. Miklóssal konzultálva – egy személyben bírálta el, és győztesként az OK-TAT Kft.-t fogadta el annak ellenére, hogy a pályázat a teljesítés alkalmasságára dokumentumokat nem tartalmazott.
A vádiratban azt is leírják, hogy a pályázat benyújtásakor az OK-TAT Kft.-t még nem alapították meg. Erre csak akkor tették meg a szükséges előkészületeket, amikor az OKI 1996. január 3-i értesítéséből kiderült, hogy ők nyertek. D. Csaba titkárnőjét, B. Rezsőné elsőrendű vádlottat kérte fel arra, hogy a társaság alapításával kapcsolatos teendőket elvégezze, és azt a pályázattal kapcsolatos tárgyalások, illetve a pénzfelvételek során álnéven képviselje. Erre a célra rendelkezésére bocsátotta egy eredetileg más nevére és egy másik (létező személy) adataival kiállított, de B. Rezsőné fényképével ellátott személyi igazolványt. B. Rezsőné már a pályázat elnyerésének tudatában 1996. január 8-i keltezéssel álnéven aláírta az OK-TAT Kft. alapító okiratát, és a szükséges többi dokumentumot.
A Fővárosi Főügyészség vádiratában olvasható, hogy 1996. január 24-én megállapodás jött létre az OKI és az OK-TAT Kft. között. A tárgyaláson M. Ottó, a magát másnak kiadó B. Rezsőné, és Sz. Csaba vett részt. M. Ottó a pályázatban költségként megjelölt 297 millió 895 ezer forintot fenntartás nélkül elfogadta. Ugyanezen a napon nyújtotta be B. Rezsőné a Fővárosi Bíróság cégbíróságára az iratokat, majd a következő napokon a társaság nevében bankszámlákat nyitott öt banknál, mindvégig D. Csaba utasításai szerint eljárva. A bankfiókok kiválasztásánál, a számlákra helyezendő összegek meghatározásánál, majd később a felvételek ütemezésénél T. Gábor nyolcadrendű vádlott elgondolásait követték. Sz. Miklós 1996. január 24-én közreműködött az akta megnyitásában és az akkor már hivatalában tartózkodó Báthory Zoltán névbélyegzőjét használta fel. Az OK-TAT Kft.-nek történő kifizetés érdekében hatáskörét meghaladva a tankönyvtámogatás rovatból 80 millió forint átcsoportosításáról rendelkezett, amelyre egyébként csak a miniszter lett volna jogosult. A kifizetés alapját 140 millió forint erejéig Sz. Tamás ötödrendű vádlott saját kerete, 77 millió forint vonatkozásában pedig a szakmai szolgálatok és a szakszolgálatok kerete képezte. Az aktát Honti Mária közigazgatási államtitkár helyett Sz. Tamás írta alá. 1996. február másodikán M. Ottó – Sz. Miklós külön felhívására – írásban arra kérte Báthory Zoltánt, hogy a pályázat szerint a képzések megtervezhetősége érdekében az OK-TAT Kft. támogatásával ne az OKI előirányzatát emelje meg, hanem azt egy összegben közvetlenül a társaság számára utaltassa.
A vádirat külön kitér arra, hogy a levelet Sz. Miklós magához vette azzal, hogy azt Báthorynak átadja; valójában azonban nem akarta, hogy annak tartalmáról az államtitkár tudomást szerezzen, a kifizetésben ő maga akarta intézkedni. Ezt Sz. Tamás felé meg is tette a levélre írt feljegyzéssel. M. Ottó annak érdekében, hogy az OK-TAT Kft.-t jogtalan előnyökhöz juttassa, a vonatkozó törvényi előírásokat szándékosan megszegte. Az egyösszegű kifizetéskor B. Rezsőné (álnéven) és M. Ottó szerződésmódosítást írt alá, amelyben az OK-TAT Kft. elszámolási kötelezettségét is rögzítették. Sz. Tamás február 8-án utasítást adott az összeg átutalására. Az aktát ismerve az OK-TAT Kft.-nek történő kifizetés részleteit S. Imre juttatta el az MKM költségvetési főosztályára azzal a felszólítással, hogy az egyösszegű átutalást az M. Ottó által írt levélben foglaltaknak megfelelően hajtsák végre. Az átalás február 13-án megtörtént az OK-TAT Kft. Polgári Banknál vezetett számlájára.
A vádiratban kiemelik: Sz. Tamás – Báthory Zoltán helyettes államtitkár, Honti Mária közigazgatási államtitkár valamint a szaktárca más vezetőinek megtévesztése érdekében – a kifizetésről hatáskörét túllépve rendelkezett. Emellett Sz. Miklós és Sz. Tamás a kifizetéssel kapcsolatos intézkedésével megszegte az államháztartásról szóló törvényt.
A dokumentum szerint B. Rezsőné az összeg jóváírásának napján D. Csaba utasításai alapján a bankoknál nyitott számlákon elhelyezte a pénzt. Ezt követően február 14. és 21. között – a hamis személyi igazolványt felhasználva – több részletben a teljes összeget felvette. A pénzt minden esetben a jelen lévő D. Csabának adta át.
Miután Báthory Zoltán a pályázat részleteiről utólag tudomást szerezve utólag aggályosnak tartotta az egyösszegű átutalást, M. Ottót arra hívta fel, hogy a szakmai ellenőrzésen túl negyedévenként írásos jelentést készítsen arról, hogy az OK-TAT Kft. a feladatoknak miként tesz eleget.
***
Háromszázmillión osztoztak a vádlottak? A vádirat szerint az OK-TAT pályázata vitte a prímet. A kifizetett közpénzből 6,483 millió forintot fordítottak az eredeti célra. B. Rezsőné 1996. április 16-án több iskolával között szerződés alapján osztotta el az összeget az intézményeknek, Sz. Miklós szakmai segítségével. A fennmaradó összeget, 291 millió 442 ezer forintot D. Csaba, valamint a bűncselekményben részt vett társai egymás között elosztották és saját céljaikra fordították. A pénzből R. György és T. Gábor összesen 11 milliót, az ötödrendű vádlott Sz. Tamás 45 millió forintot, S. Imre körülbelül ugyanekkora összeget, Sz. Miklós pedig 50 milliót kapott D. Csabától. A minisztériumnak okozott kár nem térült meg. A többéves eljárás után a tegnapi első bírósági tárgyalási napon a jelen lévő tíz vádlottból hárman jelezték, hogy a későbbiekben nem kívánnak vallomást tenni. A vádlottak nem ismerték el bűnösségüket. A tárgyalás a jövő kedden folytatódik.
***
Az Interpol segített. Honti Mária, az oktatási tárca államtitkára 1996 októberében eljárást kezdeményezett az ügyben, a rendőrség decemberben rendelte el a nyomozást. A minisztérium illetékes főosztályvezetőjét és az OKI főigazgatóját elbocsátották. Több érintettet előzetes letartóztatásba helyeztek, a két fő gyanúsított azonban a felelősségrevonás elől elmenekült. Egyiküket, D. Csabát 1998. augusztus 17-én az Interpol segítségével fogták el Grúziában, majd hazahozatala után előzetes letartóztatásba helyezték. Bűntársa, S. Imre 1999 áprilisában Magyarországon került rendőrkézre, majd előzetes letartóztatásba. Jelenleg szabadlábon védekeznek.