Ötezer éves emlékek Budaörsön

Viszonylag ritkán képes egy önkormányzat ahhoz hasonló kulturális misszióra szerény anyagi forrásból, mint amilyenre Budaörs egyhangú testületi döntés után vállalkozott. Ma délután nyílik meg a megüresedett és múzeumi célokra átalakított bölcsődében az idei környékbeli ásatások kincseit tartalmazó kiállítás Ottományi Katalin és Mester Edit régészek feltárása nyomán. A kelta, római, Árpád-kori és újközépkori tárgyak között, az „élő múzeumban” jelmezes történelmi játszóházat tartanak majd hetente a budaörsi gyerekeknek.

Budaörs – fekvése folytán – a múlt tárgyi emlékeiben nagyon gazdag, némi túlzással: bárhol bolygatják meg a földet, valaha itt élt népek nyomaira bukkannak. Ezért is határozott úgy az önkormányzati testület, hogy a használaton kívüli Károly király úti bölcsődét átalakíttatja múzeummá, s a legfrissebb leleteket közszemlére teszi. Az udvaron kőtár fogadja a belépőket, az épületben pedig a tárlók nem csupán a nézelődést szolgálják, hanem díszletként teremtenek hangulatot az iskolásoknak tartandó majdani élő történelemórákhoz – tájékoztatott Mester Edit régész.
A budaörsi kutatónő szakmai elkötelezettségből faggatja a valaha itt lévő, Csík nevű falu tárgyait, s lokálpatriotizmusa okán szorgalmazza a leletek minél szélesebb körű bemutatását. Alapítója a budaörsi Régiségbúvár Egyesületnek is, a társaság a ma délutáni kiállításmegnyitón római kori ételkóstolóra is invitálja látogatókat. Budaörs (és elődje, Csík) a Buda–Bécs útvonal menti elhelyezkedésével a kereskedőknek, mestereknek és a hadaknak is útjába került. A Mészárosok útjának is nevezett fő irány mentén az állandó lakosok több pénzhez és hírhez jutottak az utazók ellátásával. Csík falu a X–XI. században élte virágkorát, az akkoriban szokásoshoz képest nagy lehetett a nyüzsgés. A törökdúlás következtében néptelenedett el a település, de csupán rövid időre, a fekvés és a környezet hamarosan ide csábította az új életet kezdő bátrakat. Még a XX. század elején is állt a Csíki csárda, amely nevében is őrizte a múltat; mára csak pincéje maradt meg, romokban, de azokat meg akarják menteni. Edények, kályhaszemek és egyéb középkori tárgyak láthatóak az idei leletekből az új helytörténeti múzeumban az említett korból.
Az idén nyáron folytatott ásatásokat Ottományi Katalin régész is egy készülő nagyberuházás területén, ahol rendkívül értékes leletegyüttest tárt föl: több évezred egymásra rétegződött emlékeit. Neolit, rézkor, kora vaskor, kelta kor, korai és késői római kor, s az Árpád-kor hagyta nyomát a föld alatt Budaörsön. Most az osztrák befektető érkezése révén mód nyílt feltárásukra.
A budaörsi önkormányzatnak szándékában áll megvásárolni azt a kőépületet, pontosabban a területet, amely már az új tulajdonos birtokába került. A késő római kori villagazdaság bizonyos Marcus Antonius Victorinusé volt, itt élt a mai Budaörsöt karéjozó dombok egyikénél, s szőlőtermesztéssel foglalkozott. Megtalálták kőből emelt lakóháza maradványait, mellette gabonatermesztő és szőlőművelő háznépe lakásait. Műhelyek, istállók, gazdasági épületek falai láthatóak még a laikus számára is felismerhetően, a latin feliratos kövekről tudjuk nevét, s azt is, hogy Aquincum duumvirje, azaz a két vezetőjének egyike volt. Az önkormányzat fontolgatja a szabadtéri kiállítás rendezését az eredeti helyszínen, egyelőre folynak a tárgyalások a beruházóval. A raktárbázis építőjét törvény kötelezi arra, hogy állja az ásatás költségeit, de úgy tűnik, ezen felül is együttműködőnek mutatkozik a magyar föld kincseinek megmentésében.
Több tárló tárgyai szólnak az egymás utáni századokról az Antik gyökereink című kiállításon. Korai római hamvasztásos sír edényei, női ékszerek, s a lósírból előkerült lószerszám veretei láthatóak bronz kocsidíszek társaságában. A rekonstruált késő római sír férficsontvázt és férfi viseleti tárgyakat mutat be, csaknem teljes épségben megmaradt edények és női ékszerek kíséretében. A római villagazdaság őrlőkövei és szövőszék nehezékei, a késői római feliratos, faragott kőtöredékek tanúskodnak a gondosan szervezett és virágzó gazdasági élet eredményességéről. A honfoglalás idejéből származik a felfűzött pénzekből álló nyaklánc és a nyakperec; az udvaron, a kőtárban felállították a helyszínről elszállított üres kőládasírt.
A nyáron a nyolchektáros területből két hektáron talált tárgyakat az Ottományi Katalin vezette kutatócsoport, a mintegy öt évezred ezelőtti neolitikumtól az Árpád-korig. Mester Edit ezekhez képest igazán friss leleteket tárt föl: a XIII–XIV. századból való a rekonstruált veremház, a gödrök, kemencék, árkok és az állatcsontok, amelyek az állattartásról, illetve a táplálkozási szokásokról árulkodnak. Újkorinak számítanak a XVI–XVII. századi szemetesgödrök kincsei, leginkább a szinte épségben megmaradt kerámiaedények. A ma nyíló kiállítás szakmai sikerein túl vélhetően példával is szolgál a többi önkormányzatnak. Az örökös költséggondokkal küszködő régészet a helyhatósági költségvetések segítségével is jelentős eredményeket érhet el, ha a testületek úgy akarják.