Tett hasonlót Demszky?

Példátlanul sikeres főpolgármester, elsöprő győzelem az újraválasztáson – ilyeneket írtak Demszky Gáborról a balliberális lapok. A szemünk se rebben, tudjuk, hogy az ilyen hurrázások a tudatlanoknak szólnak. Azoknak, akiknek gyönge az emlékezete. Vagy akiket szándékosan nem világosítottak fel az említett lapok.
Azt most már hagyjuk, mit nem tett Budapestért a tizenkét éve regnáló főpolgármester. Sokkal tanulságosabb, mire voltak képesek, akár kevesebb idő alatt is elődei.
Például Boráros János, aki Pest város polgármestereként megnyitotta a nagyközönség számára a Városligetet, lefektette a máig érvényes városrendezés alapjait, vagyonát pedig jóléti alapokra hagyta. Tett Demszky Gábor hasonlót? Nem.
Kamermayer Károly, aki nem ismételgette interjúkban, nem íratta plakátokra, és nem tévesztett meg százezreket azzal, hogy ő bizony világvárost épít. Kamermayer erről nem beszélt, hanem hozzáértéssel megcselekedte. John Lukacs szerint a huszadik század elején nem volt izgalmasabb, pezsgőbb szellemi életű európai főváros Budapestnél. Elmondhatja ezt Demszky „saját Budapestjéről”? Nem.
Vagy ott volt Bárczy István, akinek minden kezdeményezése újat hozott. Hivatali ideje alatt Budapest vagyonát megduplázta, bevételeit meghatszorozta. Városi kezelésbe vette a gázművek, az elektromos művek és a villamosvasút létesítményeit. Az iskolák, a lakások és a kórházak ma ismert hálózata nagyobbrészt az ő idejében jött létre. Tett ilyesmit Demszky? Nem tett.
Ez a harsány szabad demokrata, aki rövid és dicstelen pártelnöksége idején szónoki fogásként mindössze azt tudta ismételgetni, hogy „leváltom Orbán Viktort, leváltom Orbán Viktort”, Demszky Gábor jó, ha tudja, Bárczy István nem csak polgármesterként volt jeles. A magyar szabadelvűség kiemelkedő alakjaként is számon tartják. Liberalizmusát nem csupán a hatalom megszerzésére és görcsös megtartására használta: tagja volt a Pátria szabadkőműves páholynak. És ne feledkezzünk meg Kővágó Józsefről, aki a koalíciós idők polgármestere volt 1945-től alig két évig. Nem akármilyen előzmény után került a városházára. 1944-ben tagja volt a Kis János altábornagy vezette katonai ellenállásnak. Akkor a nyilasok tartóztatták le, hat év múlva a kommunisták. Az Andrássy út 60.-at másodjára már nem úszta meg: rövid úton életfogytiglanra ítélték. Ötvenhatban szabadul, a forradalom alatt ismét polgármester, aztán menekülés az oroszok elől Nyugatra. Az ő polgármestersége idején Budapest lakosai még hihetik, hogy van remény. Ezt sugallják a főváros által kiadott lapok, az alkotásra buzdított művészek és a tudóstársadalom. Amikor vége a reménynek, akkor ül vonatra, és hagyja el az országot Márai.
Végül, hogy el ne felejtsem. Boráros a napóleoni háborúkban, Kamermayer a negyvennyolcas szabadságharcban, Kővágó pedig a katonai ellenállásban harcolt fegyverrel az idegen beavatkozók ellen. Ilyen elődei voltak Demszky Gábornak.
Akik rá szavaztak, semmit nem tudtak róluk.
Így tartják tudatlanságban szavazóikat a balliberális lapok.
Gogolnak, az orosz írók legeredetibbjének van egy kötete ezzel a címmel: Magatokon röhögtök! Pár év múlva ki lehet adni egy könyvet, melynek borítóján ez áll: Magatokon sírtok, budapestiek!