Tollhegyen

Szerintem az illetékeseknek el kellene gondolkodniuk azon, jó-e, ha a Miniszterelnöki Hivatal állománya – az új ciklusban – négyszázötven főről hétszáznyolcvanra szaporodik, ahogyan ez most történt.
Valószínűleg túlszaporodás történt a hivatalnál, csoportos ikerszülés, esetleg pakisztáni menekülteket eresztettek be az alulképzett kormányőrök, aztán most, tessék, máris hétszáznyolcvan az állomány.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese meg is mondta, soha eny-nyi államtitkár, illetve helyettes államtitkár nem volt a kormányban, mint jelenleg, ez országos csúcs, amit valószínűleg regisztrál majd az utókor.
Nem mennék bele a részletekbe, vigye a batyut a statisztikai hivatal meg a különféle felmérő cégek. Lényeg, hogy váratlan gyarapodás történt a Miniszterelnöki Hivatalban. Valószínűleg a fényre jönnek az alkalmazottak, Józsi, a telefonközpontos (napközben erőember fülbevalóval, rágógumival) nyitva hagyta az ajtót, erre meg azok ott bejöttek, aztán tessék…
Ne keverjünk politikát a történtekbe, akár számítógépvírus is okozhatta a slamasztikát, bár nem lehet kizárni a kézi beavatkozást sem (MSZP–SZDSZ-kormány regnál, ne feledjük), mindenesetre tényleg el kellene gondolkodnunk, jó-e nekünk ez a ménkű csapat, illetve ellenkezőleg, szélnek kéne ereszteni a sok léhűtőt, műtudort, antiembert…
Bárhogyan is van, ha én lennék a Miniszterelnöki Hivatal első embere, már dőlnék is bele a kardomba, illetőleg várnám az érkező selyemzsinórt, amely – mint tudjuk – üzenettel bír, kösd föl magad, pajtás. Akkor szép a lator, ha a szél lengeti. Mozgalmas az élet, forog a föld…