Ügynökkormány

Százmilliárdos tételekben úszik el pénzünk a világ azon fertályába, ahol a szerencsésebb sorsú államok cégei megépítették székházukat. A nemzetekfölöttiség, a multinacionalitás és a kormányzati beavatkozásoktól mentes gazdaság ideológiája a gyakorlatban azt jelenti, hogy ne aprózzák el a kormányok a közpénzeket a hazai vállalkozások megsegítésére, hanem adójóváírás és/vagy közvetlen támogatás formájában zsákszámra ömlesszék abba a néhány cégbe, amelyek ezek közül kegyeskedtek telephelyet létesíteni Magyarország területén.
Őszintén szólva nem volt meglepő az a hír, hogy az MSZP–
SZDSZ kormánykoalíció útépítési tenderén egyetlen magyar cég sem nyert. Miután a kormány elapasztotta a Széchenyi-tervet, amely köztudottan az unió piacának küszöbén tengődő magyar kis- és közepes vállalkozások hiányzó tőkéjét, azaz erejét hivatott pótolni, már semmi meglepő nincs abban, ha a közpénzekből finanszírozott munkákból csak és kizárólag a külföldi cégek részesülnek. Az SZDSZ választási programjában például szinte fel sem lelhető a „magyar kisvállalkozás” kifejezés, s mint az most már egyértelműen látszik: az MSZP választási programjában is csak blöff volt, ugyanolyan, mint az ingyenes tankönyv vagy az alacsonyabb adókulcs s mint megannyi más ígéret.
A mostani kormány a külföldi nagytőke szövetségese, ügyfele, ügynöke. A multik kapják meg azt, amit a magyar vállalkozásoktól elvettek. A multik kapják meg a Széchenyi-terv milliárdos programjait, a magyar cégek maradék erejét, amely talán arra elég lett volna, hogy talpon maradjanak a fejlett világ piaci forgatagában.
A multikkal a baloldali pártok üzletet kötöttek. A hozzájárulásuk révén is begyűjtött szavazatok ára a kormányra kerülést követően könnyen visszafizethető. Ezért a legerősebb valuta a világon a voks, amellyel a nemzetek feletti nagytőke akár kormányokat is tud vásárolni.
Itt van mindjárt az IBM esete. A Népszabadság – a kormánypárti kommunikációra hangolva – azt állította, hogy a politikusok mit sem tudtak a székesfehérvári gyár bezárásának szándékáról az önkormányzati választások előtt. Arról, amelynek terve nyilvánvalóan ott hevert már akkor a cég-, önkormányzati és kormányzati vezetők páncélszekrényében jó mélyen elzárva. Ám mindenki blokkolta a hírt, hiszen Székesfehérvár elvesztését jelentette volna a közel négyezer ember és családjaik kenyerét, sorsát érintő információ megjelenése.
Ezek után szinte nem is kérdés, hogy volt-e paktum a politika és az IBM között. Mint ahogy az sem, felkeltették-e az IBM érdeklődését a kormányzat gigászi méretű informatikai beruházási tervei. A számlát pedig rajtuk kívül más is benyújthatta már, gondoljunk csak az üvegzsebprogram keretében nagy huzavonával kiírt, álságos autópálya-építési tenderre, amelyről már a meghirdetés pillanatában mindenki, így lapunk is tudta: csakis külföldiek nyerhetnek, magyar cégek még a leendő autópályára felvezető földutak közelébe se kerülhetnek.
A fogyasztók vásárlási bojkottot hirdettek annak idején a Danone termékek ellen a győri kekszgyár bezárási terve miatt. Az IBM termékei ellen nem lehet hasonló bojkottal élni, nem lévén mindennapi fogyasztási cikkek. Az igazi magyar érdekeket szolgáló kormányzat azonban értésére adná rosszallását például azzal, hogy a minisztériumok, közhivatalok számítógépeibe nem vásárolnak IBM alkatrészeket, s nem engedik hozzáférni a céget a közpénzekből finanszírozott beruházásokhoz és beszerzésekhez sem.
Az agyontámogatott multik több százmilliárd forintot vonnak ki Magyarországról, a kormányzati bojkott tehát egyszer s mindenkorra intő jel lenne mindazok számára, akik átjáróháznak tekintenek bennünket.
Erre az elkövetkezendő négy évben azonban biztosan nem lesz példa. Ide olyan kormány kellene ugyanis, amelyben nem a szóban forgó multinacionális vállalatok ügynökei ülnek.