A Defend kiverte a biztosítékot

Megalakulása óta a legmélyebb válságát éli az ország egyik legkorszerűbb, legbiztonságosabb pénzfeldolgozó őrző-védő cége, a Defend Security Kft. A több mint nyolcvanszázalékos állami tulajdonú (a Magyar Fejlesztési Bank hatvan-, a Magyar Posta huszonegy százaléknyi üzletrészt birtokol) céggel a sajtóban megjelent – az üzleti hírnevet sértő – cikkek miatt több megrendelő mondta fel szerződését. A Defend körüli botrányok hátterében a konkurenciaharc áll, „a játék pedig arra megy ki, hogy tönkretegyék a céget” – összegezhető Csintalan Sándor, a Defend Kft. 19 százalékos üzletrészét birtokló tulajdonosának véleménye.

A Defend-ügy legújabb fejleménye szerint visszavonta keresetét a többségi állami tulajdonú társaság abban a kártérítési perben, amelyet Eörsi Mátyás képviselő ellen indított a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése miatt. Eörsi az elmúlt év tavaszán azt állította, hogy az őrző-védő cég ötszázmillió forintos köztartozást halmozott fel. Mit szól a per megszüntetéséhez?
– Furcsának tartom. Egyrészt nem volt tudomásom róla, nem mintha a többségnek mindenről tájékoztatnia kellene engem. Másrészt semmilyen információm nincs arról, hogy ennek fejében, vagy ezért cserében a Defend kapott volna valamit. Ellenben a Defend többségi tulajdonosa, az MFB kihagyott egy olyan lehetőséget, ahol cégünk jogállami körülmények között, ország-világ nyilvánossága előtt tisztázhatta volna magát és elégtételt vehetett volna. A per jelen szakaszában egy, a cégünk számára kedvező nem jogerős ítélet után súlyos hiba volt ez a lépés. Mindez akkor történt, amikor a Defend üzleti jó híréért is folyik egyfajta harc: megpróbáltuk megszüntetni a kft. démonizálását, rávilágítva arra, hogy ez a kriminalizálás, ami körülvette és hozzátapadt a céghez, miféle manipulációk eredményeként jött létre. Tehát ebben a légkörben a kereset visszavonása nem volt szerencsés. Nem örülök e döntésnek és nem is értek vele egyet. Mindenesetre utána fogok járni annak, hogy ezt egy valóságos, peren kívüli alku alapozta-e meg. Azt azért megjegyzem, hogy a többségi tulajdonos állam a per kezdetekor is nyolcvan százalékot tulajdonolt, ezért az lett volna az érdeke, hogy a Defend jó hírét megvédje. A hitelrontás ugyanis vagyoni kárral is járt.
– A Defend kontra Eörsi perben a felperest és az alperest is a Bárándy ügyvédi iroda munkatársai képviselték. A felperest Bárándy György, az alperest Bárándy Péter jelenlegi igazságügy-miniszter, majd az iroda egy másik ügyvédje képviselte. Nem tartja ezt furcsának?
– Ezt jogász szakértők döntsék el. Amikor ezt megtudtam, arra gondoltam: lám-lám, milyen az élet, milyen az a miliő, ami Magyarországon kialakult. A mindennapi életünkbe is behatolt a politika, és a rendszerváltás után tizenkét évvel is az üzleti, piaci konfliktusok politikai felhangokat kapnak, olykor pikáns szituációkat idéznek elő még egy perben is. Ezen talán változtatni kellene.
– Sajtóhírek szerint nagy ügyfelek szakítják meg a kapcsolatot, s mondják fel a Defend Security Kft.-vel kötött szerződéseket. Eddig mekkora lehet a veszteség?
– Majd, ha egyszer elszámolunk, akkor forintosítva is kiderül, hogy a többségi tulajdonost és engem a tizenkilenc százaléknyi üzletrészemért mekkora kár ért, milyen kárt okozott a Defendnek az a hitelrontás és kriminalizálás, amelyiknek csak egy eleme volt az Eörsi-féle feljelentés. Egy biztonsággal foglalkozó cég sikerét vagy sikertelenségét a piacon a média és a politika által való megítélés befolyásolhatja – negatív irányba is. Az elmúlt időszakban egyetlenegy esetben sem azért mondtak fel nekünk, mert a Defend rossz szakmai munkát végzett volna, vagy az árai nem lettek volna versenyképesek.
– Akkor az üzleti partnereik mivel indokolták a felmondást?
– Először is indoklás nélkül mondtak fel, mégpedig zömmel állami cégek. Másodsorban, ha lettek volna szakmai kifogásaik, akkor azt megtették volna, éppen ezért árulkodónak érzem azt a tényt, hogy ilyen kritika nem érte a Defendet.
– Földi László után most ön ellen, az MSZP volt ügyvezető alelnöke ellen folyik bosszúhadjárat?
– Nem gondolom, mert ez az egész jóval az én megjelenésem előtt elkezdődött. A szerencsétlen kazettaügy óta a Defendet nagyon sokszor vádolják azzal, hogy a Fidesz-kormány alatt politikai célokra használták, politikai megfigyeléseket kértek tőle. A Defendet a Fidesz biztonsági cégeként mutatták be a magyar közvélemény előtt. Ezért, amikor átvettem a cég vezetését és jött a kormányváltás, rögtön kezdeményeztem, hogy minél előbb induljon el egy KEHI-vizsgálat, jöjjön az APEH, és világítsák át a céget. Ez azóta megtörtént. Hivatalos információim a vizsgálat eredményéről nincsenek, de a nem hivatalos szerint azok a vádak, amikkel illettek bennünket, megalapozatlanok. Az viszont tény, hogy rendszeresen kapok a sajtó különböző köreiből olyan kérdéseket, amelyek a vizsgálatokat végző intézményekből kiszivárogtatott információkon alapulnak.
– Konkrétan mire gondol?
– Arra, hogy fel-felhívnak egy általam ismeretlen eset miatt, amit állítólag valahol, valakitől hallottak, és utána azt kérik tőlem: kommentáljam. Elsősorban a HVG-től, a Magyar Hírlaptól és a Világgazdaságtól keresnek. Ilyenkor azt szoktam mondani, fogalmam sincs, hogy milyen jelentésekre, állításokra, forrásokra hivatkoznak, éppen ezért nem is tudom kommentálni. Ez beleillik abba a sorba, ahol azok a bizonyos sajtóorgánumok eléggé sajátosan kommentálják az egész defendes históriát. A laikus közvéleményt olyan hírekkel lepik meg, hogy a cég illegálisan végzett magánnyomozói vagy biztonsági ellenőrzéseket, hogy ezeket a megfigyeléseket volt nemzetbiztonsági tisztek és rendőrök végezték. Mintha ez valami szörnyűség lenne, mintha például szakácsoknak, pincéreknek vagy éppen buszvezetőknek kellene ilyen jellegű megfigyeléseket végezni. Vagy amikor azt mondják például, hogy „a Magyar Fejlesztési Bankban a Defend magánnyomozói tevékenységére utaló anyagokra bukkantak”. Mintha nem az lenne az evidens és a törvényi előírás, hogy ezeket szigorúan dokumentálni kell, s a megrendelőnél nyomának kell lenni, mit végzett a biztonsági cég. Ezekre az anyagokra nem kell bukkanni, mert ezek törvényszerűen vannak ott, pontosan azért, hogy ezeket jogszerűen és szabályosan lehessen használni. Ezt a munkát egyébként folyamatosan ellenőrzi a rendőrség.
– Mi lehet a cél?
– Az, hogy a cég menjen tönkre.
– Volt olyan, hogy egy magáncég azért mondta fel a szerződést a Defenddel, mert túl sokat szerepelt az újságok címlapjain?
– Voltak ilyenek.
– Nagy megrendelők voltak?
– Egy nagykereskedelmi bank is volt köztük, nevet nem említenék. Ez havi száznegyvenmillió forint kiesést jelentett. Nagyon szövevényes ez az egész. Például a Magyar Posta magatartása egyértelműen arra irányul, hogy a Defend működőképes maradjon. A Magyar Fejlesztési Bank nem szakmai szemmel, hanem pénzügyi, befektetői szemmel nézi a Defendet. Ebben sincs semmi kivetnivaló.
– A Magyar Fejlesztési Bankból szivárgott ki az a hír, hogy egy újságírót is megfigyeltek.
– Amióta a Defend létrejött, kőkemény konkurenciaharcot folytat és a versenytársak igen jelentős erőket mozgósítottak arra, hogy a cégünket kriminalizálják. Ez azzal kezdődött, amikor a Földi László által vezetett cég komolyan megemelte a foglalkoztatottak bérét, és ezzel elkezdődött egy átrendeződés a piacon. Ez komoly feszültséget okozott. Ebben az országban, ahol tízszer annyi biztonsági cég van, mint a nálunk kisebb Ausztriában, egyszer csak megjelent egy százszázalékos magyar tulajdonú cég, amely ráadásul át is akarta rendezni a piacot, majd belépett egy, a pénzfeldolgozás terén lévő vákuumba. Ezzel azonban kiverte a biztosítékot. Létrehoztunk egy olyan pénzfeldolgozó rendszert, amely Magyarországon a legkorszerűbb technológiával működik.
– Ezek szerint mégsem politikai okokat sejt a háttérben?
– Azért vagyok egy kicsit megbocsátóbb a politikával, mert a mai magyar közgondolkodásban, az egész rendszerváltó szellemiségben az már közhely, hogy az állam csak rossz tulajdonos lehet. A politika sokszor ki van szolgáltatva a konkurenciaharcnak. Azt meg kifejezetten tragédiának tartom, ha egy országban botránynak számít, ha két különböző politikai irányultságú ember összeáll egy üzlet érdekében.
– Földi Lászlóra és önmagára gondol?
– Igen. Azt meg külön tragédiának gondolom, hogy különböző pártállású emberek az állammal csak akkor kerülhetnek üzleti viszonyba, ha éppen az aktuális politikai formációval azonosulnak.
– Mégis önök tették pikánssá a Defend-történetet. Földi úr néhány hónapja hárommillió forintért adta el önnek a tizenkilenc százaléknyi üzletrészt a Defendben, majd ön nemrégiben bejelentette, hogy háromszázmillió forintért eladná részesedését. Nem tart attól, hogy a jó erkölcsbe fog ütközni valamelyik Defend-üzletrészre kötött adásvételi szerződés? Mert a bíróságok újabban már a jó erkölcsbe ütköző szerződésekről is hoznak elmarasztaló ítéleteket. Nyilván nem hárommillió forintot ért az ön által megvásárolt üzletrész, illetve ilyen rövid idő alatt nem nőhetett meg az ára a tízszeresére.
– Mi ebben a dologban világosan nyilatkoztunk. Az előző négy évben én voltam Földi László csendestársa, most meg ő az én csendestársam. Ez egy teljesen normális, korrekt helyzet. De a botrány nem innen eredeztethető. A Nyírfa-ügynél kezdődött, amikor napirendre került a kérdés: a „nyírfás”, megfigyelő Földi és az akkori szocialista ügyvezető alelnök, Csintalan kapcsolata vajon miféle lehet? Én csak egyet tehetek, hogy megpróbálom megvédeni a magam igazát, ezzel nekem kell megküzdenem. Aztán pont, mosom kezeimet. Mindenesetre abban a reményben teszem ezt, ha százszázalékos állami tulajdonba kerül a Defend, akkor nagyobb lesz az esélye annak, hogy az állam magával végre megállapodjék.