Jó napot, jó napot, kedves barátom. Jöjjünk be. Az ott egy szék. Elnézést, hogy megvárakoztattam, de mint köztudomású, nagyon elfoglalt vagyok. Elképesztő, mi ment itt a minisztériumban az elődöm idején. No, de nem is ez a lényeg. Azért kértem, hogy találkozzunk, mert itt van magának ez a pályázata az új közbeszerzésünkre. Megmondom férfiasan, szép, okos pályázat, minden benne van, tulajdonképpen akár nyerhetne is, csak hát izé. Eeee.
– Értem. Hát kérem szépen, államtitkár uram, úgy gondolom, ilyen értelmes, sokat tapasztalt, hogy ne mondjam, világlátott emberek, mint mi ketten, talán meg tudnak…
– Hohó. Álljon csak meg, kedves barátom. Nagyon rossz irányba indult el. Nagggyon rossz irányba. Maga meg akart engem vesztegetni. Ne is tiltakozzon. Hát ez nem megy. Üvegzsebű kormány vagyunk, viszonyunk a tisztességhez és a becsülethez ma már elismerő újságcikkek alapmotívuma. Ez állt kampányunk középpontjában, és erre alapozzuk a politikánkat is. 2006-ban jól jön ez majd, Ron megesküdött, ha bírjuk végig, akár négyharmaddal is győzhetünk. Úgyhogy szerencséje van, hogy félbeszakítottam, mert súlyos következményekkel járna, ha megpróbált volna, teszem azt, harmincöt százalékot felkínálni nekem.
– Eszembe sem jutott. Hiszen önöktől idegen ez a gyakorlat. Viszonyuk a tisztességhez és a becsülethez ma már elismerő újságcikkek alapmotívuma.
– Bizony.
– Mindazonáltal, államtitkár uram, szeretném megjegyezni, hogy én mindössze tíz százalékot akartam önnek nem felajánlani.
– Tízet.
– Annyit.
– Pusztán elméletileg érdekelne, hogy miért pont tízet. Kicsit bántja a hiúságomat, hogy ilyen kevésre nem taksált engem. Mondanom sem kell, hogy a pályázata sorsáról én fogok dönteni, és hát, őszintén szólva, nagyobb esélye lenne, ha esetleg harminc százalékot nem kívánna visszajuttatni nekem.
– Nem vagyok abban a helyzetben. Cégem pozícióit tekintve tizenöt százalék a felső határ, amit nem ajánlhatok fel önnek, támogató jóindulatáért cserébe.
– Hm. Kár ezért a formás és takaros dolgozatért. Mindketten tudjuk, hogy vannak egyéb pályázók is, nagy, tőkeerős cégek, akik ezért a közbeszerzésért cserébe az ön által nem említett tizenöt százaléknál jóval többet is meg tudnának tagadni tőlem. Akár huszonötöt is. Ugyebár.
– Ez így van. Higgye el, államtitkár uram, én örülnék a legjobban, ha huszonöt százaléktól tudnám önt megfosztani. De valamiből a munkát is el kell végezni. És bár nem akarom megbántani, feltétlenül el kell mondjam, vannak ebben a kormányban olyan államtitkárok is, akik húsz százalékról hajlandók lemondani egy-egy közbeszerzési kiírás esetében.
– Tényleg?
– Tényleg.
– Azt hiszem, ebben az esetben nekem is be kell érnem azzal, hogy húsz százalékot nem vagyok hajlandó öntől semmi szín alatt elfogadni.
– Ebben talán meg tudunk állapodni. Igen, azt hiszem, ez még belefér. Úgyhogy akkor eszem ágában sincs húsz százalékot felkínálni önnek. Tudom, hogy ezzel nem mennék semmire, hiszen országszerte beszélik, hogy az önök viszonya a tisztességhez és a becsülethez ma már elismerő újságcikkek alapmotívuma.
– Helyes, nagyon helyes. Élesen látja a dolgokat, barátom. Akkor hát megegyeztünk. Ha megbocsát, most vissza kell térnem a munkához, el sem hiszi, micsoda ügyletek voltak itt az előző kormány idején. Délelőtt például találtam egy ezerötszáz forintos benzinszámlát, amit szabálytalanul könyveltek le. Elképesztő. Holnap tartok is erről egy sajtótájékoztatót. Hát akkor, a viszontlátásra.
Ez több, mint egy látványos légibemutató – ha helikoptereket lát elszáguldani Budapest felett, ez jusson eszébe + galéria
