E = mc3

Románia elhúzott mellettünk, Szerbia elénk vágott, és általában valamennyi, szocializmusból föltápászkodó szomszédos állam megelőzi internetellátottságban Magyarországot.

Szerbiában százból eggyel több családnak van internetelérése, mint Magyarországon. A hír megdöbbentő, hiszen arról a Szerbiáról van szó, amelyet a NATO harci gépei nemrég porig bombáztak. A honi internetes társadalom a válságért valamennyi kormányzatot hibáztatni szokta, ám tény, hogy a világháló fejlődésének kóma közeli állapotáért felelős a kedvezményes Mindenkinek csomag megszüntetését áprilisban bejelentő Matáv is. Az internet ugyanis drága mulatság lett, s a családok havi rezsiköltségének tízezer forinttal történő emelkedése minden optimista statisztikai adat ellenére igencsak gátolja a netelérések számának növekedését. Kiss Balázs informatikai mérnök szerint a helyzet úgy képzelhető el, hogy miközben Daciák és Zastavák suhannak el mellettünk az információs világsztrádán, mi, magyarok gyalog kutyagolunk a leállósávban, ráadásul rossz irányba.
– Az intenet ügye legalább annyira fontos, mint a csatornázottság s az egyéb közművek megléte, még ha a honi társadalom nagyobbik része egyelőre nem is érzékeli ezt a szükségletet. A hiány majd akkor válik szembetűnővé, ha idehaza is megteremtődnek az internet hétköznapi használatának feltételei – véli a hálózatépítéssel foglalkozó szakember.
De mi is az a világháló, és elterjedtsége miért fontos mutatója egy ország fejlettségének? Az internet a hatvanas években született meg az Amerikai Egyesült Államokban, de kezdetben még senki sem gondolta az Arpanet nevű, hadászati céllal fejlesztett kommunikációs csatornáról, hogy egykor majd az egész világot lefedő információs háló alapja lesz. Az Arpanet célja egyébként az volt, hogy akkor is működjön a számítógépes adatátvitel, ha a Szovjetunió és szövetségesei olyan csapást mérnek az USA-ra, amelyben megsemmisülnek a központi számítógépek, vagy tönkremegy a továbbítóvonalak egy része. Mivel a katonai hálózatok különböző helyeken működtek, idővel fölmerült összekapcsolásuk igénye; ekkor kezdték el használni az elektronikus leveleket, az e-maileket is. Aztán a katonai hálózat kiegészült a civil társadalom szereplőinek hálózataival, a hadászati alapokon nyugvó képződményhez előbb oktatási, majd kereskedelmi cégek, végül a háztartások is csatlakoztak, s ez utat nyitott az internet robbanásszerű fejlődése előtt. A hidegháborús, szupertitkos Arpanet utóda napjainkra oda jutott, hogy az internet világszerte százhatvanmillió, a világhálóhoz csatlakozott számítógépet, és megbecsülni sem lehet, mennyi felhasználót jelent.
Ma már természetes, hogy a legkisebb cégek is saját oldalt készíttetnek, mint ahogyan például már a televíziónézők sem hagyományos módon, hanem elektronikus levélben fejtik ki a véleményüket egy-egy műsorról. A világháló ráadásul megteremtette a lehetőséget arra, hogy a klasszikus kommunikációs eszközöknél lényegesen olcsóbban cserélhessünk eszmét az akár több tízezer kilométernyi távolságban tartózkodó ismerőseinkkel. Az internet minden eddigi módszernél sebesebb és szélesebb körű információáramlást tesz lehetővé, így az eseményekről – és nem csak a szerkesztők által kiválasztottakról – közvetlenül a megtörténtük után értesülhetünk. Szerencsésebb országokban az internet a hivatali ügyintézést is lehetővé teszi – talán ez az a pont, ahol a leginkább tetten érhetővé válhat majd a hálót nem használók hátránya –, így hosszú, esetleg napokig tartó sorban állás helyett elegendő otthon kitölteni, és karosszékből elküldeni az iratokat. S a különféle, életünket kényelmesebbé tevő lehetőségek számának viharos gyarapodásával napról napra növekszik a távolság a netezők és az interneteléréssel nem rendelkezők között.
E szomorú távlat felismerése nyomán alakult meg a Netfelhasználók Érdekvédelmi Társasága, a Netért, amely szervezet több alkalommal is bírálta a kormányváltás után létrejött Informatikai és Hírközlési Minisztériumot (IHM). Sajnálatos tény, hogy hazánk az internet Balkánjára szorult – vélik a Netért képviselői. Mivel az információs forradalom nem években, hanem hónapokban és hetekben méri az időt, folyamatos leszakadásunkat a világhálóról már nem lehet csupán az előző kormányzat nyakába varrni. A nagy reményekkel induló új minisztériumtól mindenki sokat várt, azt hittük, hogy az európai integráció, a modernizáció és az esélyegyenlőség jelszavai után érdemi lépések is következnek.
A Matáv áprilisi akciója után, amikor bejelentette a Mindenkinek csomag és a 150 forintos számlázási stop megszüntetését, még biztosak voltunk benne, hogy az új IHM látványos politizálással lép színre érdekeink védelmében. Ahogy teltek a hetek, kezdtünk rájönni, hogy valami nincs rendben. Elhúzódtak a kulisszák mögötti egyeztetések, visszapattantak a társadalmi szervezetek ötletei. A nyár béna semmittevése után jött a sokk: az IHM képviselői bejelentették az úgynevezett kedvezményes tarifákat, a csaknem hárommilliárd forint közpénzből finanszírozott torzszüleményt.
Az érdekvédelmi szervezet álláspontja szerint a kedvezményes csomagok látványosan megbuktak, mert az előfizetők száma lényegesen kevesebb, mint azoknak a száma, akik éltek a Mindenkinek és a 150 forintos kedvezmény adta lehetőségekkel. A Netért ezért arra kéri az illetékes minisztériumot, hogy hívjon össze egyeztető tárgyalást a hatósági internetes átalánydíj bevezetéséről, ahol minden szakmai és társadalmi szervezet kifejtheti a véleményét.
Mivel az IHM nem reagált a felvetéseikre, a netezők utcai demonstráción adtak hangot véleményüknek, majd petícióba foglalták kérdéseiket. Ezek közül a legfontosabbak: mekkora összeget számláznak a szolgáltatók a minisztériumnak egy tizenöt órás, illetve egy negyvenórás csomagért? Milyen módon ellenőrzik a közpénzből nyújtott támogatás felhasználását? Hogyan ellenőrzik a szolgáltatók által elszámolt csomagok vagy értékesített percek mennyiségét? Tervezik-e a támogatási rendszer felülvizsgálatát, ha kiderül, hogy a kedvezmény formája vagy mértéke nem vezet a célul kitűzött eredmények eléréséhez? Sok helyen nem várható rövid vagy akár középtávon átalánydíjas internetezést lehetővé tevő technológia (ADSL, kábelnet, mikrohullám stb.) kiépítése. Ezeknek a területeknek a leszakadása az átalánydíjas megoldások nélkül elkerülhetetlen. Elképzelhető-e Magyarországon más országok, például Németország példájának átvétele, ahol a távközlési cégeket, köztük a Matáv-tulajdonos Deutsche Telekomot is kötelezték az átalánydíjas szolgáltatásra? Van-e a minisztériumnak statisztikája arról, hogy hány előfizető használta rendszeresen vagy alkalomszerűen a Matáv 150 forintos kedvezményét, és ezeknek az előfizetőknek azonos mértékű internethasználat mellett mekkora pluszkiadást jelentenek az új, sokak által látszatkedvezménynek nevezett csomagok? Miért nem nyilvános a támogatásra létrejött megállapodás szövege a kormány által meghirdetett üvegzsebprogram jegyében? Milyen elemek vannak benne, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra?
A Netért utcai tüntetésére reagálva Csepeli György, az IHM államtitkára úgy vélekedett, demokráciában mindenkinek joga van hasonló módon tiltakozni, ezért határozottan üdvözli a nyilvánosság ilyetén megnyilvánulását. Az államtitkár ugyanakkor kifejtette azt is: a szervezők kérhetnék, hogy legyen ingyenes az ivóvíz, a fűtés vagy az üzemanyag, s ezeket a kéréseket is szívesen teljesítené a kormány, de akkor ötven évet kellene visszalépni a történelemben, mert ez a módi egy másik politikai rendszerre volt jellemző. Csepeli György szerint, amikor a telekommunikációs szektor szereplői globális válságban vannak, a kormány nem teheti meg, hogy elüldözze Magyarországról a Deutsche Telekomot, hiszen a német cég az utóbbi években sok százmilliárd forintnyi összeget fektetett be hazánkban. Az államtitkár az új minisztérium eredményességét firtató kérdésekre azt válaszolta, hogy a telekommunikációs szektor jelenlegi helyzetének okait az 1990-es évekre, a privatizáció idejére kell visszavezetni, mert nem varrhatják az új kormány nyakába azt a hibát, amelyet a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány közlekedési minisztere követett el a koncessziós szerződés aláírásakor.
Az IHM azonban nemcsak a civileket, hanem a sajtót is szűkmarkúan látja el információval, mert kérésünkre, hogy ha van olyan tanulmány, amely a tárca jövőbeni elképzeléseit tartalmazza, azt ismertessék a Magyar Nemzet olvasóival, a minisztérium csupán néhány grafikont és némiképp szebb jövőt vázoló statisztikai adatsorral szolgált.
Tehát a továbbiakban sajnos azokra a bejelentésekre kell hagyatkoznunk, amelyeket az IHM illetékesei egy-egy konferencián tettek. Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter például a nemrég Tihanyban tartott tanácskozáson arról szólt, hogy a kormányzat támogatja azt az indítványt, amely szerint 2003-ban a kábelhálózatok fejlesztői, illetve építői a jelenlegi hárommilliárd forinttal szemben már százmillió forintos beruházás esetén részesülnének az ötvenszázalékos társaságiadó-kedvezményben. A miniszter szerint a kormány szándéka az, hogy az internet használata olyan természetessé váljon, mint bármelyik irodai eszközé. Kovács Kálmán szerint a kormányzat, illetve a tárca több adókedvezménnyel is támogatja az információs társadalom kialakulását: az informatikai eszközök amortizációját két évre rövidítik le, s lehetővé teszik, hogy a vállalatok a közterhek megfizetése nélkül adjanak dolgozóiknak otthoni használatra számítógépeket.
Kovács Kálmán figyelmeztetett: a kormányzat egyik fontos feladata a társadalmi megosztottság felszámolása, hiszen egyértelmű összefüggés mutatható ki az iskolai végzettség és az internethasználat között. Miközben a felsőfokú végzettségűek mintegy egyötöde internetezik, az általános iskolai, illetve az ennél alacsonyabb végzettségűek szinte egyáltalán nem használják a netet.
A miniszter utalt arra, hogy a megosztottság felszámolásában jelentős szerep jut majd a nemzeti információs társadalom stratégiájának, illetve a Neumann Jánosról elnevezett programnak. Az IHM vezetője elárulta, hogy első olvasatban már elkészült a Neumann nevével fémjelzett program, amely tartalmazza az információs társadalom fejlődéséhez szükséges döntéseket. Végül Kovács Kálmán arról beszélt, hogy a telefonos tarifakedvezmények megszűnése akár még jól is jöhet a netezőknek, ugyanis Magyarország – kvázi kényszerűségből – gyorsan átlépheti az első lépcsőfokot, és nagy ütemben hozzáláthat a fejlettebb, széles sávú hálózat megteremtéséhez.
Hasonlóan vélekedik az Axelero Internet vezérigazgatója, Drajkó László is, aki a svéd modell átvételét tartaná szükségesnek (a skandináv országban a lakosság közel húsz százaléka rendelkezik a legmodernebb kapcsolódási lehetőséggel). Drajkó László szerint az internet terjedését a számítógép-ellátottság, az internet-hozzáférés és a neten elérhető tartalom egysége határozza meg, a fejlődéshez pedig mindhárom terület piaci szereplőinek összehangolt munkájára van szükség. Az Axelero vezetői bíznak benne, hogy megfelelő piaci összefogással a netezők száma hazánkban 2005-re megduplázódhat.
– Míg ma Magyarországon a családok kevesebb mint 10 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, addig az internetelérési módot tekintve a széles sávon internetezők aránya megközelíti a 20 százalékot. Ez 2002 végén az összes lakost tekintve 1,6 százalékos aránynak felel meg, ami a tavalyi 0,5 százalékhoz képest egy év alatt 300 százalékos növekedést jelent – mutatott rá a vezérigazgató, hozzátéve: a fenti mutatók alátámasztják az Axelero Internet azon állítását, amely szerint Magyarország esélyes rá, hogy a széles sávú internetezést tekintve már rövid távon fölzárkózzon az európai élvonalhoz. Drajkó László elárulta: az Axelero megalkotta az internet relativitáselméletét, amelynek képletét a klasszikus E = mc2 helyett így definiálták: E = mc3. Ebben a képletben az E az elektronikus társadalmat, az m a tömegpiac méretét, míg a c a köbön a computer (számítógép), a communication (telekommunikáció) és a content (tartalom) szavakat jelöli. Az elektronikus társadalmat tehát a tömegpiac mérete, az internet-hozzáférés elterjedtsége, a számítógéphez jutás lehetősége, illetve a tartalom szorzata adja.
De vizsgáljuk meg, hogy például a fővárosban hol és hogyan lehet hozzájutni a Kovács Kálmán és Drajkó László szerint is jövőbe mutató széles sávú interneteléréshez. A fővárosi példa azért mérvadó, mert a kommunikációs hálózatok állapota vidéken lényegesen rosszabb, sőt a kisebb településeken egyenesen tragikus.
A telefonszámla megspórolásának legkézenfekvőbb lehetősége, ha valamely kábeltelevíziós társaságnál kábeles elérésre fizetünk elő. Az első gond az, hogy ahány cég, annyi szokás, vagyis az még korántsem garantálja a világháló szolgáltatását, ha egyébként kábelen keresztül kapjuk a televíziós műsorokat. Ez főként a kisebb, a korábbi lakótelepi és kisközösségi hálózatokat üzemeltető vállalkozásokra érvényes. A második gond az ár. Azoknak ugyanis, akik a nyáron megszűnt kedvezményes tarifával neteztek, a legkevésbé sem csábító a nettó tíz–tizenötezer forintos átalánydíjas előfizetés.
Marad a leginkább népszerűsített ADSL (jelentése: aszimmetrikus digitális előfizetői vonal). Először is az ADSL sem olcsó, tehát a már említett Mindenkinek csomag volt előfizetőinek nem jelent alternatívát, ráadásul a kiépítésével hasonló a helyzet, mint a televíziós kábel esetében, mert nem minden telefonbeszélgetést lehetővé tevő vonal támogatja az ADSL- működést (Budapest ADSL-térképére inkább a fehér foltok jellemzőek). Ezzel a felsorolásnak tulajdonképpen vége. Néhány egészen szűk körben elérhető próbálkozást leszámítva – mint például a közösségi eternetkábel vagy a műholdas netezés – marad a hagyományos, méregdrága telefonos szörfözés.
S ezzel visszatértünk az alapproblémához. A Netért kimutatásai alapján a kormányzati támogatással piacra került kedvezményes díjcsomagok a Matáv döntését megelőző helyzethez képest igen jelentős, egyes felhasználók számára akár tízszeres vagy annál nagyobb mértékű árdrágulást is eredményezhetnek, mert a felhasználók a korábban négyszáz órányi netezést lehetővé tevő összegért most mindössze negyven órát tölthetnek a világhálón. Az októberi összesítések szerint az új, államilag is támogatott tizenöt és negyvenórás díjcsomagokra előfizetők száma a Magyarországon működő összes telefontársaságnál együttesen nem haladta meg a húszezer főt, s ez a szám töredéke a kedvezményes csomagokat korábban használó több százezer felhasználónak. Mindez azt jelenti, hogy az új kedvezményeket nem tartják megfelelőnek a felhasználók, így inkább internetezési szokásaikat próbálják megváltoztatni, azaz kevesebbet használják a világhálót, esetleg le is mondanak róla. Az eddigi kedvezményes esti, kora éjszakai időszakokban jelentősen, egyes becslések szerint akár 30–40 százalékkal is visszaesett az internetes forgalom, és megfigyelhető, hogy az otthoni internethasználat jelentős része a kedvező ötvenfilléres percdíjú éjszakai órákra tevődik át. A jelenség egyértelmű visszalépést jelent a hazai internetezés történetében: a hosszú éjszakázások a négy-öt évvel ezelőtti állapotokat idézik.
Pedig a lassan akuttá váló helyzet megoldása egyszerű: olcsósága miatt mindenki számára hozzáférhető, megfelelő sebességű internetelérés. Magyarországon ezt még soha senkinek nem sikerült megvalósítania.