Ismét nagykoalíció Ausztriában?

Akkor most fekete vagy vörös? – tehetné fel a kérdést a naiv szemlélő. Vagy vörös és fekete? Esetleg – német mintára – zöld és vörös? Netán a feketék maradnak továbbra is a kékekkel? Ki tudja. Egy azonban bizonyos: kék és vörös szinte kizárt, akárcsak a kék–zöld párosítás. Vagy mégsem?

Merőben új híresztelés borzolta fel a kedélyeket a vasárnap esedékes osztrák választások kampányhajrájában. A Die Presse értesülései szerint ugyanis nem kizárt, hogy az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) máig meghatározó politikusa, Jörg Haider a háttérben megegyezett a szociáldemokrata (SPÖ) párt képviselőivel. A vihart Peter Sichrovsky, az FPÖ egykori főtitkára váltotta ki, aki kijelentette: a pártban keringő „pletykák” szerint a Szabadságpárt adott esetben támogatna egy SPÖ vezette kisebbségi kormányt – cserébe a karintiai szocialisták nem akadályoznák Haider tartományi újraválasztását. Az SPÖ hevesen tagadja Sichrovsky állításait, Jörg Haider azonban tegnap megerősítette, hogy folytatott megbeszéléseket Alfred Gusenbauerral, az SPÖ elnökével, ám hogy miről esett szó, arról nem adott bővebb felvilágosítást.
Mindenesetre vannak, akik úgy vélik, minden jobb, mint a körvonalazódó nagykoalíció. Ennek ellenére sokak szerint a meccs – azaz a választás – már eleve lefutott, így akár előre borítékolható a végeredmény is. A gazdasági élet szereplőinek egy része mindazonáltal abban bízik, hogy november 24. után minden visszatér a régi kerékvágásba, és Ausztriát újra nagykoalíció („vörös–fekete”) irányítja majd. Amelyet már ismernek, és amely kiszámítható. (S amely közel három évtizedig meghatározta az ország politikai életét, ám – tegyük hozzá – végül a szükséges reformok kerékkötőjévé vált. A rendszer ugyanis megmerevedett, ha úgy tetszik, megmacskásodott.) A társadalom egy része azonban kézzel-lábbal tiltakozik a nagykoalíció ellen. Miként Stefan Schennach, a Zöldek politikusa egyik kommentárjában fogalmazott: minden jobb, mint visszaesni a „politikai kómába”. Akár még a fekete–kék koalíció folytatása vagy egy vörös–kék, illetve fekete–zöld felállás is – tette hozzá. Színfalak mögötti megegyezéstől tart egyébként a Zöldek vezetője is. Alexander Van der Bellen ugyanis nem tartja kizártnak, hogy választási taktikájával az SPÖ zöld szavazatokat akar elszippantani, hogy később a kényelmes első hely biztos tudatában koalíciós partnerként kérje fel a Néppártot.
Nem csoda, ha a Zöldek politikusai a két párt összejátszásától tartanak, hiszen nagy lehetőségtől esnének el ezzel. Az előrejelzéseket figyelembe véve ugyanis reális esély kínálkozna arra is, hogy az eddigi fekete–kék tandemet egy vörös– zöld váltsa fel, kormányzati pozícióba emelve ezzel a Zöldeket. Tény, hogy bár az SPÖ és az ÖVP is nyerésre játszik, nem áll szándékukban felégetni a hidakat maguk mögött, lehetővé téve ezzel a későbbi együttműködést. Szakértők szerint, ha szoros lesz a választási eredmény, akkor várhatóan újra a szociáldemokraták és a néppártiak alakítanak kormányt. Ám még ha így is lesz, ott feszül a kérdés (egyike a legfontosabbaknak): ki lesz a kancellár? A nem éppen karizmatikus szociáldemokrata Gusenbauer vagy a jelenleg hivatalban lévő néppárti Schüssel? Mivel mindkét párt csak úgy tudja elképzelni a közös jövőt, ha ő adhatja a kancellárt, nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előrevetítsük: kancellárügyben – ha és amennyiben az ÖVP és az SPÖ alakít kormányt – még nagy csaták várhatók.
A közvélemény-kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy a két nagy párt, amely gyakorlatilag fej fej mellett halad, és váltakozva egy-két százalékponttal előzi meg egymást, várhatóan több szavazatot söpör be, mint három évvel ezelőtt. Ám az FPÖ akkori 27 százalékos eredménye mára alig 12-13 százalékra olvadt. Ebben nagy szerepet játszott az egykori pártelnök, Jörg Haider kiszámíthatatlan politizálása, így egyebek között az iraki látogatások, a koalíciós partner ÖVP, majd a szabadságpárti kabinettagok elleni kirohanásai is. Arról nem is beszélve, hogy sok FPÖ-szavazó – aki 1999-ben a változás politikájára voksolt – finoman szólva is meglehetősen rossz néven vette, hogy a párton belüli hatalmi harcok és az azok nyomán kirobbant kormányválság esetleg a szociáldemokraták és talán a Zöldek kormányzati visszatérését eredményezheti.
Wolfgang Schüssel egyébként nem zárta ki a fekete–kék együttműködés folytatását – de nem a párt „kaotikus erőivel”. Mindenesetre a néppárti politikus taktikai érzékét dicséri, hogy felkérte a lemondott szabadságpárti Karl-Heinz Grassert, az ÖVP kormányalakítása esetén foglalja el újból a pénzügyminiszteri posztot. Igaz, szigorúan párton kívüli, független szakértőként. Megfigyelők szerint a fiatal és népszerű politikussal a Néppárt több, eleddig bizonytalan szavazót szerezhet. Ám vannak, akik úgy vélik, hogy Grasser felkérése egyértelműen a Szabadságpárttal való szakítást jelzi. A kancellár mindenesetre félreérthetetlenül az eddigi koalíciós partner értésére adta azt is: ha nem változtat politikájának bizonyos elemein, elképzelhetetlen az együttműködés folytatása. Nem titok, az Európai Unió bővítéséről van szó, amelynek Schüssel kancellár elkötelezett híve.
A következő kormány színezetét valószínűleg nagyban meghatározza a szavazópolgároknak az a húsz–huszonöt százaléka, aki még nem tudja, kire adja le voksát. Közülük is hét százalék várhatóan csak a szavazófülkében fogja eldönteni, hogy hová tegye az ikszet. A bizonytalanokat nagyban befolyásolhatják a tv-viták is, közülük is leginkább az utolsó, az úgynevezett elefántkör. Az „elefántok”, azaz a négy nagy párt vezetője csütörtök este mérték össze tudásukat, ám a szakértők szerint a tévépárbajnak nincs egyértelmű győztese, az elefántok „nem törtek porcelánt”.