A szocialista kormányzat az SZDSZ-es politikusokat, illetve Mécs Imrét a 301-es parcellában ért október 23-i bekiabálások miatt súlyosan akarja szankcionálni a sarkos állampolgári megnyilatkozásokat, s törvényjavaslatot készít elő az úgynevezett uszító beszéd szankcionálására. Alkotmányjogi szempontból megalapozottak lehetnek-e az ilyen törekvések, hiszen a gyűlöletkeltést a magyar jogrendszer már most is bünteti?
– Nem ismerhetem azokat az elképzeléseket, amelyeknek mentén meg akarják alkotni az úgynevezett uszító beszédet szankcionáló törvényt, de itt nyilván két alkotmányos szempont ütközik. Az első, amit az Alkotmánybíróság állandóan alapjognak tekintett és korlátozhatatlannak, az a véleménynyilvánítás szabadsága. Tehát ha valaki közéletről, politikai programról vagy közéleti vezető emberről véleményt kíván nyilvánítani, vagy általában a közéletet érintő kérdésben akar megnyilatkozni, akkor ez a vélekedése szabad és nem büntethető.
– Igaz, a szocialista, illetve baloldali liberális politikusok 301-es parcellabeli október 23-i megemlékezéseit már tavaly is komoly felzúdulás kísérte sokak részéről, ám az is igaz, hogy a tömeg kritikai észrevételei meglehetősen nyers formában öltöttek testet.
– Annak idején az Alkotmánybíróság szembesült a köztisztséget viselő szereplők megsértésével, és akkor még vitatkoztunk is azon, hogy vajon meg lehet-e kívánni a véleménynyilvánítás során egy bizonyos politikai kultúrának a betartását. Az Alkotmánybíróságnak az volt a véleménye: az állam azon a címen, hogy valaki modortalan, nem megfelelő kifejezéseket használ, nem korlátozhatja a véleménynyilvánítást. Tehát a véleménynyilvánítási szabadság egy demokratikus jogállamban alaptétel, és ennek korlátozhatósága csak ott létezik, ahol mások magánszféráját sértik.
– Csakhogy a baloldal szerint itt éppen ez történt, s nem csupán a vélekedés szintjén hangzottak el mondatok, hanem tényként állították be az elmarasztalásokat.
– A véleménynyilvánító nyilatkozat fogalmát az Alkotmánybíróság határozata értelmében tágan kell értelmezni. Tehát nem grammatika kérdése, hogy valaki tényállítást tesz vagy véleményt nyilvánít. Nagyon sokszor úgy fogalmaz valaki, mintha tényállítás hangozna el, de az állítás voltaképpen csak egy pejoratív megítélésnek a stilisztikai becsomagolására szolgál. Ha azt mondjuk egy közéleti szereplőről, hogy szamár, akkor ez nem annak a tényállítása, hogy ő egyike a kisebb teherhordó állatoknak, hanem, hogy ő nem kellő alapossággal rendelkező ember. Mivel a vélemény egyéni, tehát azt a tartalmára való tekintet nélkül védi az alkotmány. Más a helyzet a tényállításokkal. A tények vonatkozásában a jóhiszemű és az igazsághoz hű magatartás alkotmányos kötelesség.
– Sokan azonban éppen azt kifogásolják, hogy a mostani kormányzat a tények, s azok bizonyítása terén kevésbé aggályos, ha a polgári kormányzat, illetve a szimpatizánsi kör megítéléséről van szó, s ez szintén a társadalmi megbékélés ellen hat.
– A közéleti embernek a közéletben felelősséggel kell részt vennie. Tudatosan valótlant állítani senkinek sem szabad. Ha nem biztos abban, amit tényként állít, meg kell jelölnie ezt a bizonytalanságot – úgy hallottam, az hírlik stb. –, abban az esetben pedig, ha valaki egyáltalán nem biztos abban, hogy a tény igazságtartalma megfelel a valóságnak, de hivatása szerint a tájékoztatás a feladata, akkor nem elég, hogy nem tudva állít valótlant, hanem a lehetőségeihez képest ellenőriznie kell a tényadat igazságtartalmát. És ebben az esetben az információkötelezett embertől még az is elvárható, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson, tehát féligazságot sem közölhet. Úgyhogy a teljes igazság a követelmény. A politikusok is ebbe a kategóriába tartoznak, rájuk fokozottan érvényesek az alkotmányos elvárások.
– És ha baloldali politikusok úgy ítélik meg, hogy a magánemberi tisztességüket vonták kétségbe?
– Ezt sem feltétlenül a büntetőjog eszközeivel kell védeni. Az Alkotmánybíróságnak és általában a jogállami bíróságoknak az az álláspontja, hogy a büntetőjog nehéztüzérségét csak ritkán kell felvonultatni ilyen esetekben. A büntetőjog olyan durva eszköz, mint az elefánt a porcelánboltban, amikor a politikába avatkozik. Annak idején Sólyom László azt mondta, hogy a nem kellő formában előadott vélemény önmagát minősíti. Persze tudni kell azt is, hogy régi tradíciójú jogállamokban is mondanak igen durva dolgokat egymásnak a közéletben részt vevők, anélkül, hogy az oldal, amelyiknek éppen a kezében van a hatalom, rögtön büntetőügyet akarna mindebből kreálni. Az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a közéleti embernek többet kell elviselnie, mint az egyszerű magánembernek – mert az, hogy róla a vélemények ütköztethetők legyenek, a hatalmi helyzeténél fogva közérdek –, így a hatalmon lévőknek is többet kell eltűrni, mint a kisebbségben lévőknek. Amikor a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa érzékeny a kisebbségeket sértő általános elmarasztalásokra, akkor voltaképpen a többségnek a nagyobb tolerancia iránti kötelezettségére hívja fel a figyelmet.
– Valóban folyik a politikai adok-kapok, ám az érdekesség az, hogy a hatalmon lévők éppen a politikai megbékélés jegyében kívánnak drasztikusabb eszközökhöz nyúlni.
– Más kérdés és az érem másik oldala, hogy a társadalom működésének békésnek kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki jámbor, mint a birka, viszont erőszakos eszközöket érdekérvényesítés céljából senki nem vehet igénybe. És aki ilyet alkalmaz egy jogállamban, az az állam rendes működése ellen vét, mert az erőszak eleve jogilag szankcionált. A modern államok inkább visszafogják a büntetőjogukat.
– A dolog pikantériája az, hogy éppen azok szeretnék erőteljesebben szankcionálni a tőlük eltérő szóbeli megnyilatkozásokat, akik magukat szabadelvűnek, toleránsnak tartják.
– A közéletben résztvevőkkel szembeni igazságelvárás azt igényli, hogy ha valaki meg van arról győződve, hogy a szabadságkorlátozás és az erőszak ellene van a jogállamnak, akkor ez ellen ne csak akkor tegyen, ha ellene lépnek fel, hanem akkor is, ha a politikai ellenféllel szemben történik ez. Jó példa erre a Voltaire-i mondat, amely szerint „életem végéig küzdeni fogok a vallásos meggyőződés ellen, de kész vagyok meghalni azért, hogy másnak lehessen ilyen meggyőződése”. A másság tiszteletének – amit olyan sokat emlegetünk ma – az általános etikai tartalma az, hogy nemcsak az én másságom fogadandó el, hanem a másik mássága is. Mégpedig azonos mértékben. Nem azonos értékeléssel, hanem azonos szabadságigénnyel. Nyilvánvaló, hogy értékeket ütköztetünk, megpróbáljuk egymást meggyőzni, de a kisebbséget nem szoríthatjuk le a közélet teréről, hanem hangot adunk neki, készek vagyunk a felvetéseit megfontolni. És türelemmel veszünk tudomást arról, hogy neki is van véleménye, és joga van annak terjesztéséhez.
– Többek szerint félő, hogy „uszítónak” minősülhetne a jövőben minden politikai nagygyűlésen elhangzott mondat, hiszen a jog eszközeivel lehetne kapcsolatot felfedezni egy beszéd és egy későbbi tett között.
– Ebből a szempontból a nagyon kiélesedett és elszemélyesedett politikai viszonyok között különösen vigyázni kell arra, hogy az eszköztár valóban csak a társadalomellenes és nem a többségellenes és kormányellenes, vagy bizonyos személyek ellen irányuló vélemények hangoztatása, netán érzelmek felkorbácsolása terén legyen szankcióra kész. És minél kisebb az eszköztára a kisebbségnek – mivel nincsen hatalmon –, annál inkább kell, hogy a politikai agitáció eszközével élni tudjon a maga véleményének érvényesítésére. A mostani helyzetben ötven és valahány tized százalék választotta a kormánypártokat, az ütközések tehát még sokkal élesebbek.
– Mi lehet az alkotmányjogi következménye, ha az ön által említetteket nem figyelembe véve hoznak meg egy ilyen jogszabályt?
– Amennyiben valóban hoznak egy ilyen törvényt és mérlegelés alá eshet, hogy egyik oldalra rá lehet nyomni a stemplit, a másikra nem, akkor azt az Alkotmánybíróság valószínűleg alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani. A jelenlegi törvény is szankcionálja a nagy közönség előtt közvetlen indulatot kiváltó megnyilvánulásokat. Nem az első eset, hogy politikust lehurrognak, ha beszél, jobboldali politikusokkal is előfordult. Hogy ez mennyire indokolt, az más kérdés, de ha valaki magas pozícióban van, ezt le kell nyelnie, nem lehet elvárnia azt, hogy a tömeg udvariasan hajbókoljon. Ha tapsol vagy fütyül, mindegyikhez joga van. Ha előírjuk neki, hogy mit csináljon, akkor baj van. A múlt gyakorlatában voltak ilyen helyzetek, ne kívánjuk vissza azokat.
Panyi Miklós
Panyi Miklós: tízezrek juthatnak kedvezményes lakáshitelhez az első otthonuk megvásárlásához
