Jövőre drágul az áram

Óvatosan kellene bánni a Magyar Villamos Művek esetleges privatizációjával, mert már csak ez az egyetlen jelentős közszolgáltató cég, amely még állami tulajdonban van. A várhatóan legalább 13-14 százakos januári villamosenergia-áremelés nem oldja meg a cég hosszú távú működését – állítja Katona Kálmán, a villamos művek korábbi elnök-vezérigazgatója. Szerinte, ha az állami cég tőzsdére kerül, az állam elveszíti a Paksi Atomerőmű és a hazai villamosenergia-szektor feletti utolsó kontroll-lehetőséget is.

Ugyan elismeri a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. ötven-hetvenmilliárd forintos veszteségét az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., de ennek rendezésére nem látnak központi lehetőséget – jelezte Mészáros Tamás, a tulajdonos ÁPV Rt. elnöke. Mint mondta: az MVM-nek önfinanszírozóvá kell válnia, az árszabályozásból adódó veszteséget árhatósági intézkedéssel lehet kompenzálni a következő években, ez viszont jelentős áremelést eredményez. Tegnapelőtt Gyöngyösön pedig már egyenesen arról beszélt az ÁPV Rt. első embere, hogy az MVM Rt.-nek alacsony volt a hatékonysága, s hiányzott a „tulajdonosi szemlélet”.
Varró László, a Magyar Energia Hivatal (MEH) főosztályvezetője szerint a villamos energiánál a MEH elismerte az MVM Rt. beadott ár-felülvizsgálati kérelmét, melynek eredményeként 47,5 milliárd forint árréshiányt állapítottak meg a tavalyi visszafogott hatósági áremelés miatt. A jövő évi árszabályozásnál csak ez a tétel önmagában tízszázalékos drágulást jelenthet, ehhez jön az áramszolgáltatók árrésének indexálása és az erőművek kapacitás- és energiadíjának emelkedése. Mindez összességében 13-14 százalék körüli áramáremelést jelent, de a végső döntést a gazdasági és közlekedési miniszter fogja meghozni.
Katona Kálmán, az MVM korábbi elnök-vezérigazgatója szerint, amikor átvette a cég vezetését, több mint kétszázmilliárd forintos kárigényű perekkel álltak szemben az előző, 1994 és 1998 közötti időszak privatizációs döntései miatt. Ezekben többségében sikerült egyezségre jutni, így megkímélték a céget és a költségvetést ennek kifizetésétől, amibe belerokkanhatott volna az MVM. Ezt követően készült el a cég 2002-es üzleti terve, melyben az szerepelt, hogy az ÁPV Rt.-től ötvenmilliárd forintos kompenzációt kapnak a visszafogott központi áremelések ellentételezésére. A polgári kormány döntése szerint az MVM csak az infláció mértékével emelte a villamos energia árát, így hét százalékkal adta olcsóbban az áramszolgáltatóknak, mint amennyiért vette. Fontos elem volt ebben a konstrukcióban, hogy az erőművek és az áramszolgáltatók megkapták a költségarányosan járó árat, tehát csak az MVM és rajta keresztül a költségvetés viselte a veszteséget. Ennek köszönhetően a lakosságot nem kellett az inflációnál nagyobb mértékű energiaár-emeléssel terhelni. Ilyen helyzetben adták át az MVM irányítását a jelenlegi vezetésnek, és a hírek most arról szólnak, hogy sem a korábbi árképzésből jelentkező, sem az idei működésből adódó veszteséget nem kívánja az állam, illetve az ÁPV Rt. átvállalni.
Katona Kálmán szerint, amenynyiben nem kapja meg az MVM a központi tőkejuttatást, akkor áremeléssel tudná megelőzni a jövő évi további veszteséget, de ez nem kezeli az árszabályozás következtében felhalmozódott hetvenmilliárd körüli veszteséget. Számítások szerint tíz százalék körüli (az MVM-nél maradó) januári áremelés biztosíthatja a cég jövő évi veszteségeinek elkerülését, ám nem oldja meg az eddigiek kompenzálását. Bármilyen döntés is születik az áremelésről, ettől függetlenül mindenképpen meg kell oldani az eddigi veszteségek pótlását. Több megoldás jöhet szóba. Lehet hitelt felvenni, de ez megnöveli a költségeket és újabb áremelést eredményezhet.
Megoldást jelenthet, hogy például olyan használható vagyont ad az ÁPV, amely elegendő az eddigi hiány fedezésére. Szóba jöhetne itt például a Tiszavíz Kft., amely profilját illetően egyébként is illeszkedik az MVM tevékenységéhez. Mindenképpen valamilyen központi támogatást kell találni, mert ellenkező esetben egy sokkal jelentősebb áremelést kell bejelenteni.
A volt elnök-vezérigazgató szerint a központi támogatásokra van és volt is kialakult gyakorlat. A zárszámadási törvény felhatalmazása alapján az állam átvállalhatja az MVM adósságait, ezt a konstrukciót többször alkalmazták a MÁV esetében, és most ugyanez körvonalazódik a BKV veszteségeinek rendezésénél is. Nagyon megfontoltan kell eljárni az MVM esetében, mert egy erős és versenyképes hazai tulajdonú villamos energiai társaságra mindenképpen szüksége van az országnak. A cég szerződései lehetővé teszik, hogy a januárban megnyíló szabadpiaci körülmények között is versenyképes maradjon és elfogadható áron biztosítsa a villamos energiát. Ugyancsak óvatosan kell bánni azzal a kijelentéssel, hogy tőzsdeképessé szeretné tenni a céget az új vezetés, mert ez is a privitizáció egyik változata. Az MVM privatizációjával elveszítenénk a villamosenergia-ellátás feletti ellenőrzés utolsó eszközét, mert nem mindenki előtt ismert, hogy a Paksi Atomerőmű többségi tulajdonosa is az MVM. Amikor tehát MVM-privatizációról beszélnek, akkor Paks privatizációjára is gondolnak. És ezt nem szabad megtenni, bár a jelenlegi tendenciák éppen az eladás irányába mutatnak.