Nincs menlevél

Bár megrázóan új információ nem hangzott el azon a rendőrségi tájékoztatón, ahol az előző kormány vitatott döntéseivel kapcsolatban indított eljárások állását ismertették, érdemes összegezni az eddigi vizsgálódások tapasztalatait. Annál is inkább, mert hiába nevezték már a józanabb balliberális újságírók is lejárt szavatosságúnak több mint fél évvel a kormányváltás után a „leleplezések” újabb hullámát, ez a téma a következő hónapokban is nagy súllyal lesz jelen a belpolitikai vitákban.
Nem először jegyezzük meg, hogy önmagában nem kifogásolható, ha egy hivatalba lépő kormány a törvényes kereteket tiszteletben tartva kivizsgálja az elődje idején történt, kétesnek vélt ügyeket, legyen szó kötelezettségvállalásokról vagy egyes alvállalkozók feltűnően nagyvonalúan kezelt költségszámláiról. A mostani kutakodást azonban nem minden alap nélkül nevezi az ellenzék politikai indíttatású boszorkányüldözésnek.
Nehéz lenne tagadni, hogy a politika nyílt és durva nyomást gyakorol a bűnüldöző szervekre a kifogásolt ügyek „eredményes” felgöngyölítése érdekében. A jelenlegi kormánypártok hihetetlenül agresszív kampányukban sokszor nem is átvitt értelemben a fél ország ellopásával vádolták meg elődjüket. Ehhez képest a május óta zajló „tényfeltárás” rögös útja eddig leginkább kínos kudarcokkal volt kikövezve, elég a hosszú bájtok legendájának szertefoszlására vagy Keller László bohóccá válására utalnunk. Csak politikai okokkal lehet magyarázni, hogy a hatóságok a kormányváltás után sorra lezárták a miniszterelnök és az MSZP számára kellemetlen ügyeket, miközben túlkapások tarkítják az újonnan indított eljárásokat. A rendőrség mostani határozott fellépése és mondjuk a Princz-féle Postabank 150 milliárdos vesztesége ügyében az elmúlt négy évben folytatott alibinyomozás lendülete között pedig zongorázni lehetne a különbséget.
Mindezen tények és a példátlanul elfogult sajtónk ismerete, valamint az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartása mellett sem lehet azonban megkerülni az ellenzék felelősségét abban, hogy a közélet az előző kormány (vélt vagy valós) visszaéléseitől, nem pedig Medgyessy pénzcsapok mellé ültetett kádereinek (Erős János, Apró Piroska stb.) felettébb érdekes előéletétől, az MSZP közeli cégek államot megkárosító ügyleteitől, a Bokros-csomaggal felérő jövő évi költségvetéstől vagy a büntető jogszabályok társadalmi békét veszélyeztető felpuhításától hangos. Mindeddig ugyanis nem sikerült megtalálni a vádaskodások ellenszerét. A Happy End Kft.-vel összefüggésbe hozott, amúgy kommunikációs zseninek tartott üzletember például négy éve tartó konok hallgatással próbálja hatástalanítani a személyét és rajta keresztül az előző kormányt érő támadásokat. A volt miniszterelnök által a napokban összehívott tanácskozás után remélhetjük: legalább az exminiszterek veszik a fáradságot, hogy megvédjék magukat és volt munkatársaikat a vádakkal szemben, már csak a polgári oldal híveinek megnyugtatása végett is.
Egy közszereplőtől, legyen az illető politikus, döntéshozó pozícióban lévő köztisztviselő vagy közpénzek körül forgolódó üzletember, elvárható, hogy hitelesen és meggyőzően cáfolja az őt érő, mégoly méltatlan támadásokat is.
Ha pedig a vádak közül egyetlenegy is megalapozottnak bizonyul, ne számítson senkitől menlevélre, de azok sem, akik a törvénytelen eljárásokat kiagyalták és végrehajtották.
A bűnösöknek nem lesz happy end.