Rakétavédelem: kié lesz a rendszer?

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter washingtoni látogatása óta ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot az esetlegesen hazánkat is érintő rakétaelhárító rendszer „tulajdonlása” kapcsán.

Juhász Ferenc egy hete vetette fel: hivatalos felkérésre hazánk örömmel csatlakozna az USA rakétavédelmi programjához. Matyuc Péter, a tárca kommunikációs főigazgatója viszont lapunknak úgy nyilatkozott: ez nemcsak az Egyesült Államok, hanem a NATO projektje is lenne; a téma érintőlegesen a washingtoni tárgyalásokon is felmerült, döntés azonban csak valamikor a prágai csúcs után várható. Juhász Ferenc csütörtökön viszont azt mondta a televízióban, hogy a programon az Egyesült Államok és Oroszország közvetlenül együtt dolgozik.
Lapunk úgy tudja: belföldi katonai körökben már két éve közismert, hogy egy, a NATO által finanszírozott rendszer egyes elemeit telepítik 2006-ig Magyarországra. – Irán gőzerővel dolgozik nagy hatótávolságú rakétafegyverek előállításán. Szakértők azt prognosztizálták, hogy ezek a vélhetően vegyi és biológiai töltettel rendelkező rakéták 2010-ig „elérhetik” Európát, így a NATO tervbe vette egy rakétaelhárító rendszer kiépítését, s egy hármas védelmi övezet kialakítását – mondta Kővári László, az Aranysas nevű, katonai repüléssel foglalkozó szaklap főszerkesztő-helyettese. Tudomása szerint elsőként Törökországban, második körben már Magyarországon is telepítenék a rendszer egyes elemeit. Kővári hangsúlyozta: egy NATO-finanszírozású rakétaelhárító rendszer csak javítana hazánk katasztrofális légvédelmi helyzetén. Magyarország már közel tíz éve tervezi három nagy hatótávolságú radar felállítását, kiegészítve egy olyan rendszerrel, amelyek nemcsak a repülőket, hanem a rakétákat is érzékelik – ám eddig még a radarok helyét sem készítették elő, holott 2004-ben az elsőnek már üzemben kellene állnia. A légvédelem terén egyébként a legtöbb ország előttünk jár.
A légi hadviselés terén jártas szakember egyébként elképzelhetetlennek tartja azt a lehetőséget, hogy a nagyoroszi éleslövészeten madárraj okozhatta a Mistral megsemmisülését. Kővári László utalt arra: három éve ugyanígy ment tönkre egy másik, ugyanilyen gyártmányú rakéta. – A Mistral kategóriájában a világ legdrágább és legkevésbé rugalmas rendszere. Ám úgy látszik, Magyarországnak a legdrágább német terepjáróra telepített, legdrágább francia rakéta kellett, svájci–olasz radarrendszerrel felszerelve – elemezte a szakértő hozzátéve: az amerikai Stinger-rendszerrel, ami sokkal olcsóbb és megbízhatóbb, és amit a franciák is megvásároltak saját Mistraljaik mellé – kiváltható lenne ez a rakéta. A Stinger gyártója egyébként részt vett azon a pályázaton, amelyet végül a franciák nyertek. – A céget mondvacsinált ürüggyel iktatták ki a pályázók közül; az amerikaiak ugyanis nem voltak hajlandók átadni a fegyver teljes dokumentációját – amire a magyar félnek egyébként nem is volt szüksége a döntéshez – mondta Kővári, aki felhívta a figyelmet arra a visszásságra is, hogy ugyan a tendert két ember által hordozható rakétára írták ki, s a Mistral is ebben a kategóriában pályázott, a magyar fél mégis a teherautón hordozható, jóval drágább változatra adott megrendelést.
Hazánk 2005-re vállalta, hogy megteremti légi szállítókapacitását. Mint megírtuk, a tárca az orosz államadósság terhére fontolgatja két orosz–ukrán gyártású An–70-es szállítógép beszerzését is. Kérdéses, hogy erre az orosz államadósság terhére valóban sor kerülhet-e, mivel orosz lapértesülések szerint az ország ki akar szállni a gép fejlesztéséből, pénzhiányra, illetve a „nem magas” megbízhatósági szintre hivatkozva. Az An–70 egyelőre prototípus formájában létezik; sorozatgyártásuk csak évek múlva lenne lehetséges – 2005-ig semmiképp.
Juhász Ferenc a minap bejelentette: a minisztérium elvetette azt az amerikai ajánlatot, melyben használt Hercules–130 típusú szállító repülőgépeket kínáltak megvételre. Kővári szerint hazánk sokkal jobban járna az olcsóbb, közepes kapacitású Herculesekkel, amelyeket a kisebb országok már évek óta használnak. – A kilencvenes évek elején négy gépet felajánlottak Magyarországnak, ám nem tartottunk rá igényt, így Románia szerezte meg őket. Az egyik most Afganisztánban vesz részt a szállításban – mondta Kővári, hozzátéve: egyes országok a Herculeseket az ENSZ segélyakcióihoz kölcsönzik, magas bérleti díjért. A Hercules mellett szól az is, hogy e típusnak van, míg az An–70-eseknek nincs alkatrészbázisa a legtöbb európai országban, hiszen Magyarországon és Csehországon kívül semelyik NATO-tagállam nem mutat érdeklődést e típus iránt.
***
Magyar célok a NATO-csúcson. Az új típusú kihívások, az úgynevezett aszimmetrikus fenyegetések kezelése szerepel majd a NATO prágai csúcsértekezletének témái között, a bővítés mellett – hangzott el tegnap a Bródi Gábor külügyi helyettes államtitkár által tartott háttérbeszélgetésen. Bródi utalt arra: felajánlásaival Magyarországnak szem előtt kell tartania a folyamatban lévő védelmi felülvizsgálatot, mely azonban csak jövő márciusban ér véget. A megbízhatóságra, a vállalt képességek megtartására kell a magyar politikának koncentrálnia – mondta, utalva arra, hogy jövőre 17 százalékkal bővül a védelemre fordítható összeg, mely távlatokban elérheti majd a költségvetési kiadások 2,01 százalékát. Elhangzott: a szövetség által sürgetett specializációs folyamat során, mely arra szólítja a tagállamokat, hogy egyes részterületeken tegyenek magas színvonalú felajánlásokat, Magyarország alighanem a biológiai fegyverek elleni védelemre összpontosít majd. Lapunk felvetésére, miszerint a specializáció árát nem a hagyományos haderőstruktúrára jellemző fegyvernemek fizetik-e meg, azt a választ kaptuk, hogy a jelenleg folyó átvilágítás éppen ezek szükségességét is vizsgálat tárgyává teszi. A hadseregen belül elsősorban azokra a területekre kell koncentrálni, melyeknek hasznát vesszük a szövetségben is. (Z. G.)