Teng nyomdokain

A hatvanhatmilliós tagsággal büszkélkedő Kínai Kommunista Párt tizenhatodik kongresszusának nyitónapján még mindig csak annyit lehet biztosan tudni, hogy őrségváltás lesz, Csiang Cö-min főtitkár átadja a pártvezetés stafétabotját. Hogy ki lesz az utód, azt mind a mai napig egyetlen hivatalos pekingi forrás sem közölte. Utalások, célzások történtek mindössze, többnyire ezekből vonta le a nemzetközi sajtó azt a következtetést, hogy Hu Csin-tao, a jelenlegi alelnök követi Csiangot a főtitkári poszton. Nyitott kérdés: mennyi hatalma marad a Kínát immár tizenhárom éve irányító, jelenleg 76 éves politkusnak a váltás után. A kongresszus erre részben választ adhat. Elemzők szerint nincs kizárva, hogy Csiang Cö-min csak a pártfőtikári pozíciójából távozik, s megtartja a katonai bizottság elnöki posztját, azaz a hadsereg feletti uralmat. Mivel a pártkongresszus nem dönthet az államfői tisztségről, e pozíció tavaszig mindenképpen Csiangé marad. Sokan úgy vélik, Csiang akkor is megmarad a kínai politika „függöny mögötti” irányítójának, ha végül mégis feladja mindegyik hivatalos tisztségét.
Csiangot 1989-ben bízták meg a párt vezetésével, miután Csao Ce-jangnak a diákmegmozdulások leverése után, paradox módon a demokráciát sürgetők iránt mutatott megértése miatt kellett távoznia. Akkor sokan csak átmeneti vezetőnek tekintették a karizmatikus politkusnak semmiképpen sem nevezhető Csiang Cö-mint. 1992-ben azonban a kongresszus megerősítette Csiangot főtitkári tisztségben. Ekkor fogalmazódott meg a „szocialista piacgazdaság” mint kínai jövőkép. Csiangot 1997-ben, immár Teng Hsziao-ping halála után is újraválasztották. Az elektromérnöki diplomával rendelkező Csiang furcsa figurája a pekingi politikának. Kevéssé volt ismert, mielőtt a hatalmi létra csúcsára jutott. Megjelenésével, félszeg, merev mosolyával, vastag keretű, divatjamúlt szemüvegével távolról sem keltette a határozott és erős kezű vezér benyomását. Elemzők szerint 1989-ben ilyen stílusú vezetőre volt szükség, hiszen Csiangnak nem volt igazán tömegbázisa, így ellenségei sem voltak, ezáltal biztosítani tudta az ország stabilitását és a párt hatalmának folyamatosságát. Mára Sanghaj egykori polgármestere világszerte elismert politikussá nőtte ki magát. Neve a kínai gazdaság látványos fejlődését is jelképezi, még akkor is, ha a gazdasági reformok meggyorsítása 1992-ben Teng műve volt. Éppen ebből a menet közben szerzett elismerésből indulnak ki azok az elemzők, akik szerint Csiang Cö-min egy, a Teng Hsziao-pingéhez hasonló, igen befolyásos háttérszerepre készül a kongresszust követően.