Az európai erők szerződéses katonai személyzetének létszáma bizonyos területeken évek óta csökken. Bár az országok és a konkrét szerepkörök között eltérő tendenciák figyelhetők meg, összességében észrevehető az eltolódás a hagyományos katonai struktúráktól és személyzettől való kizárólagos támaszkodástól más megközelítések felé.
A megnövekedett védelmi költségvetések és a fejlett technológia ellenére az olyan nagy európai nemzetek, mint Németország és az Egyesült Királyság is küzdenek azzal, hogy elegendő személyzetet toborozzanak és tartsanak meg védelmi szükségleteik kielégítésére.
A NATO haderejének megerősítésére vonatkozó politikai ígéretek kudarcot vallottak.
A valóság rácáfol a reformígéretekre: a 21. századi, önkéntességen alapuló modellek nem tudják kielégíteni a megnövekedett védelmi szükségleteket. A CEPA intézet szerint Európának az Egyesült Államok védelmi ernyője nélkül legalább 300 ezer katonával többre és évi 250 milliárd euróval nagyobb védelmi költségvetésre lenne szüksége az orosz fenyegetés visszaszorításához.
Az Európai Katonai Szövetségek és Szakszervezetek Szervezete 2024-es jelentésében üdvözli az Európai Parlament 2023. évi döntését, amely szerint azonnali végrehajtásra és erős politikai akaratra van szükség az európai fegyveres erők előtt álló problémák kezeléséhez és a védelemben erősebb Európa felé való elmozduláshoz.
A válságban újra felmerül a sorkatonaság lehetősége
A kialakult válság hatására újra a közbeszéd tárgya lett a sorkatonaság bevezetése. Bár az Európai Unió vezetői hivatalosan tagadják, hogy közös kötelező szolgálatot vezetnének be, több ország már előkészítette a rendszer visszaállítását. Németországban például egyre erősebb a politikai nyomás a sorkatonaság újbóli bevezetésére, amely az Európai Védelmi Unió koncepcióját támogatja.
A V4NA hírügynökség szerint a kérdés már nem az, hogy lesz-e sorkatonaság Európában, hanem az, hogy mikor és mely országokban vezetik be újra – a háborús fenyegetettség ugyanis realitássá vált.
