Tollhegyen

Politikai elemzők szerint egyes szocialisták Juhász Ferenc honvédelmi minisztert jelölik a párt elnökének és következő külügyminiszterének, de ez legyen az ő bajuk. (Hogy volt-e egyáltalán katona Juhász miniszter, illetőleg honvéd, arra nézve nincs hírem, de hogy a külügyi pályára nincs különösebb rálátása, arra most lerakom a mamuszomat.)
Szakértői kormány irányítja a hazát, ha nem tudnátok, honfitársaim!
Még ijesztőbb, hogy a pártelnöki posztért állítólag Szili Katalin is szorítóba áll Kovács László ellenében, aki pedig nem kismiska a pályán, hadd ne menjek bele a részletekbe.
Juhász, Szili, Kovács. Mögöttük Medgyessy (Száznapos) Péter. Tessenek bekapcsolni a biztonsági öveket! Uraim, a hordó nem áll meg…
Nagy nevek ezek, csak sóhajtozhatunk hallatukon, dobálhatjuk magunkra a keresztet, locsolhatjuk a szenteltvizet (csak fel ne fázzunk).
Fokozom a helyzetet: a fentiek ellenére állítólag mégis Kovács László a legnagyobb esélyese az MSZP pártelnöki posztjának, jó a megjelenése, vonzó a sármja, és csupa értelmes gondolatot mond, egyik-másik itt cseng a fülünkben, hatökrös szekér kevés, hogy eltávolítsuk…
Mi lesz veled, szegény hazám?
Súlyos esztendők előtt állunk, híveim, vessetek pillantást a politikai rajtkockákra, nem Barichello indul az egyesről…
Nem jól van ez így. Szőlő kellett volna meg lágy kenyér, esti harangszó, tücsökcirpelés, simogatás attól, akit szeretsz…
Erre itt van a szocialista támadó ék, élén Kovács Lászlóval (Juhász Ferenccel, Szili Katalinnal), akinek bülbül a szava, nyájas a mosolya, aztán nézzétek meg, mi jött be az ígéretéből…