Változó erőviszonyok a balti térségben

Tallinn. Történelmi szerepcseréről beszélhetünk a prágai NATO-csúcs után a Balti-tenger körüli országok erőviszonyát nézve. A három balti állam meghívásával két jelentős kivétellel a katonai szövetség belső tengerévé válik majd a Balti-tenger. Nem szabad elfelejtkezni Kalinyingrádról, de emellett az is tény, hogy a térség két legszámottevőbb állama, Finnország és Svédország hivatalosan még mindig semlegesnek számít. S mivel befolyásuk a szomszédos országokra (köztük Oroszország északnyugati részére is) meglehetősen nagy, magától értetődő, hogy részvételük nélkül szó sem lehet a régióban a sikeres, hatékony katonai együttműködésről. A legegyszerűbbnek tűnő megoldás az lenne, ha mihamarabb bevonnák e két országot a szövetségbe. Ebbe az irányba a jövőben éppen azok a frissen meghívottak lökik Svédországot és Finnországot, akik elsősorban nekik köszönhetik felemelkedésüket.
A két ország vezető politikai erőinek többsége ugyan már egy ideje megérti a lépés indokoltságát, sőt elkerülhetetlenségét is, a közvélemény java része ellenben még mindig másképp vélekedik a kérdésről. A legtöbb finn, illetve svéd szerint ugyanis országuk éppen az ügyes semlegességi politikának köszönheti a máig tartó életszínvonal-emelkedést. Finnország NATO-csatlakozását ezért a lakosság 18 százaléka támogatja csak, míg az ellenzők aránya 62 százalék – derül ki a Suomen Gallup közvélemény-kutató intézet szombaton megjelent friss felméréséből. Svédországban ugyan valamivel nagyobb a NATO támogatása, a csatlakozás jóváhagyásához mégsem elegendő. A politikai erők között is megoszlanak a vélemények a semlegességi politikáról. A legnagyobb ellenzéki párt, a Mérsékeltek Pártja, valamint a liberális Néppárt egyértelműen támogatják a belépést, mivel máskülönben szerintük egyre nagyobb elszigeteltségbe kerül majd az ország. A kormányon lévő szociáldemokraták viszont továbbra is a semlegesség elkötelezett hívei, két kisebb koalíciós partnerük – a Baloldali Párt, illetve a zöldek – pedig hallani sem akar a NATO-tagságról, sőt legszívesebben még az EU-ból is kivinné Svédországot. Stockholmi elvbarátaihoz hasonlóan a biztonságpolitikában egyelőre hű a semlegességhez az ugyancsak szociáldemokrata többségű finn kormány is.
Ugyanakkor mindkét északi ország vezérkara egyre világosabban látja, hogy a Prága után a térségben gyökeresen megváltozott biztonságpolitikai helyzet megváltoztathatja az emberek gondolkodását is. Katonai szempontból mind Svédország, mind Finnország teljesen megfelel a NATO-követelményeknek, melyről egyébként az is tanúskodik, hogy rendkívül aktívak a szövetség partnerségi kezdeményezésein. A NATO-tagsághoz tehát valójában csak politikai akarat hiányzik.