A baloldal és a klerikális reakció

Régóta tudjuk, hogy a baloldal pártjai nem viseltetnek nagy rajongással a történelmi egyházak iránt. Nem feltétlenül az elődpártok tevékenységére kell gondolnunk e helyütt, az is elég, ha visszaemlékezünk arra az időre, amikor a SZESZ-testvérek járták a templomokat magnetofonnal, arra keresve bizonyítékot, hogy a bűnös klérus a jobboldali reakció mellett kampányol-e. A történelmi egyházak a választásokat követően is szálkák maradtak szocialistáink szemében: a keresztény szellemiség ugyanis eleve szöges ellentétben áll azzal a gondolkodásmóddal, amely a jövőt száznapos szakaszokban méri, és az élet értelmét a kormányzattól kapott júdáspénz elköltésében véli felfedezni. Következésképp magától értetődik, hogy az egyházak nem kampányolnak a szocialisták, valamint értelmiségi tagozatuk, az SZDSZ mellett. Emiatt a honi baloldal – mint azt Donáth László, a „szocialista pap” is leírta – a történelmi egyházakat tekinti egyik „legkeményebb ellenfelének”. Akár úgy is fogalmazhatnánk: szocialistáink rettegnek az egyháztól, mint ördög a tömjénfüsttől.
Az utóbbi időben aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányoldalnak a történelmi egyházakkal szembeni viszonya nem reked meg a csendes gyanakvás szintjén. Erre lehetett következtetni abból az – országos visszhangot kiváltó – esetből is, amikor a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Budapest Film az Ámen című produkciót népszerűsítette olyan reklámanyaggal, amely a római katolikus keresztet a horogkereszttel – tehát a kereszténységet a nácizmussal – azonosítja. Amikor a Fővárosi Közgyűlésben számon kérték Demszky Gáboron, hogy az ő hallgatólagos beleegyezésével aggatták tele a fővárost a keresztény hívek érzéseit sértő plakáttal, a főpolgármester azzal indokolta passzivitását, hogy csupán „kirívó, szélsőséges esetekben áll a beavatkozás pártján, amikor valaki népirtásra buzdít, illetve más népet, fajt gyaláz”. Való igaz: a magukat katolikusnak vallók hazánkban nem képeznek külön népcsoportot – mindössze a népesség 55 százalékát.
Gyakorta provokálta már a történelmi egyházakat az elveikkel összeegyeztethetetlen magatartásformákat népszerűsítő rendezvények támogatásával is a szociálliberális városvezetés, így „plakátakciójuk” sem meglepő. Akár gyerekes kekeckedésként is tekinthetnénk a lélektani hadviselés ezen esetét, ha összehasonlítjuk azzal a hadművelettel, amellyel a kormány éppen most készül új frontvonalat nyitni a történelmi egyházak ellen folytatott küzdelemben. Ugyanis az MSZP–SZDSZ tervezete szerint a különböző felekezetek finanszírozásáról ezentúl az egyszázalékos adófelajánlások aránya határoz majd, nem pedig az, hogy a népszámláláson hányan vallották magukat az adott egyház hívének. Ez a döntés a római katolikus egyházat hétszázmillió, míg a reformátusokat ötvenmillió forinttal rövidítené meg évente, mindemellett egyértelműen a kis egyházaknak kedvezne. A történelmi egyházak híveinek körében ugyanis szükségszerűen nagyobb számban találhatunk nyugdíjasokat, mint az esetenként alig néhány éve működő kis egyházak követői között. A „hitgyülis” bróker egy százaléka bizonyára sokkal nagyobb összeget tesz ki, mint az átlag katolikusé, mindemellett a nyugdíjas templomjárók százezrei nem rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, így nem is ajánlhatják föl adójuk egy százalékát az egyház javára. A kormányzat tervezett intézkedése jól jön a posztmodern kis egyházaknak – például a baloldal mellett leplezetlenül ágáló Hit Gyülekezetének –, ám a történelmi egyházak számára annál kevésbé. Az egyház és állam szétválasztását nemrégiben nagy hangon követelő baloldal tehát éppen arra készül, hogy kormányzati eszközökkel, az anyagi támogatás megnyirbálásával korlátozza a történelmi egyházakat.
Azonban ez még nem minden. Ugyanis múlt pénteken kiderült: a kormányzati hatalomgyakorlás egyik legfőbb eszközévé avanzsált rendőrség az előre bejelentett, keresztény szellemű rendezvények imádkozó résztvevőit is feloszlatandó, fasiszta csürhének tekinti. December 6-án ugyanis a polgári körök rendezésében folyt adventi megemlékezés a Kossuth téren. A polgári körösök nem csináltak semmi olyasmit, ami a rendőröket provokálta volna, csak álltak és imádkoztak a Parlament előtt állított kereszt és az adventi koszorú körül, mígnem az effajta szélsőjobboldali, reakciós provokáció – az imádkozás – láttán elfogyott a hatalom türelme. Este nyolckor ugyanis egy magát rendőr ezredesként bemutató civil ruhás nő lépett az egyenruhások gyűrűjéből az imádkozók közé, majd a keresztre és az adventi koszorúra mutatva felszólította az ünneplő embereket, hogy – és itt szó szerinti idézet következik –: „Takarítsák el innen ezt a szemetet!” Ezt követően a rendőrség hangosbemondón is távozásra szólította az egybegyűlteket, mondván: lejárt a rendezvény engedélyezett ideje. Persze az ünneplők a – hírek szerint az V. kerületi kapitányság állományában szolgáló – rendőrnő provokációján felháborodva először nem akartak távozni, ám végül – nem akarván kockáztatni a tömegben lévő idősek és gyerekek testi épségét – mégis engedtek a karhatalom parancsának.
Itt tartunk hát. A rendszerváltozás tizenkettedik évében, advent idején a Medgyessy vezette kormány rendőrsége még az imádkozó emberek látványát is oly kevéssé bírja elviselni, hogy vallási meggyőződésüket sértő, fenyegető hangnemben utasítja távozásra az ünneplő állampolgárokat, nyomban, amint – úgymond – véget ér a rendezvény bejelentett időtartama. Persze azt is mondhatja erre a rendőrség, hogy a rendőrnő gyalázatos fellépése nem a testület véleményét tükrözi, hanem csak elszigetelt eset. Ha így van, megkérjük Salgó László országos rendőrfőkapitányt, hogy vizsgálja ki az ügyet, majd – amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban rendőr volt a vallási jelképeket szemétnek nevező személy – nyilvánosan kérjen bocsánatot a magyar keresztényektől, majd távolítsa el a rendőrnőt a rendőrség kötelékéből. Amennyiben ez elmarad, kénytelenek leszünk azt hinni: manapság Magyarországon a vallásszabadság csak némelyekre érvényes; a keresztények örülhetnek, amíg nem tekintik őket a klerikális reakció karhatalmi eszközökkel üldözendő híveinek; és talán még az is megfordul a fejünkben, hogy Rákosi Mátyás a Medgyessy-kormány előfutáraként romboltatta le a Regnum Marianum-templomot…