A csendes helytállás, lehetett nemet is mondani

A titkosrendőrségi dossziék fennmaradt aktáiban számos magatartási modell konkrét megjelenési formáira találunk példákat a teljes behódolástól a színlelt együttműködésen keresztül a (nyílt vagy burkolt) szembenállás kinyilvánításáig, a hatósági mesterkedések elutasításáig.

A Kádár János nevével fémjelzett magyarországi kommunista rendszer a nyolcvanas években már csak kivételes esetekben alkalmazta politikai ellenfeleivel szemben a legsúlyosabb szankciót jelentő letöltendő börtönbüntetést. Az állampárt „paternalista” hatalomgyakorlása során a mindenhová beférkőző titkosrendőrség adatai alapján gyakran folytattak a rendőrség épületében „meghallgatást” a belső elhárítás tisztjei, az alternatív politizálás és az ellenzéki véleményalkotás hatósági ellenőrzése és befolyásolása céljából. (Ezekre az „elbeszélgetésekre” gyakran a munkahelyi vagy iskolai vezető jelenlétében került sor.) Ez a megfélemlítő jellegű, nemzeti ünnepek előtt (március 15., október 23.) preventív (megelőző) „beszélgetés”, vagy a bizalmas nyomozások során alkalmazott megkülönböztető hatósági figyelem a hivatalos szervek részéről mindig pszichológiai játszmát is jelentett a hatalom embere(i) és az alávetett, kiszolgáltatott alattvaló között. Ezekben az érintkezésekben mindig ott lebegett az egzisztenciális fenyegetés. A titkosrendőrségi dossziék fennmaradt aktáiban számos magatartási modell konkrét megjelenési formáira találunk példákat a teljes behódolástól a színlelt együttműködésen keresztül a (nyílt vagy burkolt) szembenállás kinyilvánításáig, a hatósági mesterkedések elutasításáig. Ezek a beszélgetések mindig alkalmat kínáltak a szervek munkatársainak, hogy felmérjék: céljaik érdekében felhasználhatják-e az együttműködésre buzgó hajlandóságot mutató személyeket.
Az alább ismertetett dokumentum nagyszerű példája annak a következetes magatartásnak, amelynek során a terhelő tanúként meghallgatásra beidézett személy nem nyújt segítséget a politikai rendőrség munkatársainak a politikai bűncselekmény terhelő bizonyítékainak összegyűjtésében. Mindezt azonban nem a nyílt konfrontáció eszközeinek bevetésével, hanem a csendes ellenállás, az „együtt nem működés” eszköztárával adja elő a meghallgatott.
1981. október 19-én Krassó György szervezésében megemlékezés hangzott el a „hétfői szabadegyetem” előadása után az 1956-os forradalom 25. évfordulója alkalmából. Ezután 10 személyt hallgattak meg a rendőrségen. Közöttük volt Krassó György egykori fogolytársa, Udvardi Frigyes is.
A meghallgatáson, amely 1981. november 13-án Budapesten, a XIII. kerületi rendőrkapitányságon volt, Kérdő István rendőr őrnagy és Farkas Antal rendőr főhadnagy, a III/III-3-a alosztály munkatársai vettek részt. Ebben az időben ez az osztály folytatta a bizalmas nyomozást Krassó György ellen. A meghallgatásra beidézett Udvardi Frigyes először 17 éves fia tettével hozta összefüggésbe a hatósági érdeklődést. Fia ugyanis 1981. október 23-án virágot helyezett el a Bem-szobor talapzatára. (Ezt a BRFK éber járőrei jelentették is.)
Hamarosan kiderült azonban, hogy a szervek munkatársait most más érdekli. A saját életének alakulását vázlatosan ismertető Udvardi Frigyes óvatosan nyilatkozott volt börtöntársaival tartott kapcsolatáról. Egyetlen személyt említett név szerint, akivel tartja a barátságot. A szabadegyetemi előadásokról és a belső ellenzékhez fűződő viszonyáról a meghallgatott nem beszélt, „sőt kezdetben tagadta, hogy ilyen előadásokon részt vett volna. Később azonban a konkrét rákérdezések alapján – nagy hallgatás után – elismerte, hogy részt vett a fent említett október 19-i előadáson, de csak nagyon vonakodva és felszínesen beszélt az ott elhangzottakról, neveket egyáltalán nem említett, kivéve dr. Pákh Tiborét, aki akkor ott sem lehetett. (Pákh Tibort ekkor zárt osztályon kényszertáplálással és a politikai pszichiátria más brutális eszközeivel próbálják politikai nézeteinek feladására kényszeríteni. – a szerző megj.) Tagadta, hogy hasonló előadásokon máskor is megjelent volna, de mivel az ott elhangzottakat, azok sorrendiségét összekeverte az azt követő 26-i előadás eseményeivel, így bizonyítottá vált, hogy nevezett a hallgatóságnak máskor is részese volt. Ezek után nevezett elismerte ugyan, hogy nem mondott igazat, de az előadások részleteire, nevekre továbbra sem akart visszaemlékezni, a feltett kérdésekre is csak igennel és nemmel válaszolt.”
Udvardi Frigyes a meghallgatás során a későbbiekben is tagadta, hogy az ellenzékkel bárkin keresztül kapcsolatban állna, csak annyit mondott, hogy a Szabad Európa Rádióból értesült a szabadegyetem helyszínéről és időpontjáról. A meghallgatást végző rendőrtisztek értékelésükben saját kudarcukról állítanak ki bizonyítványt.