A Medgyessy-valóságshow

Érdekes élményben volt része annak, aki föllapozta a szocialista kormánylap minapi számát. A hetedik oldal tetején az alábbi felirat rikított kék alapon: Köszönjük! Uramisten, mi történt? A szocialisták már megint köszönetet mondanak? Ez ugyanis az ő specialitásukká vált az elmúlt fél évben. Többnyire az éppen aktuális választási győzelmük miatt hálálkodtak a rájuk szavazó állampolgároknak.
De nézzük csak tovább: a felirat alatti fotón egy piros-kék nyakkendőt viselő, feltűnően alacsony átlagéletkorú csoport tömörül: csillogó szemű fiatal lányok és fiúk. Szakasztott úgy néznek ki a fehér inges, piros nyakkendős szerelésben, mint a csillebérci úttörőtábor víg pajtásai. Csak nem? Visszatért az úttörővilág? Életre keltek a Kádár-korszak relikviái? Megérjük azt, hogy harsány dobpergés mellett sorakoznak fel gyermekeink, miközben a hangszórókból Juhász Ferenc süvítő hangja ítéli el az antiszemitizmust mozgalmi nótákkal kísérve, a főbejárat fölött pedig egy méretes Keller László-poszter hirdeti, hogy a közpénzügyi államtitkár az Orbán-kormány korrupciós ügyeinek felgöngyölítésében elérte az ötezredik „botrányt”. Amivel talán meglesz az ötödik bírósági feljelentés is.
Szinte beleremeg az olvasó szíve. Hiszen ha úttörők vannak, akkor munkásőrök is lesznek. 1956-ot megint ellenforradalommá nyilvánítják. A táncdalfesztivált pedig Pongó vezeti majd, és ha jön egy külvárosi munkásfiú, aki igaz emberi érzelmekről mer énekelni, akkor a mindenható cenzor azonnal kiadja a parancsot, hogy ezt a reakciós istennyilát azonnal ki kell ejteni. A riadalom nem vicc: a Medgyessy-kormány eddigi tevékenységének az ismeretében semmi sem elképzelhetetlen.
Olvassuk hát tovább a hirdetést, hátha mégsem válik valóra ez a rémálom. És nem. Tényleg csak álom, mert az oldal alján ott a felirat, az áruházlánc nevével és telephelyével. A mindig győzedelmeskedő alacsony árak világa, a boldoggá tett vásárlók Mekkája. Az olcsó porszívók, amelyek megannyi honfitársunkból csináltak az első áruház megnyitása idején kung-fubajnokot. Szóval, nyugalom, most nem az MSZP köszönetnyilvánítása rombolja az emésztőrendszerünket, hanem egy kereskedelmi cég teszi a tiszteletét a vásárlók előtt. A piros nyakkendős aktivisták pedig nem úttörők, hanem csak az áruház dolgozói.
Ugye emlékszik még az Olvasó a februári budaörsi cirkuszra? A tumultuózus jelenetekre, a forgalmi dugókra, a hajszárítókért folytatott létharcra, amelyek olyan nyomasztóan idézték fel a Gorenje-turizmust, az egyik korábbi, lassan már feledésbe merülő (első) Medgyessy-korszakot. A megnyitást követő négy napon több mint 30 ezer terméket adtunk el – hirdeti az áruházlánc. Négy nap, száz százalék: akár ezt is írhatták volna, és akkor egyenlőségjelet tehetnénk a fogyasztói materializmus élgárdája és a hasonló hatékonysággal dolgozó Medgyessy-kormány közé. Azonban nem csupán a jelszavak hasonlítanak: a hirdetés képi világa és a tudatalattit megcélzó üzenet tartalma feltűnően emlékeztet a szocialisták plakátjaira és jelszavaira. Az sem kizárt, hogy ugyanaz a cég szerkesztette meg a hirdetést, mint aki a szocialisták plakátjait, hiszen nagyon kis ország ez, kevés a fantáziadús PR-szakember. Köszönjük! Ez az MSZP védjegye, és ha a Fidesz merészelné használni, alighanem már másnap tucatnyi ügyvéd tolongana a Köztársaság tér pártelnöki irodájában, hogy a lehetséges bírósági per kimeneteléről tájékoztassa Kovács Lászlót. Az üzletház azonban más világ. Sikeres üzletpolitikát folytató multi, amely szabadon választhat jelmondatot magának.
A jelenlegi kormányfő számára azonban nem a hazai kiskereskedők boldogulása az elsődleges, és egyáltalán nem zavarja, hogy a 2003-as költségvetés pengéje szinte mindenkinek a csontjáig fog hatolni, aki a saját kis mikrovállalkozását akarja építgetni, akár kényszerből, akár önként vállalt hangyaszorgalommal. Medgyessynek nem kell a kistulajdonosok tömege: neki engedelmesen bégető szavazók és fogyasztók kellenek, akik a Népszabadság–
Blikk–Big Brother konzumvilágában tudnak csupán létezni, és éppen olyan önállótlan és öntudatlan lények, mint a Mátrix című fikció szerencsétlen páriái. Biztosan sokan látták ezt a zseniálisan megkonstruált filmet a valóságként funkcionáló látszatvilágról és az ez ellen harcoló, saját tudata által vezérelt szabadcsapatról. Aki látta, biztosan emlékszik Smith ügynökre és két társára, arra a véget nem érő fenyegetésre, amit ők jelentettek a film hősei számára. Milyen ismerős motívum, hiszen a Smith ügynökök itt vannak közöttünk. Az egyiküket Keller Lászlónak hívják, akiről ugyanennek a lapnak a negyedik oldalán olvashatjuk, hogy semmilyen határnapot nem szabtak neki arról, hogy mikorra kellene beszámolnia a kormány előtt az Orbán-kabinet alatt keletkezett gyanús ügyletekben folytatott vizsgálatairól. Sem határidő, sem tisztességesen megfogalmazott hatáskör nem létezik, és nem is fog létezni. Keller László előtt nincs lehetetlen, mert egy felsőbb kormányakarat minden idő- és térhatárt ledöntött előtte.
De hasonló Smith ügynök Juhász Ferenc is, aki minden kontroll nélkül ragaszthat rágalomcímkéket más pártok politikusaira. Kijelentései úgy ropognak a kamerák és mikrofonok fürtjei között, mint a géppisztoly golyói. Szózata megfellebbezhetetlen. A newtoni fizika törvényei éppúgy nem korlátozzák, mint a demokratikus államokra jellemző morál. Aztán folytathatnánk a sort Kuncze Gáborral (a jogi gengszterizmus fogalmának szellemi atyjával), aki nem is tagadta: szerinte a Fidesz tolvajbanda, és nyugodtan pereljen, ha akar. Mosolya angyali és öntudata erős, hiszen hite szerint ő a gyógyszer arra a vírusra, amelyet úgy hívnak, hogy Orbán Viktor.
Sajnos, ez egy ilyen kifordított világ. Harmincezer termék eladását ünnepeljük szép, látványos plakátokon, közben nem hallja senki annak a hatszáz önkormányzatnak a jajszavát, amelyek képtelenek saját forrásaikból fedezni az idei kampányszerű közalkalmazotti béremelés terheit. A várható hiány százhétmilliárd forint (!). A Kossuth téren rövidesen jégpálya épül, a megnyitót talán egyenes adásban látjuk majd, és nem vesszük észre, hogy a vidéki nagyvárosok tömegközlekedése a csőd szélére került. Még Toller László, a baranyai Smith ügynök sem rejtette véka alá, hogy az elmúlt tizenkét évben az érintett város (Debrecen, Kaposvár, Miskolc, Pécs és Szeged) semmilyen állami segítséget nem kapott. Nincs az a pécsi polgár, aki ne cserélné el a Kossuth téri kűröket egy tiszta és zajtalan autóbuszért.
Ez csak a jéghegy csúcsa: a lakosság egészségi állapota tragikusan romlik, miközben az ijesztően növekvő drogfogyasztás árnyékában az SZDSZ által a magyar társadalomra kényszerített jogfilozófiai vitán rágódunk (büntessünk vagy ne büntessünk). A kormány pedig egyre tehetetlenebbnek látszik, a külpolitikai impotenciája néha már szinte megmosolyogtató (Dzurinda szlovák miniszterelnök tudna erről mesélni). Csak minimálisan kell aktivizálnunk az érzékszerveinket, hogy lássuk: a hangzatos jelszavak, köszöngetések és Smith ügynökök hiába árasztják el az összes létező médiumot, a nyers valóság mégis elő-előtünedezik. És ebben a világban már semmire nem fogunk menni a köszönetekkel.