Melyik feladat lesz a nehezebb 2025. július 10-én? Három nappal az országos vihar után tömegközlekedéssel eljutni a Balatonra vagy az 57. Kékszalag vitorlásversenyen indulóknak megküzdeni az erős, helyenként viharos széllel? Ez a kérdés motoszkált a fejemben csütörtökön hajnali 4 órakor a kelenföldi pályaudvaron az első személyvonatra várva. Maradjunk annyiban, hogy kisebb nehézségek árán, Csajágtól pótlóbusszal, összesen félórás késéssel sikerült elérni Balatonfüredet, ami megnyugvással töltött el. A kikötő felé tartó séta alatt már érezni lehetett, hogy az északi part fővárosában tényleg minden a Kékszalag körül forog. Az 1934-ben életre hívott, idén 57. alkalommal megrendezett tókerülő vitorlásverseny a Balaton legnagyobb nyári sportattrakciója. Azok a szerencsések pedig, akik bebocsájtást nyerhettek a rajthoz igyekvő hajóra, tényleg kiváltságosnak érezhették magukat. Meg az indulók is. Ez a verseny ugyanis a mai napig Európa legnagyobb presztízsű, leghosszabb és legrégebbi túraversenye a vitorlázók számára.

(Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Kékszalag egy 98 éves hajóról nézve
Pláne azért, mert a Csobánc nevű hajót akkor gyártották, amikor még Kékszalag sem volt – 1927-ben, Budapesten. A hajó egyes részeit aztán vonattal vitték el Siófokra, s ott folyatódott az összeszerelés, nem sokkal később pedig már igazi luxusmotorosként szelhette a Balaton hullámait. Ez volt a Balaton első dízelmotoros hajója.
Elsősorban a Badacsonynál nyaraló úri közönség használta, akik közel egy évszázada feljutottak rá, a legnagyobb gyönyörűséggel beszéltek róla.
A II. világháborúban a visszavonuló német csapatok robbantották fel. Még 1945-ben elkezdődött a felújítása. Az idén 98 éves Csobáncra belépni, a faszékeken helyet foglalni, a motor szelíd brummogását hallani, a hatalmas szélben arcunkat a nap felé fordítani – íme egy tökéletes reggel mintaképe.
Nagyon erős szél várta az indulókat
Azt már napokkal ezelőtt lehetett tudni, hogy az idén az ideálisnál is talán erősebb szél várja majd a nevezőket. Arra viszont senki sem gondolt, hogy 72 órával a rajt előtt olyan szélvihar söpör végig az országon, amely az indulók egy részének lelkét is gyászba borítja. Ne kerteljünk, a hétfői orkán rengeteg hajóban okozott kárt, de a mondás itt is igaz: bajban ismerszik meg a jóbarát. A vitorlázók amúgy is összetartó közösséget alkotnak, de egy ilyen rendkívüli esetben tényleg mindenki megpróbált a másikon segíteni. Voltak olyanok, akik sikeresen abszolválták a kármentést, de akadtak olyanok is, akik nem tudtak felsorakozni a képzeletbeli rajtvonal mögé.