Melyik feladat lesz a nehezebb 2025. július 10-én? Három nappal az országos vihar után tömegközlekedéssel eljutni a Balatonra vagy az 57. Kékszalag vitorlásversenyen indulóknak megküzdeni az erős, helyenként viharos széllel? Ez a kérdés motoszkált a fejemben csütörtökön hajnali 4 órakor a kelenföldi pályaudvaron az első személyvonatra várva. Maradjunk annyiban, hogy kisebb nehézségek árán, Csajágtól pótlóbusszal, összesen félórás késéssel sikerült elérni Balatonfüredet, ami megnyugvással töltött el. A kikötő felé tartó séta alatt már érezni lehetett, hogy az északi part fővárosában tényleg minden a Kékszalag körül forog. Az 1934-ben életre hívott, idén 57. alkalommal megrendezett tókerülő vitorlásverseny a Balaton legnagyobb nyári sportattrakciója. Azok a szerencsések pedig, akik bebocsájtást nyerhettek a rajthoz igyekvő hajóra, tényleg kiváltságosnak érezhették magukat. Meg az indulók is. Ez a verseny ugyanis a mai napig Európa legnagyobb presztízsű, leghosszabb és legrégebbi túraversenye a vitorlázók számára.
(Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
Kékszalag egy 98 éves hajóról nézve
Pláne azért, mert a Csobánc nevű hajót akkor gyártották, amikor még Kékszalag sem volt – 1927-ben, Budapesten. A hajó egyes részeit aztán vonattal vitték el Siófokra, s ott folyatódott az összeszerelés, nem sokkal később pedig már igazi luxusmotorosként szelhette a Balaton hullámait. Ez volt a Balaton első dízelmotoros hajója.
Elsősorban a Badacsonynál nyaraló úri közönség használta, akik közel egy évszázada feljutottak rá, a legnagyobb gyönyörűséggel beszéltek róla.
A II. világháborúban a visszavonuló német csapatok robbantották fel. Még 1945-ben elkezdődött a felújítása. Az idén 98 éves Csobáncra belépni, a faszékeken helyet foglalni, a motor szelíd brummogását hallani, a hatalmas szélben arcunkat a nap felé fordítani – íme egy tökéletes reggel mintaképe.
Nagyon erős szél várta az indulókat
Azt már napokkal ezelőtt lehetett tudni, hogy az idén az ideálisnál is talán erősebb szél várja majd a nevezőket. Arra viszont senki sem gondolt, hogy 72 órával a rajt előtt olyan szélvihar söpör végig az országon, amely az indulók egy részének lelkét is gyászba borítja. Ne kerteljünk, a hétfői orkán rengeteg hajóban okozott kárt, de a mondás itt is igaz: bajban ismerszik meg a jóbarát. A vitorlázók amúgy is összetartó közösséget alkotnak, de egy ilyen rendkívüli esetben tényleg mindenki megpróbált a másikon segíteni. Voltak olyanok, akik sikeresen abszolválták a kármentést, de akadtak olyanok is, akik nem tudtak felsorakozni a képzeletbeli rajtvonal mögé.
Ez az egyik legszebb magyar sportkép
Csütörtök reggel 8.30-kor indult el a füredi kikötőből a Csobánc. Még egy integetés belefért a mólót rendületlenül őrző Bujtor István szobrának, aztán két pillantás alatt kint voltunk a tavon. Ekkor tárult elénk az egyik legszebb sportkép: a rengeteg – többségében fehér – vitorlás, a kék égen egymást kergető felhők, amelyeket a szél folyamatosan szaggatott szét. A háttérben pedig Tihany, a templom, az apátság adta meg a keretet.
Óriási és milliós profi katamaránok mellett lélekvesztőnek tűnő kishajók igyekeztek ott maradni a képzeletbeli rajtvonal mögött.
Ez ebben a hatalmas szélben nem is volt annyira egyszerű feladat. Amúgy a Kékszalag másik varázsa az, hogy az itt indulók jó részének sosem lesz esélye nyerni, de ez nem frusztrálja őket. Ha nincs szél, akkor ezek a vidám társaságok akár két napot is eltöltenek odakint, idén azonban más volt a helyzet.
A rajt után sorra borultak fel a hajók
Pontosan 9 órakor elrajtolt a mezőny. Az eleje olyan volt, mintha egy Forma–1-es versenyen lettünk volna. A katamaránok kilőttek, s mire az ember kettőt nézett, már hét határon túl vágtattak. Volt olyan hajó, amely 57 km/órás sebességgel tört Balatonkenese felé. Velük nem lehetett versenyezni, s ez a Csobáncnak sem sikerült. Mi inkább ugyanúgy, méltóságteljesen csorogtunk előre, ahogy a mezőny nagy része tette ezt.
A rajt után nem sokkal máris izgalmas pillanatok következtek. Előbb egy kéklámpás mentőhajó tűnt fel, ebből már ki lehetett találni, hogy minden bizonnyal borulás történhetett. Nem is tévedtek azok, akik erre tippeltek, ráadásul a szerencsétlenül járt vitorlás nem messze tőlünk pihent meg a Balaton vizén.
(Fotó: Lantos Gábor)
Nem sokkal később egy másik hajó is megadta magát a természet elemeinek, negyedórán belül két borulás történt tehát, amely előre jelezte, mennyire nagy küzdelem vár az indulókra.
A folytatásban is gyakran munkába álltak a mentőegységek, mert a hajók közül tényleg voltak olyanok, amelyek nem birkóztak meg ezekkel a körülményekkel.
16-17 csomós szél tombolt a Balatonon, amely az előrejelzések szerint a későbbiekben még fokozódott is. Egy órával a rajtot követően az élmezőny a messzi távolban vágtatott, de volt, akinek nem hozott szerencsét ez a verseny. Az első órában nem kevesebb, mint nyolc hajó adta fel a versenyt. Volt olyan hajó, amelynek az árboca törött el, egy másiknál vízbetörés keletkezett, alaposan próbára tette tehát az indulókat ez a viharos időjárás.
Kemény verseny ez, nem mindenki bírta
Mindezt a Csobáncról nézni is félelmetes volt. Sokaknak jutott eszébe az egy évvel ezelőtti Kékszalag, amikor szinte állt a levegő, levél sem rezdült. Most kijutott a jóból mindenkinek.
A versenyzők fegyelmezetten vették tudomásul a megváltoztathatatlant, s adták fel a küzdelmet.
Mi viszont lassan újra a part felé fordultunk, mert a Csobánc ideje is lejárt. 2025-ben ez volt tehát a Kékszalag rajtja. Mire partot értünk, már nagy tömeg verődött össze, sokan az óriási kivetítő előtt álltak, s nézték, hogyan küzdenek a vitorlázók a szél által felkorbácsolt Balatonnal.
Új időrekorddal nyert az MLS Raiffeisen Fifty-Fifty
4 óra 24 perc és körülbelül 20 másodperckor (a Rendezőség pontosítja később az új rekordot) befutott a balatonfüredi célba a magyar tervezésű és építésű kétárbocos katamarán, ezzel hatodszor nyerte meg a Kékszalagot! A nyugati medencében izgalmas üldözés bontakozott ki, közelített a második helyen az RSM, ám ők a Tihanyi szorosban takarásba kerültek, közben a „csövön” átjutott Fifty viszont remek szélben meglódult, és jó tempóval nekivágott a befutóig tartó cirkálószakasznak.
A magyar építésű hajó gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratva, minden pályajelet elsőként kerülve teljesítették a Kékszalagot. Jellemző volt a taktikájukra a biztonságra való törekvés, az élő videóközvetítésben jól látszott, hogy az esetleges erősödésekre, befújásokra számítva vezették a hajót. A befutóban is erős széllökésekkel szembesültek, 20-22 csomó körüli tempóval, a vitorlákkal dolgozva védték ki nehezebb helyzeteket.
