A szeretet vonzásában

A házassággal és a családdal kapcsolatos kérdések egyik gyökere az, hogy tudjuk-e, mit jelent szeretni, és képesek vagyunk-e úgy szeretni, hogy ezzel a másik szükségleteit igyekszünk kielégíteni – mondta Cseri Kálmán református lelkész. Lapunknak adott interjújában a szeretet keresztyén értelmezéséről beszélt.

Mennyire jelent élő példát a családon belüli szeretetre a szent család emléke?
– A szeretetnek sokfajta jelentése van. Az ókeresztény időkben annyira új volt az a fogalom, amelyről Jézus a szeretet kapcsán beszélt, hogy még megfelelő szó sem volt rá. Kellett találni erre egy új kifejezést, amely az Újszövetség eredeti nyelvén, görögül az agapé lett. Korábban ugyanis a szeretetet az eros szóval fejezték ki. Ez olyan szeretetviszonyulást jelez, amellyel az egyik ember azt akarja a másiktól megkapni, ami belőle hiányzik. Amit a Biblia szeretetnek nevez, az ennek éppen az ellenkezője. Azt mutatja: valaki arra vágyik, hogy megadja a másiknak azt, ami belőle hiányzik. Amikor tehát a Biblia Isten szeretetéről beszél, akkor mindig erre a kifejezésre kell gondolni. Isten tudja, hogy nekünk mi hiányzik, és azt egyedül ő képes pótolni. A szent család szeretetkapcsolata mögött ez az isteni szeretet mutatkozik meg. Úgy gondolom, hogy a házassággal és a családdal kapcsolatos kérdések egyik gyökere az, hogy tudjuk-e, mit jelent szeretni, és képesek vagyunk-e úgy szeretni, hogy ezzel a másik szükségleteit igyekszünk kielégíteni.
– Tudunk így szeretni?
– Évezredes tapasztalat, hogy nem. Az ember képtelen az önzetlen szeretetre. Gyakran a legönzetlenebb szeretetmegnyilvánulások mögött is önszeretetet és viszonzásvárást lehet észrevenni. Holott az igazi szeretet akár egyoldalúan is működik.
– Ezek szerint a római katolikus egyház kétezer éve, a reformáció vallásai pedig ötszáz éve eredménytelenül próbálják az embereket erre a szeretetre nevelni? Mi lehet ennek oka?
– Az egyházak a Szentírás alapján azt hirdetik: ha valaki Jézust hittel befogadja, akkor el tud jutni az agapé élményéhez. Ma is sok ilyen ember van.
– Az előző, ateista elveket hirdető rendszer a családok szintjéig szétzúzta, ellenőrzése alá vonta a közösségeket. Atomizált társadalmat hozott létre. Lelki értelemben megtörtént-e már a rendszerváltozás?
– A széthullott közösségek parancsszóra, adminisztratív intézkedések által nem újulnak meg. A folyamat mégis elindult. A rendszerváltozás óta széthullott polgári közösségek újrarendeződtek; egyesületek, szövetségek jöttek létre.
– A társadalom keresztmetszetét tekintve milyen mélységig hatott ez a változás?
– A társadalom erkölcsi értelemben sajnos nem tudja azt a gyors gyarapodást felmutatni, mint az anyagi élet terén. „Lesántult” az emberiség. Megnőtt a „technikai lába”, némelyeknek az anyagi lehetőségei is gyarapodtak, azonban igencsak megrövidült az „erkölcsi láb”. Emiatt pedig sok ember lelki értelemben biceg, kiegyensúlyozatlan. Úgy látom, az emberek társadalmi méretekben nem tudják feldolgozni azt, hogy az élet körülöttük hihetetlenül felgyorsult. Nincs idejük egymással beszélgetni, kevés szabad idejükben általában a televízió képernyője előtt ülnek. A tekintetek tehát párhuzamosak ahelyett, hogy találkoznának. Sőt sok embernek már véleménye sincs a dolgokról. Ezzel szemben azoknál a családoknál, ahol tudatosan törekednek arra, hogy akár még a munka rovására is beszélgessenek egymással, a gyermekek nyitottabbak az örök értékek előtt.
– Nagy a kontraszt az átlagcsaládok és az ilyen keresztény szellemű családok között. Már csak azért is, mert ez utóbbiaknál általában magasabb a gyermekáldás, ami a közösségi tudat kialakulásában is segíthet.
– Tehát Magyarországon is fogyasztói mentalitásra nevelt, sikerorientált társadalom kezd kialakulni, amelyben egyre inkább elvesznek az örök értékek. A trendet pedig nehéz megfordítani akkor, ha szinte minden külső körülmény ez ellen hat.
– Pedig másként is lehet élni. Az óvodában az egyik reggel egy anyuka azt mondta a kisfiának, hogy ha Palikával ma sem játszik senki, akkor menjen oda, és játsszanak együtt. Ez a kisgyerek nem is tudja, hogy milyen kincset töltöget szívébe az édesanyja. Sajnos ez a gondolkodás sokakból hiányzik.
– Annak ellenére, hogy a karácsony egyúttal a szeretet ünnepe is, ilyenkor mégis kiugróan megnő az öngyilkosságok száma. Ez pedig a reménytelenségből fakad.
– A karácsony az Isten irántunk megnyilvánuló szeretetének ünnepe, hiszen úgy szerette az ellene fellázadó világot, hogy az egyszülött fiát adta értünk. Amíg az emberek nem érzik ezt az önzetlen szeretetet, nem is tudnak valójában szeretni. Az öngyilkosságok magas száma pedig azt mutatja, hogy elszakadtunk Istentől. A református egyház igyekszik mindent megtenni a lelki szenvedőkért. Ezt a munkánkat is az Isten iránt érzett szeretetünk hatja át.
– A jövő református egyházában a hit továbbadása terén minek lesz nagyobb szerepe: a családnak, a kisközösségnek vagy a médiának?
– A médiától ebben a munkánkban kevés segítséget kapunk. Sajnos sok fiatal csonka családban nő fel. A fiú ezáltal nem tudja, milyen férfinak lenni. De igazi női modellt is ritkán látnak, hiszen az édesanya kénytelen az apát is helyettesíteni. A gyerekek emiatt nem tanulhatják meg a szeretetközlés módjait. Az egészséges családokban a szeretetközlés elsajátítása spontán módon történik. A hit továbbadásában mindennél fontosabb szerepe van a családnak. Az istenfélő keresztyén családban olyan értékeket kaphatnak a gyerekek, amelyeket nemcsak utódaiknak adnak tovább, hanem később az egész társadalmat gazdagítják azokkal. A gyülekezeti közösségben azonban mindenki megismerheti Jézus Krisztust.