Az emberi társadalom működését a gazdaság mutatóival mérő közgazdászok talán nem is gondolnak arra, hogy a növényvilág is társadalmakból áll, s a maguk szigorú gazdasági és társadalmi stratégiái és törvényei szerint működnek. Pedig egy McLeod nevű angol botanikus több mint száz éve leírta, hogy a növények társadalma két csoportból áll: kapitalistákból és proletárokból. A kapitalisták sokat esznek, kevés utódot hoznak a világra, és sokáig élnek, a proletárok keveset esznek, sok az utódjuk, és korán elpusztulnak. Azóta kiderült, hogy a növényi és az emberi társadalom szerkezetében és működésében ennél sokkal több a hasonlóság.
„Magam is szeretnék hozzájárulni ehhez az elmélethez egy modellel, amely a két szféra működésének hasonló vonásait gyarapítja” – mondta Borhidi Attila akadémikus a Mindentudás Egyetemének hétfői előadásán.
Alexander Humboldt fedezte fel, hogy a növényzet nem amorf biomasszaként, hanem jellemző alapformákban jelenik meg a földön. Humboldt 21 alapformát talált, ma mintegy 54-et ismerünk. Ezek úgynevezett formációkat alkotnak: egy-egy formáció például a fenyves, a pálmaliget, a lombhullató erdő, a füves puszta.
A növényi társadalmak működésének meghatározói a demográfia és a forrásfelosztás. McLeod tulajdonképpen egy kétstratégiás szaporodási modell vázlatát fogalmazta meg. Az állatpopulációkban a kutatók két demográfiai típust ismertek fel: az egyik esetében a populáció szaporodása nincs szabályozva, a népesség exponenciálisan nő. Az ezt leíró egyenletben a görbe meredekségét az r együttható (a Malthus-faktor) vezérli. A populációk másik csoportjának szaporodását leíró egyenletben a szaporodást a környezet eltartóképességét kifejező K-tényező határozza meg. Az előbbi demográfiai típust ezért r-stratégiának, az utóbbit K-stratégiának nevezik.
E stratégiák a növényi társadalmakban is felismerhetők: az r-stratégisták kis termetű, rövid életű, gyorsan fejlődő szervezetek, korai ivarérés, nagy szaporaság, hatalmas elterjedési terület, valamint nagy populációnövekedési ráta jellemzi őket. Populációik gyakran túlnőnek a környezet eltartóképességén. E stratégia a hirtelen felszabaduló erőforrások kihasználására alkalmas.
A K-stratégisták nagy testű, hosszú életű, nagy túlélési arányú, lassan fejlődő növények, késői ivarérés, csekély szaporaság, szűk elterjedési terület, kis populációnövekedési ráta jellemző rájuk. Stabil populációik mérete közel van a környezet eltartóképességének határához. Ilyenek az erőforrásokkal való tartós gazdálkodásra berendezkedett fák, cserjék és évelő lágyszárúak.
Grime úgynevezett C–S–R-rendszere a növényeket három csoportra osztotta: kompetitorokra (C), stressztűrőkre (S) és ruderálisokra (R). Abból indult ki, hogy a növényi stratégiákat két vezérlőelv: a termőhelyi stresszhatások mértéke és a források elosztását befolyásoló zavaró tényezők mértéke szabályozza. Ahol a stressz és a bolygatás nem számottevő, ott a kompetitor növények vannak előnyben, ahol nagy a versengés, de nincs bolygatás, ott a stressztűrőké az élettér, míg a mérsékelt stressz állandó bolygatással párosulva az úgynevezett zavarástűrő vagy ruderális növényeknek kedvez. Ahol pedig a stressz és a bolygatás is erős, ott nincs sikeres növényi stratégia.
A napenergia és az erőforrások hasznosítására csoportosuló növények valóságos gazdálkodó szövetkezeteket, társadalmakat, társulásokat hoznak létre. Magyarországon 470 társulást tartunk nyilván: 350 természetes és féltermészetes társulás körülbelül 120 emberi beavatkozásnak köszönheti létét, ebből 114 kimondottan gyom jellegű társulás.
E társulások más-más fajokból állnak, de hasonló társadalmi és termelési funkciójú növénycsoportok alkotják őket.
E csoportokat Borhidi akadémikus így osztotta fel:
I. A természetes kompetitorok (C) vagy társulásalkotók; a növényi társadalmak uralkodó fajai, ők a vállalkozói réteg. Irányítják az erőforrások felhasználását és elosztását, szabályozzák a kísérőfajok körét, vagyis megválogatják a munkatársaikat. K-stratégisták, évelő vagy fás életformájú, nagy produkciójú fajok. Flóránkban 163 ilyen fajt ismerünk, például erdőalkotó fáink közül a bükköt, a kocsányos és a kocsánytalan tölgyet, az égert, a gyertyánt, valamint gyepalkotó füveinket, sásainkat soroljuk ide.
A stressztűrők két fontos magatartási típusa a specialistáké és a generalistáké.
II. A specialisták (S) ritka, egy-egy közösséghez ragaszkodó növények, karakterfajnak nevezik őket. Ők a növénytársadalom művészei és tudósai, a jól működő, gazdag, plurális közösség indikátorai. Eltűnésük a működés zavarait jelzi. Szűk ökológiai igényű, többnyire csekély versenyképességű növények, főleg a versengéstől megkímélt zugok betöltésére esélyesek. Számuk a hazai flórában nagy: 601 faj (23,1 százalék).
III. A generalisták (G) a növényi társadalom hivatalnokai, sokféle társadalomban versenyképesek. Ilyen például a tarka koronafürt, a réti kakascímer vagy a szibériai harangvirág. Tág ökológiai igényű K-stratégisták, többnyire évelők, fontos szerepük van a stabilitásban. Flóránkban 707 növényfaj (27,1 százalék) képviseli ezt a csoportot.
IV. A természetes pionírok (NP) a fejlődés megalapozói, s a termőhely szélsőségeit jól, a versengést rosszul tűrik; igénytelen r-stratégisták, a kihasználatlan élőhelyek elfoglalásában, az erőforrások felhalmozásában van szerepük; jó példájuk a rucaöröm vagy a parti laboda. A hazai flóra 167 növénye (6,4 százalék) tartozik e csoportba.
A bolygatást tűrő vagy azt igénylő fajok főcsoportjába sorolt növények tápanyagigénye és versenyképessége nem áll arányban egymással. Gyomoknak is nevezzük őket. Származásuk, bevándorlásuk ideje és módja, termőhelyi igényük alapján többféleképpen csoportosíthatók.
I. A zavarástűrő növények (DT) a természetes társadalmakban generalistaként működnek, ők a korrumpálható hivatalnokok, a talaj nitrogénkínálatának nem tudnak ellenállni. Ilyen például a vesszős füzény, a kányazsombor, a palástfű, valamint az irtások tápanyagtöbbletét hasznosító erdei vágásnövények. A hazai flóra 317 faja (12,2 százalék) tartozik ide; a számuk folyamatosan növekszik.
II. A természetes gyomfajok (W) a növényi társadalmak alkalmi munkásai, r-stratégisták, többnyire egyévesek, egy-egy vegetációs időszakban három-négy generációt is hoznak. Ők McLeod proletárjai. A közismert pitypang, a konkoly, a pipitér vagy a pipacs mellett flóránk 270 növényfaját (10,3 százalék) sorolják közéjük.
A flóra idegen elemei, az adventív fajok három csoportjába 361 fajt sorolnak (13,8 százalék), a számuk rohamosan nő.
I. A betelepített növények (I) a flóra vendégmunkásai, amelyektől az ember hasznot remél. Némelyikük elszabadul, önálló vállalkozóvá, agresszív gyommá válhat. Ilyen a magas aranyvessző, a bíbor nebáncsvirág stb.
II. A behurcolt növények (A) a növényi társadalom illegális bevándorlói. Állampolgári jogot szerezve elhódítják az erőforrások egy részét a honos növényfajoktól.
III. Az idegen kompetitorok (AC) a növények társadalmának külföldi vállalkozói. Ahol az őshonos növények tápanyagfelvételét megzavarjuk, ott behozhatatlan előnyre tesznek szert. A telepített akácos kiszorítja a szomszédos homoki tölgyest, a dombvidéki szurdokerdőt; az aranyvessző akadályozza az égerliget megújulását; a parlagfű ellepi a kukoricaföldet. A hazai flórában ma mindössze 32 ilyen fajt (1,2 százalék) ismerünk, kártételük azonban sokszorosan meghaladja számarányukat.
*
Az 1960-as évek elején fontossá vált, hogy megtudjuk, mennyi szerves anyagot produkálnak a növényi társadalmak. A nemzetközi biológiai programban biológusok és ökológusok mérték a biomasszát, a tápelemek és szerkezeti anyagok körforgását. Anyagmérlegek készültek a főbb erdőalkotó fák törzsébe, ágaiba, leveleibe, gyökérzetébe beépülő kalciumról, magnéziumról, foszforról, nitrogénről, kénről és ezeknek az elemeknek a talajban maradó hányadáról.
A termelés gazdaságossága is fontos jellemző. Az élővilág két legfontosabb funkciójának, a lét- és a fajfenntartásnak egyre gazdaságosabban kell végbemennie. Vajon hogyan érvényesülnek a növényi társadalmak működésében a gazdálkodás elvei?
Duvigneaud 1968-as anyagforgalmi modelljét követve induljunk ki abból – mondta Borhidi akadémikus –, hogy a talaj egy bank, amelynek tőkéjét a növényi társadalmak sora halmozta fel. A növények e bankhoz fordulnak hitelért, hogy fedezzék napfényhasznosító beruházásaikat. A hitel egy része hosszú lejáratú beruházási hitel, ebből lesz a gyökérzet, a törzs és az ágrendszer, más része rövid lejáratú termelési hitel, s a lombozat épül belőle. Pályázati rendszerben lehet hozzájutni: minden növényfaj benyújtja ökológiai igényeit és termelési képességeit. A növények avar formájában törlesztenek, a nyereség – az elhalt szerves anyag – egy része a talajbank tőkéjét növeli.
A bioszféra a növényi társadalmak évmilliók óta fizetett adófilléreiből él, ebben az adórendszerben minden beruházott szénatom után egy oxigénatom az adó, s a növények az önfenntartásra és a közhasznú tevékenységre – például a víz körforgását fenntartó párologtatásra – adó-visszatérítést vagy -kedvezményt is kapnak.
A tőke ott ruház be, ahol nagy a termelési biztonság. A trópusi esőerdők a legmegbízhatóbb termelők, mert az ökológiai tényezők legtöbbje ott optimális. Tőkéjük (talajkapacitásuk) 60 százaléka van kihelyezve hitelként. Foszforból néhol annyi sem marad a talajban, amennyi a lombkorona megújítását fedezi. Ha az erdőt kivágják vagy felégetik, jó ideig nem lesz annyi foszfor, amennyi az erdő megújulásához szükséges.
A mérsékelt övi erdőkben nagyobb a kockázat, mert a termelés fél évig szünetel. Ezért a hitelkihelyezés nem haladja meg a talaj kapacitásának 30 százalékát. Kisebb hányad jut a hosszú távú beruházásokra, és magasabb a hitelkamat, illetve a törlesztési ráta.
Ha a trópusi erdő helyén intenzív legelőgazdálkodást folytatunk, csökken a növényzet teljesítménye. A bank egyre kevesebbet ruház be, végül a stressz és a zavarás együttes hatásaként a tőke felhasználatlanul a talajban marad. Az erózió ezt is elrabolja, ezzel elvész a növényi társadalom számára. A banknak tehát érdeke, hogy legyenek beruházók, mert ezek – maguk a növények – védik a bankot a kirablástól.
Az ember rasszista diktátorként avatkozik be a természetbe: előnyhöz juttatja a társadalom valamely csoportját, vagy idegenekből épít új növényállamot. Telepeseit ellátja, a „másként gondolkodókat” vegyi háborúban elpusztítja. Pedig szükségünk van a természetes növényi társadalmakra, mert ingyen fenntartják, sőt fokozzák a talaj termőképességét, szabályozzák a populációk méretét, fékezik a kártevők, a kórokozók járványszerű fellépését. Minden éghajlati övben, minden talajtípuson ki kellene alakítani a természetes, a félkultúr- és kultúrtársulások, illetve a mesterséges növényi társadalmak legkedvezőbb arányát. A mi éghajlatunk alatt az optimális arány 1/3–1/3–1/3 lenne, az EU-csatlakozás feltételeit teljesítve körülbelül ezt kell elérnünk. E gazdálkodási rendszert integrált mezőgazdaságnak nevezik, de mondhatjuk racionális tájhasználatnak is.
Láng István akadémikus vezetésével az 1970-es években elkészült hazánk agroökológiai potenciáljának felmérése. A természet és a társadalom együttélésének útját kereste, amelyet ma túlélésünk egyetlen elfogadható stratégiájaként ismerünk: ez a fenntartható fejlődés elve.
Ma még távol vagyunk ettől, az emberi társadalom óriási területeken hadban áll a növényvilággal. Légi háborút folytatunk a gyomokkal, amelyek allergén pollenfelhővel válaszolnak vegyi támadásainkra. A gyomokat pusztító mérgek egy részét az élelmiszerekben látjuk viszont. A növények a saját fegyvereinket fordítják ellenünk. Pedig rájuk vagyunk utalva, rá kell ébrednünk, hogy ezt a háborút az ember nem nyerheti meg, és a hadiállapotból is csak mi kerülhetünk ki vesztesen.
A fenti szöveg a december 2-án elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.
Az előadás megtekinthető december 7-én (szombaton) a Duna Televízióban 13.10-től, december 8-án (vasárnap) 13 órától az MTV-n, valamint 22.15-től az M 2-n.
A Mindentudás Egyetemének következő előadása december 9-én 19.30-kor kezdődik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem informatikai épületének B28-as előadójában (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2/B).
Az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
Orbán Viktor
Orbán Viktort támadja egy brüsszeli LMBTQ-fórum
