Cherie Blair lakásügye vihart kavart

Öreg tengeri medvék tudják, hogy a nyílt tengeren sokszor a legártatlanabbnak látszó fehér felhőcskéből kerekedik fél óra alatt a legbőszebb vihar. Eleinte nem sokan figyeltek fel, amikor a Mail on Sunday című lap lehozta, hogy Cherie Blair két lakást vásárolt Bristolban. Az üzlet nyélbe ütésében azonban elfogadta egy börtönviselt csaló, az ausztrál Peter Foster segítségét, akit Blair asszony barátnője, Carole Caplin ajánlott a kormányfő feleségének figyelmébe.

Eddig a történet – miszerint a miniszterelnök ügyvéd felesége egy kétes figura segítségét fogadja el abban, hogy a két lakás árából lealkudjon valamicskét – alig érdemelt volna több figyelmet. Sokak szerint egy tapasztalt ügyvéd tudhatná, hogy hivatásos bűnöző nem tesz senkinek szívességet haszonszerzés reménye nélkül, s különösen nem fedezi több ezer font erejéig a költségeket. Az igazi baj ott kezdődött, hogy Cherie Blair „takarékoskodott” az igazsággal, amikor a Downing Street sajtószolgálatát tájékoztatta. Ennek az lett a következménye, hogy a köztisztviselők, még ha gyanútlanul is, hazudtak a sajtónak. Azt mondták, hogy Cherie Blair számára Foster idegen, akivel csak egy-szer beszélt. Hamarosan kiderült azonban, hogy több alkalommal is e-mailt váltottak.
Az ügy e hét elejére már akkora hullámokat vert fel, hogy Cherie Blair hazárdjátékra határozta el magát: szerdán este tévényilatkozatot olvasott fel, amelyben vallomást tett. Két hibát követett el, mondta, az egyik az volt, hogy családja védelmében nem mondott el mindent, a másik pedig, hogy bűnöző kezébe adta magát. Akkorra azonban már az is megjelent a lapokban, hogy Peter Fostert a belügyminisztérium ki akarja toloncolni, valamint hogy Cherie Blair telefonon felhívta Foster ügyvédjét, és utánanézett, ki előtt tárgyalják majd a férfi kitoloncolási ügyét. Később az is kiviláglott, hogy Blair asszony azt a tanácsot adta Foster ügyvédjének, adjon emberjogi színezetet az ügynek arra való hivatkozással, hogy Carole Caplin állapotos és az apa Peter Foster. A konzervatív ellenzék követeli, hogy a miniszterelnök indítson független vizsgálatot az ügyben. Tony Blair azonban ezt megtagadta. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy a Konzervatív Párt jelenlegi zilált állapotában még a Cherie–Foster-ügy nyomában sem tudna választást nyerni, ha lenne is választás a közeljövőben.
Az ügy korántsem zárult le, sőt egyre szélesedik, amint több lap kapcsolódik be újabb értesülésekkel. A Sun például megtudta, hogy Foster százezer fontért el akarja adni a történetet, sőt kiadókat is megközelített azzal, hogy könyvet ír róla.
A történet még valószínűleg újabb epizódokkal gazdagodik, de fő kárvallottja egyre több megfigyelő szerint nem Tony Blair, nem a kormány, nem a Munkáspárt, hanem az egész brit publikum. A választópolgár egyre cinikusabb lesz, már csak 19 százaléka tartja tisztességesnek a politikai pályát, s egyre kevesebben szavaznak egy-egy választáson. Közben a céltáblául választott politikusok egyre vadabbul szapulják a sajtót. Nem emlékeznek Harold Wilson szavaira, aki egy munkáspárti konferencián ilyen szavakkal védte a sajtót: „ha a tükörbe nézel, és nem tetszik, amit látsz, ne a tükröt hibáztasd”. Igaz, hogy akkor konzervatív kormány volt hatalmon, konzervatív miniszterek ügyeit szellőztették a lapok.