EU-szabványok: ajánlottan kötelezők

Kétszer olyan vastag az európai szabványok gyűjteményének egyetlen kötete, mint egy telefonkönyv. Több ezer megfelelőségi kívánalmat, ajánlást tartalmaz, életünk szinte minden területét érinti. Mindebből egy villanásnyi: a környezet és egészségvédelem, a rokkant és testi fogyatékosok műszaki segédeszközei, a munkavédelem, az élelmiszer-kereskedelem. Sajnos, a hétköznapokban jócskán akadnak olyan negatív tapasztalataink a szolgáltatásokkal vagy megvásárolt termékekkel kapcsolatban, amikor arra gondolunk, ugyancsak hiányzik az a keret, amely a civilizáltabb körülmények megteremtésére késztetné azokat, akiknek termékeikért vagy munkájáért fizetünk. Az is nyilvánvaló, hogy az említett körből sokakat kiráz a hideg, ha meghallja: európai uniós szabvány. Igaz, vannak más tapasztalatok is. A Budapest belvárosában lévő Európai Uniós Tájékoztató Központban naponta mintegy százan fordulnak meg. Az érdeklődők egy részét az izgatja, továbbra is versenyképesek lesznek-e és megfelel-e tevékenységük az európai színvonalnak. Miután a 12 ezer európai szabvány kilencven százalékát a magyar szabályozás már átvette, akik ezt figyelembe vették, megnyugodva távoznak. Akik viszont tisztában vannak hiányosságaikkal, azután járnak, milyen állami vagy uniós forrásból juthatnak pénzhez, hogy a szükséges fejlesztéseket, átalakításokat megtegyék. A kérdéseket feltevő vállalkozók köre meglehetősen színes, a pecsenyesütőtől a fóliasátorban termelő kertészig vagy a műszaki szakemberig terjed. A tapasztalatok szerint a minden újra fogékony kis- és középvállalkozók jelentős részét inkább a várakozás, mint a pánik jellemzi.
Az 1995-ben hozott nemzeti szabványosításról szóló törvény egyik célja az volt, hogy csökkentse az európai közösség és Magyarország között a műszaki jogszabályokkal és a minőségtanúsítással kapcsolatos különbségeket. Hazánkban a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) látja el a szabályozással kapcsolatos teendőket. Az MSZT ma már teljes jogú tagja a három nagy európai szabványügyi szervezetnek (CEN, CENELEC, ETSI). Mint Bíró Béla, a jogi és igazgatási főosztály vezetője megjegyzi, a csatlakozási követelményrendszer egyik alapvető elemeként szerepelt, hogy az európai uniós országok szabványait átvegyük. (Maga a szabvány olyan elismert szervezet által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott technikai dokumentum, amely egy adott tevékenység szabályait, jellemzőit tartalmazza.)
A korszerű, megbízható követelményrendszer betartása a cégek számára piaci előnyt jelent, ugyanakkor nagyobb biztonságot adhat a szolgáltatásokat igénybe vevőknek – hangsúlyozza Bíró Béla. Hozzátéve azt az „apróságot”, hogy ami az unió követelményrendszerében megjelenik, nem kötelező betartani, de mivel mindenkinek érdeke, mégis megkerülhetetlen. Illetve, ha valaki úgy gondolja, az ő módszere, eljárása jobb, mint ami a szabványokban szerepel, és versenyképes szeretne lenni, annak egy úgynevezett elismertetési procedúrát kell végigvinnie. Ez nyilvánvalóan költségesebb és hosszadalmasabb folyamat. (Egyes vállalkozók szerint viszont az agyonszabályozás és annak folytonos változtatásai egyfajta bújtatott védővámként az igazán nagyoknak kedveznek, hiszen az egyre bonyolultabb elvárásokhoz csak ők képesek gyorsan igazodni.)
A honi körülményekre visszatérve megemlítendő, hogy a magyar búza szabványai jelenleg szigorúbbak az európainál. És léteznek olyan specialitásaink, mint a kalocsai paprika vagy a tokaji aszú, amelyeket egyediségünk miatt továbbra is a nemzeti szabvány határoz meg.
Nem eléggé közismert, hogy az európai szabványok adaptálása évek óta tartó folyamat. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakterületenként már eddig is tartott e témakörben szemináriumokat. A jövő évben pedig ugyanerre a célra százmillió forintot fordítanak majd – tájékoztatott Vadász Péter, aki a kamarában, valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségében az európai ügyekért felelős alelnökként tevékenykedik. Meggyőződése, hogy számos európai kívánalom jelentős mértékben javíthatja a szolgáltatások színvonalát, a higiénés viszonyokat. Az európai benzinszabvány által tisztább lesz a nagyvárosok levegője, s ezért feltételezhetően senki sem haragszik majd – jegyzi meg. Más ipari területeket említve szóbahozta, hogy nehézségekre számíthatnak azok a cégek, amelyek az Oroszországból behozott vasérccel dolgoznak, mivel annak kéntartalma nem felel meg az uniós kívánalmaknak. Mivel a kén mérgező anyag, lehet dönteni, hogy az európai szabvány betartása végső soron kinek okoz kárt, és kinek használ – tette hozzá.
A szakember úgy véli, hogy az átállás bizonyos területeken eddig sem okozott a vállalkozóknak gondokat, hiszen az elmúlt években kidolgozott szabályozások már a jövő eseményeinek szóltak. Igaz – jegyzi meg –, előfordultak túlkapások, például a bútorpiaccal kapcsolatban. Napjainkra nézve itt az európai szabványok betartása azt jelentené, hogy a gyárakat akár be is lehetne zárni. A baj az, hogy figyelmen kívül hagyták azt a tapasztalatot, miszerint ugyanebben az iparágban más uniós országban tíz-tizenöt év alatt ment végbe az „alkalmazkodás”. E példa ellenére sem érzi, hogy az európai szabványosítás a hazai gazdaság és a közjó ellen hatna. Igaz – fűzte hozzá –, mostanában a vendéglátóiparral és élelmiszer-forgalmazással kapcsolatban tapasztalni bizonyos indulatokat.
– Az igazsághoz tartozik, hogy az érintettek voltaképp olyan elvárások ellen tiltakoznak, amelyeknek már három évvel ezelőtt eleget kellett volna tenniük. Nem hinném, hogy a fogyasztóknak ellenére lesz, ha nem ehetnek azbesztszigetelésű kemencében sütött kenyeret, vagy az éttermek konyháiban nem használhatnak alumínium edényeket. A rémhírekkel ellentétben, az élelmiszerboltokban, a vendéglátóiparban, a közétkeztetésben csak azokat a higiénés és technológiai szabályokat kell betartani, amelyeket egy jó érzésű, magára adó szakember eddig is megtett – mondta Vadász Péter. Rugalmasságunkra mi sem jellemzőbb, hogy máris létrejöttek olyan higiénés és munkaszervezési tanácsadói csoportok, amelyek viszonylag szerény díjazás ellenében EU-konformmá igazítják a meglévő és megmaradni kívánó üzleteket, konyhákat, éttermeket.