Felcsendülnek a néma város hangjai

Április végén a Kossuth téri nagygyűlésen kultúránk és sportéletünk számos nagy hírű személyisége tett hitet az általa vallott értékrendszer mellett. Erre az alkalomra írta Örvendj Magyarország! című dalát Vizy Márton. Az azonos című CD megjelenése alkalmából Varga Miklóssal a rockzenész, énekes-színésszel, a hanghordozó egyik előadójával beszélgetünk.

Mi volt az előzménye annak, hogy más hírességek mellett önt is viszontláthattuk a Kossuth téri emelvényen?
– A színészválogatott labdarúgóedzéseiről ismertem Orbán Viktort. A Kossuth téri nagygyűlés előtt üzenetet kaptam tőle, hogy ha úgy érzem, akkor vegyek részt a rendezvényen. Aznap újabb telefon jött, a felkérés arra szólt, hogy énekeljek is. Rövid gondolkodás után igent mondtam. Vizy Marci is aznap telefonált, hogy vegyek részt dalának előadásában. De akkor nem volt időm megtanulni. Később vidéki rendezvényeken és a CD-n is elénekeltem a dalt.
– Miért vállalta a közszereplésnek ezt a módját?
– Mindig távol tartottam magam a politikától, de amikor a felkérés jött, úgy éreztem, állást kell foglalnom mindamellett, amiben hiszek. Az elmúlt négy évben úgy éreztem, hogy jó felé megy az ország, nem csak gazdaságilag, másféle értelemben is. Az emberek kezdenek magukra találni, hinni dolgokban. Amikor kimentem a Kossuth térre, nem egy párt, hanem egy értékrendszer megvalósítása mellett álltam ki. Ahogy vidéken járva is azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége nem pártokhoz vagy politikusokhoz ragaszkodik, hanem olyan erőkhöz, akik szellemi-gazdasági jólétet, lehetőségeket, szabadságot biztosítanak nekik.
– Számba véve, a Kossuth téri emelvényen a társakat érte-e meglepetés?
– A zenésztársadalmon belül nagyjából lehet tudni, ki hová tartozik. Örömmel tapasztaltam, hogy azok közül, akikről azt gondoltam, végképp nem húznak sehova sem, többen kiálltak a polgári értékrend és a polgári kormány mellett.
– Mi volt az Örvendj Magyarország! című válogatás apropója?
– Nagy igény mutatkozott arra, hogy a nagygyűléseken elhangzó dalokat a jelenlévők CD-n megvásárolhassák. Ezért gondolt arra Vizy Márton, hogy ezekből a dalokból egyfajta válogatást készítsen.
– Izgalmas A néma város című dal, amely zeneileg, szövegében is jellegzetesen az Orbán-kormány utáni stílust képviseli.
– Október 23-ra, az Erzsébet téri rendezvényre íródott ez a dal. De az is nagyon fontos, hogy a Himnusz is szerepel a hordozón, s így mindenki számára jó minőségben hozzáférhető.
– Azt hiszem, valójában itt kezdődik az általunk idáig emlegetett értékrendszer megvalósítása.
– Azzal, ami a kultúra és az összefogás területén történt a két választás között, akkor is nyert a jobboldal, ha a választásokat mindkét ízben elveszítette. Föl kell ismerniük végre a politikusoknak is, hogy szüksége van a nemzetnek azokra a művészekre, akik kiállnak emellett a gondolkodásmód mellett. Nagy hibája volt az elmúlt négy évnek, hogy ezeket az embereket nem szólították meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy én például bármilyen öncélú jobboldali politikai rendezvényen hajlandó lennék részt venni. Az elkövetkezendő években számunkra az a feladat, hogy mindenfelé elmenjünk az országba, ahova hívnak, részt vegyünk a polgári körök rendezvényein, a médián belül pedig megteremtsük annak lehetőségét, hogy akit nem elégít ki a kukkolóshow-k szellemisége és lelkisége, az valami mást kaphasson.
– A Kádár-érában az angolszász zenei stílusok a lázadást, a szabadságot fejezték ki. Mára a helyzet megfordult.
– A P. Box együttessel Németországban jártunk egy rockfesztiválon, ahol James Brown és zenekara volt a sztárvendég. Kólásüvegek röpdöstek a színpadra, s a közönség maroknyi csoportja Amik haza! feliratú transzparensekkel demonstrált. Semmit nem értettem az egészből. James Brownt fantasztikus előadónak tartottam, annak tartom ma is. Nem értettem, mi bajuk vele a német fiataloknak. És mi a baj az amikkal, akiket, úgy tudtam, szeretni kell. Amióta mi is megkaptuk a tengerentúli kultúrszemetet, már érthető számomra ez a történet.
– A magyar rockzenében is megvannak az angolszász alapok. Hiába szól ez a zene magyarul egyre jobban, ha mi megváltoztunk, és a saját szellemi-zenei alapjainkat akarjuk.
– A rockzene korunk egyik kifejező formanyelve. Rajtunk múlik, hogy zenében, szövegben magunkból mit teszünk hozzá. Sokan szeretik a rockzenét, de aki mást akar, annak ott a Ghymes, a Bojtorján vagy a Kormorán.
– Dolgozik-e mostanában új lemezen?
– Egy, még ismeretlen nevű zeneszerző, Szekeres Géza keresett meg, hogy énekeljem el az általa írt dalokat. A szövegíró azonban régi ismerős a magyar rockpalettán: Adamis Anna. Valószínűleg február táján készül el az új hordozó.