Filó szerel

„Az emberiség történetében nyoma sincs
boldog filozófusnak.”
H. L. Mencken

Tsókok filózás helyett
A szerelem sötét verem, s mert vak is, te beleesel. (Képzavarkeltés.) Csak bolondjai vannak, közben erős, mint a halál, ami tudvalévőleg mindent legyőz. Nélküle pokol az élet, nem pótolja semmi, nem olyan egyszerű, mint a káposzta, róla beszélni annyi, mint szeretkezni. Pedig néha egy okostojás is vesz nyelvleckét. Milyen az, ha egy filozófus szerelmes, avagy puszkók filozófok szerént:

Plátói csók
Főleg a teherautó-platói ismeretes, amikor azért nem tudunk lesmárolni egy csajszit, mert félünk, hogy közben leesünk.

Hegeli csók
Di-eliptikus technikával végbevitt triplacsavar: a kissz magában foglalja az antikisszt (meg a nyelvet), és szintekisszt formáz.

Arisztotelészi csók
Olyan, csakis elméleti spekuláció által létrehozott csumi, amelyet a valóság szájához sose dörgöltek, minek folytán azt hiszik, az igazi smaci fölösleges is.

Epimenidészi csók
Egy csocsi, melyet olyasvalakinek adunk, aki nem csókol. Vissza.

Zénoni csók
Az etetőd folyton közeledik a bögréjéhez, de soha nem éred el.

Prokrusztészi csók
Olyan csókármány, amelyet, ha egyszer kipróbáltad, sose felejtesz el, különösen, ha tested más részére is kiterjed, mint a csucsorítód.

Püthagoraszi csók
Valaki kifejlesztett egy vadi új nyelves technikát, de nem meri alkalmazni, mert mások eltanulhatják.

Karteziánus csók
Alaposan kigondolt mozgásforma, a „gondolkodom, tehát nyalok” elv alapján. Általánosságban elmondható, hogy a karteziánus smaller akkor az igazi, ha megfelelő erővel viszik végbe. Focizzanak azok a nyelvek, harapj a másik smárhelyébe, orrt az orrhoz, babám!

Kanti csók
Aki nagyon sokat filózik Sophián (görögül „bölcsesség”), az tartózkodik az alacsonyabb rendű, érzékelhető nyálcserétől. Skolasztika nevű hölgypartnerünket a „noumenális” (magánvaló) síkján csárázzuk csupán. Ezért nem érez semmit, de elmondhatja, ez volt élete legjobb nyelvjátéka.
Russeli csók
Formális nyalóka, amelyben minden nyelvi és ajakmozgás teljesen és pontosan meg van határozva, mégis az az érzésünk, hogy nem is csőröztünk.

Sartre-i csók
Csuma, ami miatt az ember halálra aggódja magát, pedig a dolog olyan gyengén volt előadva, hogy nem oszt, nem szoroz. De még össze se ad.

Marxi csók
a) A Karl-féle
A pusszantás mennyiségi növekedése minőségi változásba csap át. (French kiss.) De ha a mennyiség 1 alatt maradt, akkor cseszhetjük, Lenin ide, Sztálin oda. (Lenin is oda.)
b) A Groucho-féle
Smackó, amelyet olyasvalaki rág a szánkba, aki csak olyanokkal nyálaz, akik nem hajlandók csumigálni őtet.

Nietzschei csók
Aki nem cserél smár közben rágót veled, csak növeli benned a kangörcsöt. Különben pedig, ha a felsőbbrendű fazon megtalálja a maga dajnáját, mindjárt megnézi, honnan nő ki a lába, és szózatot intéz hozzá: Etetődnek csókja szédít, szedheted az antibébit!

Heisenbergi csók
Nagyon nehezen meghatározható csumidelési forma. Minél jobban rágjátok egymást a csajszival, annál kevésbé lehetsz biztos a smaci hollétében. Minél több energiát adsz bele, annál nehezebb meghatározni, meddig tartott. A „virtuális puszinak” olyan magas a bizonytalansági együtthatója, hogy abban se lehetsz biztos, kiszívtad-e a maca nyakát, vagy sem. De van egy előnye: nem kapsz szájpenészt, ki se pállik a mujod. Na.

Wittgensteini csók
Az ilyesfajta csőrözés csak utal a szimbólumra (benső lelki értelmezésünkre, megjelenítésünkre, amellyel a rágódást társítjuk). Az asszociációt meg kell különböztetni a valós ténytől mint olyantól, annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy nem lehet ugyanaz a hatás a nyalakodókban. Az aktust mint olyat csak óvatosan általánosíthatjuk, mivel a tapasztalatot, mely belőle eredt, tisztán a belőle fakadó képiségből, szimbolikából eredeztettük.
(Hú, de bezavarnám már a macit a málnásba, csak ne lennék olyan penge, olyan észkombi, olyan okostóni!)