Indul az ünnepi áruhitelroham

A foghíjas adósnyilvántartással és a sok nem fizető ügyféllel magyarázzák a bankok, hogy miért nem csökken évek óta 35 százalék alá az árukölcsönök minden költséget magában foglaló teljes hiteldíjának átlaga. A drága kölcsönök azonban várhatóan az idei ünnepi bevásárlásokkor sem riasztják majd el az ügyfeleket.

A karácsonyi bevásárlási rohamok jelentik az áruhitelezés igazi szezonját: a kölcsönnyújtó bankok tapasztalatai szerint éves forgalmuk közel ötöde – a szintén „erős” novemberrel számítva pedig akár egyharmada is – erre az időszakra esik. Tavaly kitűnő évet zárt az e banki szegmensben tevékenykedő hat-hét társaság, idén év elején azonban úgy tűnt: az előző „sikerévet” nem lehet megismételni. Lapunk körkérdéséből azonban kitűnik: a hitelezés volumene az év közepén meglódult, így 2002-ben is nagy – ám tavalyhoz képest enyhén lassuló – felfutás várható. A piac legalább egyharmadát magáénak tudó Magyar Cetelem és a „tortából” 18-20 százalékot kihasító Credigen korábbi előrejelzéseit „felkerekítve” egyaránt harminc- százalékos növekedést vár az új kihelyezéseknél. A hitelintézetek így idén számításunk szerint közel 600 ezer új ügyfél számára összességében 45 milliárd forintnyi árukölcsönt nyújthatnak.
A társaságoknál rámutattak: a bővülés oka az idei jelentős bérkiáramlás és a vásárlók alacsony megtakarítási hajlandósága. Tavasz óta ráadásul amiatt is jelentősen fellendült a forgalom, hogy új kereskedők jelentek meg, mások pedig egyesítették erőiket. Így szélesebb kínálat alakult ki az elektronikai cikkek és bútorok (a szakzsargonban: fehér- és barnaáruk) piacán, a vevők pedig megrohanták a boltokat. Ennek ellenére az árak nemigen nőttek, hiszen az áruhitelezés zömét kitevő háztartási és szórakoztató elektronikai termékeknél továbbra is túlkínálat van.
Az ügyfelek vásárlási lázát az sem hűti le, hogy az áruhitelek átlagos kamata – rendületlenül dacolva a csökkenő inflációval – évek óta változatlanul átlagosan 25–28 százalékos, a minden költséget összefoglaló teljes hiteldíjmutatója (THM) pedig általában 31–41 százaléknyi. (Fehér hollónak számít a 30 százalék alatti THM-ről szóló akciós hír). A pénzintézetek változatos módon – egyesek a magas refinanszírozási költséggel, mások a hasonlóan drága nyugat-európai árukölcsönökre emlékeztetve – magyarázzák a jelenség okát.
Abban azonban megegyeznek: itthon nincsenek megfelelő adósnyilvántartások az ügyfelekről, így a hitelezési kockázat rendkívül magas. Ráadásul az árukölcsön amúgy is a legrizikósabb hitelfajta, hiszen itt egyedül a boltban megjelenő ügyfél személyi adatai – és nem ingatlana, számlabetétje – adja a fedezetet. Még inkább növeli a kockázati felárat, hogy a hitelbírálatot nagyon gyorsan (általában húsz-harminc perc alatt) kell elvégezni. Több bank mindezek következményeképp a hazai állampolgárok „laza fizetési fegyelmére” panaszkodik. A jövőben ennek ellenére mégis kissé lejjebb nyomhatja a kamatot, hogy hosszabb mérsékelt aktivitás után két piaci szereplő – az OTP és a Postabank – is új konstrukciókkal „tért vissza” a piacra. Az OTP ráadásul két-három százalékpontnyi kamatkedvezményt is ad saját számlás ügyfeleinek, s van fiatal családosoknak, illetve lakáscélú megtakarítóknak szóló kedvezményes áruhitel-konstrukciója is.
Áruhitelből amúgy is rengeteg féle és fajta van itthon, hiszen a bankok akár áruházanként egyedi konstrukciókat dolgoznak ki. Az ügyfél lehetőségeit viszont leszűkíti, hogy sok bolt csak egy-két pénzintézettel áll kapcsolatban (nem bizonyítható, hogy emögött kizárólagos együttműködési szerződések állnának). A kereskedők jelentős része – a Budapest Bank esetében például húsz százaléka – nemcsak passzív együttműködő, de egyedi vagy éves együttműködési szerződéses támogatói akciókkal maga is hozzájárul a hiteldíjak valamelyes csökkenéséhez.
A hazai árukölcsönök összege általában húszezer és egymillió forint között (a Beneficialnál és a Magyar Cetelemnél kétmillió, a CC Credit állítása szerint pedig náluk nincs felső korlát), futamidejük pedig 6–48 hónapnyi lehet. A tipikus magyar ügyfél azonban hosszú idő óta átlagosan csak 75–85 ezer forintnyi kölcsönt vesz fel egy alkalommal, mégpedig 17-18 hónapos futamidőre. A bankok saját biztonságuk érdekében általában önrészt is előírnak a kölcsön mellé, amelynek mértéke tekintélyesebb összeg – a Magyar Cetelemnél például 250 ezer forint felett – esetén akár húsz- százaléknyi is lehet (az OTP saját számlás ügyfeleinek viszont akár 300 ezer forintig is önrész nélkül ad kölcsönt).
Az ügyfélnek a kölcsönfelvételnél személyi dokumentumai, munkáltatói igazolása mellett esetenként néhány havi, a közüzemi befizetést igazoló csekket is be kell mutatnia a – fax vagy elektronikus rendszer útján történő – hitelbírálatot megelőzően. A kölcsönfelvétel előtt mindenképp érdemes pontosan tájékozódni a kamat melletti egyéb költségekről. Hosszabb futamidejű konstrukciónál például arról, hogy – az általában a hitelösszegre vetítve pár százaléknyi – kezelési költség csak egyszer vagy évente értendő (mint az egyik banknál világosan megfogalmazták: az éves kezelési költség szerintük bújtatott kamat). Hasznos előre megtudni azt is, hogy előtörlesztés esetén van-e valamilyen, az ügyfélre háruló többletköltség.