Ki követi Kim De Dzsungot?

Szöulban még semmi nem dőlt el. A mai elnökválasztáson Ro Mu Hjun és Li Hoj Csang nagyjából egyforma eséllyel pályázik a jelenlegi elnök, Kim De Dzsung megüresedő posztjára. Az utolsó közvélemény-kutatás szerint a jelenleg is kormányzó Millenniumi Demokrata Párt jelöltje, Ro csekély előnnyel vezet fő riválisa előtt, a küzdelem azonban erősen kétesélyes.

A koreai kommentárok máris „történelminek” minősítették a választást, és abból a szempontból igazuk is van, hogy ilyen szoros befutóra nemigen akadt példa. Amennyiben a dél-koreai polgárok Ro Mu Hjunt választják államelnöknek, a két Korea viszonyában alapvető változások várhatóak. Ro nem rejti véka alá, hogy közeledni kíván Phenjanhoz, közvetlen tárgyalásokat sürget az észak-koreai diktárorral, Kim Dzsong Illel, nagyobb humanitárius segélyt juttatna az éhínség sújtotta kommunista országnak. Közeledési politikája bizonyos aggodalmakat kelthet Washingtonban – Bush elnök a „gonosz tengelyébe” sorolta Észak-Koreát, és erősen kétséges, hogy örömmel fogadná a déliek békepolitikáját. Arról nem is beszélve, hogy Ro bejelentette: megválasztása esetén felülvizsgálja az országban állomásozó 37 ezer amerikai katona jelenleg érvényes tartózkodási és elhelyezési feltételrendszerét. Dél-Koreában nagy felháborodást váltott ki az idei hadgyakorlaton történt tragédia, amikor egy amerikai harckocsi halálra tiport két tizenéves lányt.
Nem kétséges tehát, hogy az Egyesült Államokhoz fűződő viszony a választási küzdelem egyik sarkalatos kérdése. Az ellenzéki Nagy Nemzeti Párt jelöltje, Li Hoj Csang mintha jobban megfelelne az amerikai elvárásoknak – George W. Bush elégedetten nyugtázhatja, amikor Li „apró lépésekről” tesz említést az Észak-Koreához fűződő viszonyt illetően. A helyzetet bonyolítja, hogy az atomreaktorait újra megnyitó Phenjan és Washington viszonya történelmi mélypontra zuhant, a két Korea közeledésének jelenleg az amerikai neheztelés a legfőbb akadálya. Alighanem mindkét jelölt tisztában van azzal, hogy a jelenlegi közhangulatban ki kell játszani az „amerikai kártyát”, azzal akár választást is lehet nyerni.
A liberális Ro és a konzervatív Li összecsapása nemzedéki szembenállást is tükröz. Az ötvenhat éves Ro támogatóinak hetven százaléka még nem töltötte be a negyvenedik évét, míg a vetélytársánál tizenegy évvel idősebb Li szavazótáborában sok a nyugdíjas. Mindkét elnökjelölt járatos a jog világában: Ro emberjogi védőügyvédként, Li bíróként tett szert országos ismertségre.
A mai választás tétje nem csak Dél-Korea esetleges külpolitikai irányváltása. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy az új elnök folytatja-e Kim De Dzsung „napfénypolitikáját”. Az öt éve meghirdetett új diplomácia lényege a nagyobb tolerancia és a társadalmi kötelezettségvállalás – ennek eredményeként kerülhetett sor a két koreai vezető, Kim De Dzsung és Kim Dzsong Il közötti találkozóra Phenjanban. Dél-Koreában sokan vágynak a valódi megbékélésre: a családegyesítések terén még bőven akad tennivaló, és mind ez idáig rendezetlen politikai és gazdasági ügyek terhelik a két állam viszonyát. Akárki kerül hatalomra a mai választás után, egy biztos, az Egyesült Államok továbbra is számíthat szövetségesére, és valamilyen formában az észak–déli tárgyalások is folytatódnak.