Kovács Károly Domaszék és Algyő mellett bérel tanyát, ahol hatvan sertést tart. Kétmillió forintot költött a modern, fémből készült ólakra, amelyek már uniós szabvány szerint épültek. Azért tudott pazarul beruházni, mert moslékkal eteti a jószágokat. A gazdaságos pénzügyi hátteret nem titkolja el.
– Korábban rokkantnyugdíjasként kutyatenyésztéssel foglalkoztam. Élelmüket az éttermi maradékokból biztosítottam. Így alakult ki a kapcsolatom több vendéglővel és ekkor álltam rá a nagybani sertéstenyésztésre. A moslék literjét öt-tizenöt forintért vettem, csak így volt nyereséges a disznótartás, mert a drága takarmánnyal már nem éri meg az állatokkal foglalkozni. Az egészségügyi szabályoknak megfelelően a havi ötszáz liter moslékot, amit etetésre felhasználtam, felforraltam. Erre a célra egymillió forintért vettem két háromszáz literes rézüstöt. Ha az éttermeket – mint hallani – eltiltják a moslék kiadásától, a disznótartást befejezem. Több ismerősöm mondta, hozzám hasonlóan ezt teszi.
Deszk és Klárafalva között található Kiss Ferenc bérelt tanyája, aki évente tíz disznót tart. A moslékot a közeli falvak vendéglőiből hordja. Rendkívül dühös a tiltó rendelkezés miatt.
– Sérelmes az intézkedés a kistermelőknek. Nem értem a rendelet logikáját. Ükapáim is moslékon hízlalták a sertéseket, soha nem volt gondjuk a jószágokkal. Azt hiszem, ezzel az intézkedéssel elsősorban a konkurens dán és holland sertéstenyésztőknek kedveznek. Ők meg tudják venni a drága terményt, mi szegények vagyunk. Kénytelen leszek befejezni az állattartást. Az intézkedés kapcsán felmerült bennem, mi lesz a vaddisznóhús sorsa? Betiltják a fogyasztását, hiszen a vaddisznó kétes eredetű hulladékon nevelkedik.
Az ÁNTSZ Csongrád megyei szolgálatánál már jelentkeztek is az élelmes vállalkozók, mert üzletet látnak a moslék hasznosításában, ami ezentúl veszélyes hulladéknak minősül. A tisztiorvosi szolgálat megyei közegészségügyi osztályvezetője, Kiss Edit egyelőre nem tud útbaigazítani az éttermi ételmaradék további sorsát illetően.
– Pillanatnyilag az a biztos, hogy veszélyes hulladékként kell megsemmisíteni, ezért megkezdődtek a tárgyalások az Állati Fehérje Feldolgozó Rt.-vel. Csak olyan szervezet gyűjtheti az ételmaradékot, amelyik erre engedélyt kap. Még senki sem szerzett jogosítványt. Bizonyos, hogy az éttermeknek fizetniük kell a megsemmisítésért, ezért sem örülnek, hisz a moslékért eddig pénzt kaptak. Az ételmaradék minőségét nem ellenőrizzük, mert nem feladatunk, csak azt nézzük, amit az ember fogyaszt.
A mezőgazdaság egyik hazai fellegvárában, Csongrád megyében az elmúlt két esztendőben csak kétszer fordult elő éttermi ételfertőzés. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy nagy veszély nem fenyegette a jószágokat. Egyébként a sertéseknek erős az immunrendszerük: ezt Tóth Tamás állatorvos is állítja. Csak a pestisre érzékenyek, valójában ennek megelőzésére hozták a szigorítást. A disznó jól bírja a civilizációs ártalmakat, nem úgy a kutya és a macska, egyre több közöttük a cukorbeteg. Tóth doktor a tiszaszigeti Angora Rt. sertéstelepén dolgozik, ahol tizenötezer állatot tartanak. Az ismert szakember bizonyos szempontból érthetetlennek tartja az új rendelkezést.
– Az olyan nagyüzemben, mint a miénk, eddig sem használhattuk fel az éttermi ételmaradékot. A kistermelőknek pedig előírták a száz fokon való forralást. Több mint húszéves praxisom során nem fordult elő, hogy a disznót a moslék megfertőzte volna. Nyugodtan állítom ezt, sok házhoz járok. Természetesen a szakirodalomban olvashatunk különböző fertőzésekről, amelyeket ételmaradék okozott. Aki a sertés természetét ismeri, jól tudja, jobban szereti az éttermi hulladékot, mint a takarmányt. Amelyik állat rákapott a moslékra, nem könnyű leszoktatni róla. Mi lesz azzal a három hónapos malaccal, amit eddig ételhulladékkal tápláltak, január 1-je után? Kényszervágásra ítélik?
Dühösek azért is a gazdák, mert rohamosan csökken a sertés felvásárlási ára. Amíg márciusban 385 forintért vették át kilogrammonként az élő állatot, addig most csak 295 forintot kapnak. Egybehangzóan állítják, ilyen áron már nem lehet nyereséggel termelni. Csak moslékkal, azt pedig leveszik az állatok étlapjáról. A túlélési stratégiát mindenki testre szabottan dolgozza ki és keresik a kiskapukat az életben maradáshoz.
Tóth József debreceni nyugdíjas tanárember szerelemnek tekintette a tanítást és megélhetési forrásnak a kisparaszti gazdálkodást. Fóliaültetvényei mellett mindig tartott öt-tíz disznót a családnak, meg persze eladásra s a malacokat a debreceni Hunyadi János Általános Iskolából hordott moslékkal etette. Így volt ez még tavaly is, idén ősszel azonban úgy döntött, a meglévőket még fölneveli, aztán abbahagyja, mert a moslékot helyettesítő táp pontosan négyszer annyiba kerül, mint a közétkeztetéstől vásárolt ételmaradék, a többletköltség pedig nem érvényesíthető az árban.
– Nem használ ez másnak, csak a multiknak, akik már itt a megyében is felvásárolták a legnagyobb hizlaldákat – mondja nem kis indulattal a gazda. – Ki akarják szorítani a piacról a házi hízlalású disznót, mert az jobb ízű, mint amit ők halliszttel nevelnek. Tudják ezt Európában is – fortyog tovább –, hiszen ott a moslékkal nevelt jószágra a helybéli hentes a legelső vevő, és többet is ad érte, mint a tápon tartottért.
Kasza János debreceni nyugdíjas több tucat sertést hízlalt a város iskoláiban keletkező ételhulladékkal, most viszont ő is úgy döntött, befejezi. Pedig az elmúlt években igencsak felkészült a moslék kezelésére: háromszáz literes forraló üstje a legkényesebb európai szabványnak is megfelel. – Felháborítónak tartom ezt az egész moslékügyet! Ezzel ugyanis azt állítja a minisztérium, hogy az az ételmaradék, ami a gyerekeink tízóraijából megmarad az iskolában, az egészségtelen, szemben a döggyárakban kifőzött csontliszttel, ami viszont egészséges. Legalábbis ez utóbbiak tilalmáról eddig semmit sem hallottam.
A saját bevallása szerint harmincezer forintos nyugdíjjal rendelkező Kasza János nehezményezi, hogy a közétkeztetésből kikerülő ételhulladék elszállításáért kilónként 29 forintot kell majd fizetni januártól a kibocsátónak, ami felháborítóan sok. Pedig az ártalmatlanítás csak abból áll, hogy a moslékot a napon megszárítják.
A tanárember és a nyugdíjas kistermelő véleményét osztja Szabó Gyula hajdúszoboszlói gazda is, azzal a különbséggel, hogy ő nem hajlandó lemondani a piaci célú hízlalásról. Tápra parancsra sem fanyalodik, de törvénytisztelő ember lévén az üdülősorról hordott moslék helyett kukoricára meg borsóra fogja a disznókat. – Jöjjön, kedves, kóstolja meg ezt a sajtot – invitál. Döntse el maga: vesz-e ilyet a boltban. Én bátran adok magának mindenből kóstolót! Vigye el, vizsgáltassa meg, ebben nem találnak hibát. Azt már a nagyapám is tudta, hogy a bacilus nem állhatja a meleget, ezért a moslékot fel kell forralni.
Nehéz helyzetbe hozza a rendelet az iskolákat is, hiszen ők eddig, ha nem is sokért, de értékesítették a moslékot. Néhány helyen ez továbbra is megoldható lesz, mert a napi ételhulladék nem számít igazán nagy mennyiségnek. A hajdúszoboszlói általános skola és diákotthon igazgatója, Stach Ferencné például talált egy olyan vevőt, aki kutyáknak viszi a moslékot. Ennek nincs akadálya: a rendelet szerint a húsevők nyolcvan fokra történő hevítés után megkaphatják az ételmaradékot. Hasonlóan oldotta meg a helyzetet a Bárdos Lajos Általános Iskola is, bár nekik kicsit hosszasabban kellett keresgélni, mert náluk a napi ételhulladék mennyisége húsz–hatvan liter között mozog. Nagyon nehéz helyzetben van viszont a debreceni gyermekétkeztetési feladatokat ellátó Sodexho Magyarország Kft., nekik ugyanis 130 iskola ételhulladékának ártalmatlanításáról kell gondoskodni. Párkai Zsolt, a cég marketingmenedzsere elmondta, ha a rendelet szerint akarnak eljárni, étkezőhelyenként több százezer forintért konyhamalacot kell vásárolniuk, és a csatornarendszert is át kell alakítani. Számításaik szerint ez konyhánként 3,5 millió forintba kerül, amit csakúgy nekik kell kigazdálkodni, mint a kilogrammonként 29 forintos szállítási díjat, ha az utóbbi megoldás mellett döntenek.
Nem osztja a kistermelők és a közétkeztetést végzők véleményét Gulyás László, az évi több tízezer sertést nevelő mikepércsi nagyüzem tulajdonosa. Szerinte itt volt az ideje annak, hogy véget vessen a kormányzat a piacra történő házi hízlalásnak. – Én, ha fizetnének sem ennék abból a disznóból, amit a pancserek otthon állítanak elő – fejti ki sommás véleményét. – A telepre még hőkezeletlen húskészítményt – szalonnát, kolbászt, szalámit – sem hozhat be a dolgozó, nemhogy moslékot adnánk a disznónak! De hiába minden, időnként mégis elviszi a pestis az állományt, mert a faluban nem vigyáznak a higiéniára. Kérdezze csak meg bátran az állatorvosokat. Ők megmondják, hogy mi az igazság.
És valóban. Cs. Varga László, a Hajdú-Bihar Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás vezetője egy véleményen van Gulyás Lászlóval. Szerinte a közétkeztetésből – különösen a kórházakból – kikerülő ételhulladék hordozhat sertéspestis kórokozót, de BSE-vírust és TBC-baktériumot is. Előbbi esetében „csak” az állatállomány elhulltától kell tartani, utóbbi két betegség viszont az emberre is átterjedhet. A veszélyek ellenére a szakember úgy látja: nem lehet mindjárt azzal kezdeni a rendcsinálást, hogy a moslékkal hízlalókat megbüntetik. Szúrópróbaszerű ellenőrzéseik során szeptember óta jócskán találtak közkonyhákat, ahol nem rendelkeztek a szabályszerű elszállítást igazoló nyilatkozattal, illetve a megsemmisítésre alkalmas konyhamalaccal. A vétkeseket egyelőre csak figyelmeztették, ám ha a hiányosságok pótlása elmarad, következik a pénzbüntetés. A moslékkal etető gazdák azonban ennél is nagyobb kellemetlenségre számíthatnak: sertésvész esetén az elhullott állomány utáni mentesítésre – vagyis állami kártérítésre – ők nem lesznek jogosultak. Ez pedig a legbátrabb gazdát is elriaszthatja.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
