Ügynökök, titkosszolgák, és akik megúszhatják...

Az Országgyűlés rendészeti bizottságában az átvilágítási törvénycsomaghoz benyújtott egyetlen ellenzéki módosító javaslatot sem támogatott a baloldali többség. Mindez előrevetítheti a szerdán kezdődő részletes vita alakulását is.
Mint emlékezetes, a baloldali kabinet a Medgyessy Péter kormányfő Kádár-rendszerbeli szigorúan titkos tiszti múltját lapunkban feltáró dokumentumok napvilágra kerülése és az azt követő társadalmi polémia után döntött az átvilágítási törvény módosítása mellett. Az igazságügyi tárca tervezetét a kormány által felkért Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök vezette szakértői testület is alapos kritikával illette, s több pontjával kapcsolatban is súlyos alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg. Bár ők is utaltak rá, hogy az előterjesztések visszavonása lenne az optimális megoldás – mivel a hibák, hiányosságok módosításokkal nemigen orvosolhatók –, a kabinet mégis az eredeti javaslat megtartása – és toldoz-foldozása – mellett döntött.
A Fidesz (Demeter Ervin korábbi polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter és Kovács Zoltán képviselők által jegyzett) módosító javaslatainak központjában az a vezérelv áll, hogy ne csak a beszervezett ügynökök – akiket esetleg zsarolással kényszerítettek az együttműködésre – essenek a törvény hatálya alá. Azt szeretnék elérni, hogy a diktatúra irányítóinak is szankciókkal kelljen számolniuk. Mindez a szándék nagyrészt egybevág a Sólyom-bizottság jelentésében foglaltakkal, ami annál is inkább figyelemre méltó, mivel a grémiumban nem az előző kormányzatokhoz kötődő szakemberek, tudósok voltak többségben. Emlékeztetőül: Sólyom Lászlón kívül tagja volt a testületnek Bence György filozófus, Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, Hack Péter, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának volt SZDSZ-es elnöke és Majtényi László előző adatvédelmi biztos, s csak Boross Péter volt miniszterelnök, s részben Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titkosszolgálatokat irányító minisztere volt köthető a polgári kormányzatokhoz.
A Sólyom-bizottság ugyanis Észrevételek című jelentésében egyértelműen fogalmaz: szerintük a titkosszolgálatok irányítása és irányítói legalább annyi figyelmet érdemelnének, mint az ügynökök kiléte. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a legfontosabb állami tisztségek viselői és az arra pályázók, valamint a jelentősebb támogatottságot elért pártok vezetőinek átvilágítása feltétel nélküli legyen, azaz titkosszolgálati múltjukat akkor is nyilvánosságra kelljen hozni, ha egyébként a mentesítő rendelkezések alá esnének. Úgy vélik, ha ez az állam vagy a biztonsági szervezet számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az érintett személy egy alkalmassági feltételnek nem felel meg, s ezért nem töltheti be a posztot. Hangsúlyozzák: a választópolgároknak ugyanis joguk van tudni, hogy kire szavaznak.
Az ellenzéki módosítások a fentiekre is tekintettel arra irányulnak, hogy ne pusztán a Kádár-rezsim állambiztonsági szolgálataival alacsonyabb szinten együttműködők, hanem maguk a működtetők is vállalják a múltjukkal való társadalmi szembesülést. Javaslatuk szerint azt is ellenőrizni kell, hogy az átvilágított tisztségviselő tagja volt-e a Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve jogelődje, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Kommunista Párt Központi vagy Politikai Bizottságának, s a bíráknak azt is vizsgálniuk kellene: az illető egy évnél hoszszabb ideig függetlenített párttitkárként tevékenykedett-e. Demeter Ervin és Kovács Zoltán megőrizné a jelenleg hatályos átvilágítási törvény egy, a mostani kormánypártok által megszüntetni szándékozott paszszusát is: az is számíthatna a jogszabály szankcióira, aki szolgálatot teljesített 1956–
1957-ben a forradalom leverését követően karhatalmi alakulatban. Ez utóbbi törvényi rendelkezést a jelenlegi kormánypártok éppúgy személyreszabottan emelnék ki a törvényi szabályozásból, mint azt a kitételt, amely szerint azok is a törvény hatálya alá esnek, akik olyan politikai vagy állami tisztséget töltöttek be, amelyben a diktatúra állambiztonsági szerveitől döntéseikhez folyamatos tájékoztatást kaptak. Tekintettel arra, hogy ezek a személyek az állampárti megfigyeléseknek, ügynöki jelentéseknek lényegében a megrendelői voltak, a Fidesz módosító javaslata értelmében ők a vizsgálandó személyi körben maradnának.
Az egyik legfontosabb különbség a kormánypárti és ellenzéki elképzelések között az, hogy a Fidesz összeférhetetlenségi szabályozást léptetne életbe. Mint indoklásukban megállapítják: a jelenleg hatályos szabályozás az érintettség megállapítása esetén lemondásra szólítja fel az érintettet, ha azonban az illető nem teszi meg, semmilyen eszköz nincs ennek érvényesítésére. Javaslatuk értelmében tehát meg kellene történnie az összeférhetetlenség kimondásának is, ha az eljáró bizottság érintettnek találja az átvilágított személyt, legyen az kormánytag, államtitkár, országgyűlési képviselő, polgármester vagy más magas állami vagy közéleti szerepet betöltő személy.
Az új átvilágítási törvényjavaslat garantálná a mindenkori kormányzat számára a kormánypárti többséget az átvilágítást végző testületben. Az előterjesztés szerint az úgynevezett tényfeltáró bizottságba egy-egy tagot delegálna az Országgyűlés elnöke, mindegyik parlamenti frakció, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az igazságügy-miniszter és a kulturális miniszter, így a kormánypárti többség 5:4 arányban biztosított lenne. A közös MSZP–SZDSZ módosító javaslat ezt a Sólyom-bizottság által is súlyosan kifogásolt anomáliát úgy oldaná fel, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsága jelölne bírókat a tizenkét tagú testületbe. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke azonban csak véleményezési jogot kapna, így a mégoly csekély baloldali többség ez esetben is érvényesíthetné akaratát a számára kedvező személyek kiválasztásában. A polgári oldal javaslata lényegében meghagyná az átvilágító bírák intézményét, hiszen tevékenységüket a baloldal sem kifogásolta. Ráadásul a Legfelsőbb Bíróság elnökének nem csupán a véleményét kérnék ki a bírák esetében, hanem az egyetértése továbbra is szükséges lenne.