Ünnepeltek...

2002. 12. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Adrian Nastase román miniszterelnök a románok nemzeti emléknapját tegnap a budapesti Kempinski hotelben ünnepelte Medgyessy Péter, Kovács László, Göncz Árpád és mások társaságában. A szálloda előtt száz-kétszáz főnyi, nemzeti zászlót lobogtató tömeg tüntetett órákon át. Az embereket a politikusok érkezésekor a rendőrök kiszorították a térről, egy személyt kiemeltek közülük.
A román miniszterelnök délelőtt Kolozsváron még azt nyilatkozta: a budapesti nagykövetség által adott fogadásra román diplomáciai felségterületen kerül sor. Megeshet, hogy a bukaresti külügyminisztérium időközben megvásárolta a luxusszállodát – a magyar állami hitelből épülő váradi plaza után már ez a hír sem lenne meglepő –, ám ennek azért elég kicsi az esélye.
December elseje különben 1989 óta nemzeti ünnep Romániában. 1918-ban ezen a napon a gyulafehérvári román nemzetgyűlés mondta ki Erdély csatlakozását Ó-Romániához. Adrian Nastase Kolozsváron kínosan ügyelt arra, hogy másképp fogalmazzon: szerinte Erdély újraegyesült Moldvával és a Havasalfölddel, nem csatlakozott.
A december elsejei ünnepségeknek nemes hagyományuk van a rendszerváltozás utáni Romániában: 1990-ben, a gyulafehérvári központi ünnepségen Szőcs Géza beszédekor az akkori miniszterelnök, Petre Roman vezényelte a magyar szónokot kifütyülő tömeget, akik „kifele a magyarokkal az országból” és „halál reájuk” szlogenekkel emelték a rendezvény fényét. Tavaly az állami ünnepségek egy részét az „ősi román” városba, Csíkszeredába tervezték, hatóságilag rendelve ki az állami alkalmazottakat és a diákokat. A székelyeknek sikerült megsérteniük a „toleráns román többséget” azzal, hogy közleményben kérték: mivel ez nem az ő ünnepük, aki csak teheti, maradjon otthon. Akinek pedig muszáj részt vennie, az viseljen fekete szalagot. Az esetről hetekig cikkezett felháborodva a román sajtó.
A tegnapi budapesti ünnepség még földrajzilag is túllépett a „Dnyesztertől a Tiszáig” jelszóval fémjelzett nagyromán területi álmokon, de ki tudja, mit hoz a jövő. Medgyessy mosolygott, az ital és az étel biztosan jó volt a Kempinskiben, minek rágódni azon, hogy a gyulafehérvári határozatok harmadik cikkelye arról szól: az új román állam szervezése kapcsán alapelv, hogy teljes nemzeti szabadságuk legyen az együtt lakó népeknek (a jelenlegi román alkotmány csak a román népet tekinti államalkotó tényezőnek); minden népnek jogot adva a maga neveléséhez (2002-ben nincs állami magyar egyetem), a saját közigazgatáshoz (jelenleg még a kulturális autonómiáról sem akarnak hallani), teljes autonóm felekezeti szabadságot garantálva (az utóbbi években ortodox templomok százai épültek Erdélyben, miközben a történelmi magyar egyházak nem kapták vissza jogtalanul elkobzott ingatlanjaikat).
A tegnapi közös ünneplés beláthatatlan távlatokat nyit a román–magyar kapcsolatokban. Könnyen lehet, hogy a közeljövőben Gheorghe Funar polgármester nyitja meg a Horthy 1940-es bevonulására emlékező nagyszabású kolozsvári rendezvénysorozatot. De az is előfordulhat, hogy csak egyszeri gesztus volt az egész, a „sikeres magyar külpolitika legújabb vívmánya” a meglepő, de korántsem mulatságos Dzurinda-show után.
Ide jutottunk kétezerkettőre: a huszonhárommillió román munkavállaló helyett a bukaresti miniszterelnök érkezett Budapestre Erdély elcsatolását ünnepelni.
Ezt akartuk?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.