Venezuela a világ ötödik legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával rendelkezik. Az elmúlt év januárjában ez az adat 77,7 milliárd barrel volt, ami nagyjából 10,5 milliárd tonnának felel meg. Ez az érték a nyugati félteke legjelentősebb tartaléka. Két évvel ezelőtt az ország 173 millió tonna kőolajat termelt ki, ami napi 3,5 millió barellnek felel meg, s a világ éves kőolaj-kitermelésének öt százalékát teszi ki; a latin-amerikai állam ezzel a hatodik helyet foglalja el a kőolaj-kitermelők toplistáján. A kitermelt nyersolajból 115 millió tonnát exportáltak, ami átlagosan számítva naponta 2,3 millió barell eladását jelenti, ezáltal Venezuela a világ ötödik legnagyobb olajexportőre, a külpiacain eladott mennyiség a globálisan exportált olaj hat százalékát teszi ki. De nem csak kőolajat, hanem a legtöbb olajexportőr államtól eltérően Venezuela készterméket is exportál (motorbenzint, gázolajat és repülő-hajtóanyagot, úgynevezett JET-et): 37 millió tonnás exportjával (ami napi 0,75 millió barellnek felel meg) a világ kőolajtermék-exportjának csaknem öt százalékát biztosítja. A kőolajat és az üzemanyagokat is figyelembe véve a világ harmadik legnagyobb exportőre (Szaúd-Arábia és Oroszország után); kitermelésének nagyjából 15 százalékát hasznosítja belső piacon, a maradékot pedig külpiacon értékesíti, nagyobb részt az Amerikai Egyesült Államokban, ahol Venezuela teljes kivitelének hatvan százaléka talál vevőre. Az amerikai importőrök az államok teljes kőolaj- és kőolajtermék-importjának 13 százalékát vásárolják meg Venezuelából.
A szikár számadatokból egyértelművé válik, hogy miért okozott krízishelyzetet a nemzetközi piacokon a több mint negyven napja tartó venezuelai sztrájk. A munkabeszüntetések a kőolaj-kitermelést és a -finomítást, az pedig az Egyesült Államok készleteinek mértékét befolyásolták, amely közvetlenül és azonnal kihat a nemzetközi olajpiacon forgó termékek árai.
A tíztagú OPEC ezért döntött úgy vasárnap Bécsben, hogy Venezuela nélkül napi 1,5 millió hordónyi napi többletkitermeléssel pótolják a sztrájkok miatt a piacról kieső olajkészletet mindaddig, amíg véget nem ér a munkabeszüntetés és a latin állam kitermelése nem áll vissza korábbi, megszokott szintjére.
A Venezuelában december óta tartó, az ellenzék által irányított sztrájk célja az 1998-ban megválasztott Hugo Chávez elnök lemondatása és idő előtti választások kiírása. A sztrájk miatt a napi 3,1 millió barell körüli kőolaj-kitermelés kilencven százalékkal csökkent. Kiestek tehát a közvetlenül az Egyesült Államok piacára szánt készletek, de a közvetett amerikai export is visszaesett, mivel szintén Venezuela a szállítója az USA-ba exportáló nagy európai finomítóknak, a Hovensának, a St. Croix-nak, a U. S. Virgin Islandsnak.
Az Egyesült Államok a venezuelai importforrás kiesését – a hazai készletek aktívabb felhasználása mellett – addicionális kanadai, mexikói, európai, nyugat-afrikai vásárlásokkal pótolja. Az OPEC vasárnapi döntése éppen ezért aggasztja is a nagy kitermelő és exportőr államokat. Hiszen a pótlólagos olajszállítmányok negyven-ötven nap alatt jutnak el az Egyesült Államokba, s ha ezen idő alatt visszaáll Venezuela olajkitermelése a korábbi szintre, úgy nyersolajtöbblet jelentkezik a piacon, amely drasztikusan leszoríthatja – igaz, csak átmenetileg – az árakat.
Hugo Chávez elnök mellesleg mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország egyetlen olajtársaságánál, az állami tulajdonban lévő Petroleos de Venezuelánál helyreálljon a rend. Az általános sztrájkhoz csatlakozó társaság több vezetőjét eltávolította pozíciójából, s mindent megtesz, hogy a karhatalom bevetése mellett legalább részben helyreálljon a kőolaj-kitermelés és a termékfeldolgozás az országban. Azt ma még nehéz megjósolni, hogy mikor és milyen sikerre jut az elnök. Eltérő információk vannak arról, hogy a Petroleos de Venezuelánál milyen is valójában a sztrájkhangulat. Egyes jelentések szerint nyolcvan- százalékosnak tekinthető a munkabeszüntetés, más források viszont arról tudósítanak, hogy napról napra csökken a sztrájkkedv.
***
Az állam cége. Venezuela 1975–1976-ban államosította az olajiparát. A ’77-ben alapított holding, a Petroleos de Venezuela (PDVSA) a világ harmadik legnagyobb olajtársasága. Éves forgalma meghaladja a negyvenmilliárd dollárt, nettó profitja pedig négymilliárd dollár körül ingadozik. A társaság igen vonzó a nagy multinacionális cégek számára, s függetlenül attól, hogy a helyi alkotmány mondja ki a társaság állami ellenőrzésének szükségességét, vegyesvállalati partnerként tőkét fektetett a cégbe az ExxonMobil, a Shell, a British Petrol és a Conoco is. A PDVSA hat hazai finomítójának kapacitása nagyjából évi 65 millió tonna, azaz a hazai kőolaj-kitermelésnek nagyjából a negyven százalékát képesek feldolgozni. Ezenkívül viszont a PDVSA további nyolc USA-beli, kilenc európai (németországi, svédországi, belgiumi és nagy-britanniai), valamint egy, a Holland Antillákon lévő kőolajfinomítóban rendelkezik tulajdoni részesedéssel.
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
