Csak annyit kérdeztek tőlünk, hogy akarunk-e jobb pénzügyi helyzetet, jobb gazdaságot, jobb hozzáférhetőséget a piacokhoz, de az európai egység kapcsán nem rendelkeztek politikai elképzelésekkel – közölte Jens-Peter Bonde. Nem csoda – mondja ő –, ha Dániában azóta is óriási viták vannak az igen- és a nempártiak között. A politikus szerint kiegyensúlyozott verseny esetén kiegyensúlyozott vita alakulhatna ki a társadalomban, melyet egy tisztességes referendum zárhatna le.
A dán politikus felhívása valószínűleg nem találna süket fülekre a kelet-közép-európai és balti EU-szkeptikusok körében. A lengyel és észt nempártiak legnagyobb fájdalma ugyanis éppen az, hogy az uniós kampányra elkülönített központi keretből nem kapnak egy petákot sem. Megfigyelők úgy vélik: lengyel földön a kételkedők – jóllehet a parlamentben is képviseltetik magukat – olyan kevés eszközzel rendelkeznek, hogy hatékony ellenkampányra nem kell számítani. A legnagyobb tagjelölt államban egyébként nem is a nem szavazatok esetleges túlsúlya, hanem a szavazók alacsony száma okozhat majd problémát. A lengyel alkotmány értelmében a népszavazás jogilag kötelező erejű, de csak abban az esetben érvényes, ha a választásra jogosultak több mint fele részt vesz rajta. A leendő tagok szkeptikusai leginkább a svédeket hozzák fel példaként, ahol a csatlakozást megelőzően a támogatókhoz hasonlóan az ellenzők is pénzügyi forrásokhoz jutottak.
Az EU-val szembeni ellenérzések gyakorlatilag szinte minden országban ugyanazok: szerepel köztük a nemzeti önállóságtól való félelem éppúgy, mint a brüsszeli bürokráciával szembeni tartózkodás. S ez nem csak a mostani tagjelöltek sajátja, hiszen ezek a félelmek ugyanúgy jellemzőek az olyan „régi motoros” országokra is, mint például Norvégia, ahol már kétszer, 1972-ben és 1994-ben is elutasították az uniós csatlakozást. Ezért is okozott meglepetést – az EU-szkeptikusok számára pedig valóságos sokkot – az a minapi felmérés, miszerint a megkérdezettek 67 százaléka támogatná Norvégia csatlakozását az EU-hoz. Mint az EU-observer megjegyzi: a koppenhágai bővítési határozat drámaian megváltoztatta a norvég közvéleményt, hiszen december óta kilenc százalékkal nőtt a pártolók száma. Ez az új fejlemény meglehetősen érzékenyen érintette a norvég EU-szkeptikusokat (akik egyébként 22 ezer tagot számlálnak országszerte). Sigbjorn Gjelsvik, a „Nem az EU-ra” mozgalom vezetője mindazonáltal kijelentette: a pártolók igencsak alábecsülik őket, ha azt hiszik, hogy megtarthatják vezető pozíciójukat. Hozzátette: a szervezet úgy határozott, hogy „rákapcsol”, és még intenzívebben folytatják eddigi tevékenységüket.
Valószínűleg ilyesformán – azaz a kampány felgyorsítására – gondolhatott a brit miniszterelnök, Tony Blair is. A The Independent híre szerint a munkáspárti kabinet úgy határozott: idén nem rendeznek referendumot az euró bevezetéséről, a közös uniós pénzzel szembeni ellenszenv olyan erőteljes, melyet a korábban tervezett, négy hónapos kampánnyal nem lehetne legyőzni. Felmérések szerint Nagy-Britanniában a lakosság kétharmada ellenzi, hogy euró váltsa fel a fontot.
***
Hintapolitika. Le kellett lakatolni a hintákat egy brit faluban, mert nem felelnek meg az Európai Unió magassági normáinak. Wiltshire falucska parkjában bő fél méterrel magasabbról leng alá három hinta annál, amit Brüsszel még elfogadhatónak ítél. Az EU által szabott hintanorma szerint legfeljebb három méter magasan lehet a felfüggesztés. Ahhoz, hogy a brit település lecserélhesse EU-konformra hintáit, 2500 fontra lenne szüksége, és amíg nem teremti elő, zárva kell tartania a játékeszközt. A hintákat 25 éven át élvezték a gyerekek, negyedszázados fennállásuk alatt egyetlen balesetet sem okoztak – idézte a Reuters a falutanács elnökét. (MTI – Panoráma)
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
