Az atomerőművek felépítése alapvetően hasonlít a hagyományos hőerőművekéhez, hiszen mindkettő esetében a kazánban, illetve a reaktorban felszabaduló hőt valamilyen hűtőközeggel szállítják el, és azt gőz termelésére használják. Ez a gőz azután a turbina forgólapátjait meghajtja és ebből a mozgási energiából termel villamos energiát a generátor. A gőz a kondenzátorba kerül, ahol lecsapódik, újra folyékony halmazállapotúvá alakul. Az így lehűlt víz előmelegítés után újra visszajut a kazánba. A nagy különbség a hagyományos hőerőmű és az atomerőmű között, hogy miként szabadítják fel a szükséges hőt. Fosszilis erőműben a kazánban szenet, olajat vagy gázt égetnek el, és a tüzelőanyag kémiai energiája alakul hővé. Az atomerőműben viszont a maghasadásokból felszabaduló energiát hasznosítják. A világon sokféle atomerőművet alkalmaznak energiatermelésre, a különböző típusokat rendszerint a bennük alkalmazott atomreaktor fő jellemzői alapján szokás csoportosítani. A Paksi Atomerőműben alkalmazott reaktorok nyomottvizes rendszerűek, típusszámuk VVER-440/213.
A Csernobilban 1986. április 26-án szerencsétlenül járt erőmű RBMK típusú volt, amely alapvetően különbözik a Paksi Atomerőmű blokkjaitól. Hasonló felépítésű volt a világ legelső atomerőmű-reaktora, amely Obnyinszkben épült fel. Ezek a reaktorok csak a volt Szovjetunió néhány utódállamában működnek, részesedésük a világ atomerőművi összkapacitásából alig 4 százalék. A típusnak műszaki és gazdasági szempontból sok előnye, a biztonság szempontjából azonban jelentős hátránya van. Előnyei közé sorolható az elérhető hatalmas teljesítmény, a csernobili reaktorok például 1000 megawattosak voltak, de terveztek 2000 megawattos blokkot is. (A paksi négy blokk öszszes teljesítménye 1850 megawatt.) Nagy előnye, hogy a kiégett üzemanyag átrakása, cseréje üzem közben is megoldható, így nem kell leállni. Hátrányai közül ki kell emelni az aktív zóna nagy méretét és a nehézkes szabályozást. A csernobili balesetet – a reaktortípus konstrukciós hibái ellenére – egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok durva megszegésével végrehajtott kísérlet okozta. Az erőmű mérnökei azt szerették volna megoldani, hogy egy esetleges vészleállás esetén a tartalék elektromos rendszer beindulásáig a blokkot a lassuló gőzturbina által termelt villamos energiával üzemeltessék. A biztonsági szempontból hibás és végzetes intézkedések oda vezettek, hogy a bekövetkezett reakciók miatti robbanás lesodorta az épület tetejét is. A vizsgálatok egyértelmű emberi hibára utaltak. Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy ez a típusú reaktor szerkezetileg instabil.
Magyarországon az első reaktor 1959-ben épült a KFKI-ban. Ez két megawatt hőteljesítményű kutatóreaktor volt, és fizikai kutatások céljaira szolgált. A reaktort kétszer átépítették, névleges teljesítménye jelenleg 10 megawatt. 1971-ben helyezték üzembe a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóreaktorát, amelynek teljesítménye 100 kilowatt. Az oktatás mellett nukleáris technikai, radiokémiai, régészeti és orvosi kutatásokra is használják. Energiatermelésre 1982 és 1987 között Pakson négy darab VVER-440/213 típusú nyomottvizes reaktor kezdte meg működését. A 440-es szám arra utal, hogy egy blokk eredeti névleges villamos teljesítménye 440 megawatt volt. Ma ez a teljesítmény a különböző fejlesztéseknek köszönhetően az összes blokkon 460 megawattra és a 4. blokkon 1999 óta 470 megawattra nőtt. Jelenleg a Paksi Atomerőmű biztosítja a hazai villamosenergia-igény 40 százalékát, mégpedig a legolcsóbban.
Az erőmű biztonságát garantálja többek között az a hermetikus tér és a lokalizációs rendszer, amely egyenértékű a nyugati erőművekben alkalmazott biztonsági épülettel, a reaktort és a primer köri berendezéseket védi. Mindezeken túlmenően a Pakson tavaly befejeződött biztonságnövelő projekt garantálja, hogy az erőmű megfelel a hasonló nyugat-európai atomerőművek követelményeinek. Ezt támasztja alá az is, hogy uniós csatlakozásunk kapcsán az energiafejezet tárgyalásakor és lezárásakor nem emeltek kifogást a Paksi Atomerőmű működése és a napirendre került esetleges élettartam hosszabbítása ellen sem.
A fejlett országokban sok atomerőmű élettartamát már meghosszabbították, vagy most hosszabbítják meg. Az OECD Nukleáris-energia Ügynöksége és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szakemberei évek óta kiemelten foglalkoznak az atomerőművek öregedési kérdéseivel, és egyértelműen támogatják a tagállamok nukleáris iparának élettartam-hosszabbítási törekvéseit. Az USA nemzeti energiastratégiájának keretében az új atomerőmű-építések támogatását kormányprogrammá emelték. Az Egyesült Államokban 5 atomerőművi blokk kapott engedélyt az eredeti élettartam húszéves meghosszabbítására (így már 60 évre szóló üzemeltetési engedéllyel rendelkeznek), és további 15 blokk hosszabbítási engedélyezése van folyamatban. Angliában egyes blokkok élettartamát az eredeti 30 évről már 50 évre meghosszabbították. Finnországban a loviisai atomerőműben a reaktortartályok hőkezelését már végre is hajtották, a műszaki és engedélyezési háttér is lehetővé teszi a blokkok élettartamának 45 éven túli meghosszabbítását. Csehországban a Dukovany atomerőmű olyan programot indított, amelynek fő célja az EU-csatlakozás biztonsági feltételeinek teljesítésén túl az élettartam hosszabbításának megalapozása. Az európai országok közül Franciaország és Belgium támaszkodik leginkább az atomenergiára. A szakértők három érvet is megemlítenek az atomerőművek mellett: a foszszilis fűtőanyaghányad csökkentésével fokozzák az energiaellátás biztonságát, környezetre káros hatások nélkül működnek és csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
A legutóbbi országos felmérések szerint a társadalom túlnyomó többsége (73 százalék) elfogadja, vagy támogatja az atomerőmű működését, csak 24 százaléka szól ellene, és a polgárok 5,5 százaléka szeretné az erőmű azonnali bezárását elérni. Javíthatja az atomenergia elfogadtatását, hogy a hagyományos erőművek – mint ezt a kiotói jegyzőkönyv is megerősíti – erősen terhelik a környezetet, szén-dioxid-kibocsátásuk a globális felmelegedés alapproblémája. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szenes és gázturbinás erőművek ideje lejárt volna, és csak atomerőművekben szabad gondolkodni.
***
Reaktorbalesetek. A reaktortörténelemben három nagy balesetet tartanak számon. Az első 1957-ben történt az angliai Windscale-ben, a második eset az USA-beli Three Miles Island atomerőműben 1979-ben. A harmadik és legtragikusabb baleset a Szovjetunióban történt 1986-ban, a csernobili atomerőmű 4-es blokkjában. Windscale-ben túl későn és kellő körültekintés nélkül hajtottak végre egy műveletet, a reaktor túlforrósodott, végül a grafit meggyulladt. A 125 méter magas reaktorkéménybe épített szűrők a felszabaduló radioaktív anyagok zömét visszatartották, így komoly környezeti kárt, illetve emberáldozatot a baleset nem követelt. A reaktor személyzetének egy tagja az éves természetes háttérsugárzás hússzorosának megfelelő dózist kapott. A lakosság sugárterhelése a megengedett érték alatt maradt. A Three Mile Island-i atomerőmű balesete a hivatalos átadás után három hónappal, 1979. március 28-án következett be. Bár a baleset szakmai szemmel nézve roppant komoly esetnek tekinthető, a környezetbe nem jutott ki jelentős mennyiségű radioaktív anyag. A balesetet karbantartási munka előzte meg, majd egy konstrukciós és emberi hiba következtében a reaktor egyik hűtőhurkában megszűnt a hő elvezetése. Működésbe lépett a vészleállító rendszer, a reaktor leállt, ám bekövetkezett egy kisebb robbanás is, de radioaktív anyag nem került a környezetbe. Csernobilban egy hibásan végrehajtott kísérlet, vagyis emberi hiba okozta a máig legnagyobb reaktorbalesetet. A bekövetkezett robbanások lesodorták az épület tetejét is. A grafit a levegőn meggyulladt, füstje beszennyezte az épületet, és annak környékét. A reaktor belsejében a hőmérséklet elérte a 3000 Celsius-fokot. Ezalatt a hirosimai atombomba radioaktivitásának 400-szorosa került a levegőbe. A szovjet illetékesek titkolózása miatt a balesetet elsőként Svédországban jelezték. Hivatalosan elismert adatok szerint mintegy harmincan haltak meg a baleset következtében, de egyes feltételezések szerint több ezerre tehető azoknak a száma, akik az elmúlt években sugárfertőzés miatt hunytak el.
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
