Több őrült naplója

ÚJ REGÉNYEMEN TÉNFERGEK:
SORSSÁ VÁLT FOGKEFE.

CIKLIKUS LÁZGÖRBÉBEN
KÉPZELEM EL
– hogy vehemenciám apróra hinthessem.

KEZDŐDIK TALÁN
EGY TÁJLEÍRÁSSAL
– melyet mindjárt a legelején – helyhiány és megfelelő jelentkező híján – kellőképpen elhanyagolok.

MIKOR AZ EL- ÉS FELCSIGÁZOTT OLVASÓT
– ezzel a blikkfangos firlefrancos antréval jól lehűtöttem, folytatódhat a még meg sem kezdett regény további laza, ákombákomos, tetszetős kicsomagolású, porlasztott mellébeszéléssel.

ELEINTE TERMÉSZETESEN
KONKRÉT ŐRÜLETNEK
– fogja vélni a mazochista olvasó, üres agyak koncertjének művemet, azután kellő beadagolás avagy éhségsztrájk, elvonókúra, drogambulancia (de főképp effektív éhezés) után ráébred a rideg, nyákonyos, peronoszpórás beabrakolt valóra és molylepkésen nárcisztikus, kikent-kifent uniós elvárásokra.

RÁÉBRED (DE MÁR KÉSŐN)
– a „nagy darab kőre”, mely ráhullik valóság gyanánt, nettós nullszaldóval (megveszekedett veszteséglistásan bejutva)… „ébredj a valóra!”

ÉBRED A MAGYAR…
(Ő nélkül), s önkéntelenül megfogalmazza magának-magában kellően öncenzúrázva: hogy amit valóságnak adtak eddig be neki, józan, tény- és tárgyszerű, közérthető, egyenes érveléssel… Az a minden különösebb szellemi erőfeszítés nélkül is követhető, világos logikai okfejtésnek látszódó valami: bizony-bizony – enyhén szólva is – az átverésnek a csimborasszója (lasszója)! S mégiscsak tisztességesebb felvállalni – mint időnként rosszmagam – a makulátlan, habzó szájú, kukorékoló, leplezetlen hülyeséget.

„HAZUDJ IGAZAT”?
LOPNI IS LEHET BECSÜLETESEN! Most nem fejtem ki ezt a tételt (lásd bővebben Jelenits István Élet és Evangélium füzetecskéjében).

MARADJUNK TEHÁT
– a magunk és mások tévhiteinél, hogy akár a formális logika, akár egyezményes, beidegzett-dresszírozott köznapi nyelven, akár felpörgetett „hordalékbeszéddel” szólítjuk meg embertársainkat (fröcsögjük bele bolondériánkat), az önmagától – és tőlünk-általunk is – meghülyített őrületben, amit most éppen mai divatos szóval realitásnak, valóságnak, ritka, egyedi, nagy történelmi esélynek, kivételes pillanatnak neveznek (a másodpercemberek), létező szocializmusunk után még létezőbb kapitalizmusnak, globális huncutságnak, vagy mi a ragyás, hebehurgya fészkesnek…?!

EZZEL PERSZE NEM SZERETNÉM LEFEDEZNI MAGAM…
– önigazolást kieszközölni számomra, a létminimum-jogosultságot a komplett dilire, amire – különben is, nélkülem is – mindenkinek alanyi joga van, de annyira szenvedünk már (pontosabban, nem szenvedhetjük) a blazírtan, szemrebbenés nélkül pofánkba hazudozó, kimosakodott, pókerarcú, láthatatlan jövedelmű és gazdagságú kollaboráns médiapolitikusokat, angyalarcú – „őzikeszemű” voksagitációjukat – propagandájukat, hogy egészséges önvédelemből – mint szervezetünkből az idegen testet, megemészthetetlen képtelenséget – kiöklendezzük tetszetős, megvesztegetően mákonyos szlengjeiket, tudván tudva:
A FÉLIGAZSÁG TELJES HAZUGSÁG!