Világháló proletárjai, egyesüljetek!

Az MSZP elnöke fejlődik. Eddig a rémhírterjesztés, a klasszikus csúsztatás és a félremagyarázás volt a fő műfaja, ám a Magyar Szocialista Párt elnökét megérintette a korszellem, így az eddig sem hatástalan fegyvertár immáron kiegészült az internettel. De mondom is a példát: külügyminiszterünk a polgárok megcsappant uniós lelkesedéséért a Fideszt teszi felelőssé, állítását pedig azzal igazolja, hogy az ellenzéki párthoz közel álló polgári körök internetes honlapjáról négy kattintással elérhetők a csatlakozás ellen lázító szélsőséges csoportok oldalai.
Csakhogy Kovács László nem fejlődik eléggé. Mert nem tudja, hogy az internet a nyilvánosságnak azon formája, amely nem csak a jobboldalnak áll a rendelkezésére. Vagyis roppant egyszerűen ki lehet deríteni, hogy mit találunk a Magyar Szocialista Párt honlapjától négy kattintásnyira.
Meglepő dolgokat. Név szerint a Baloldali Alternatíva Egyesülés (www.bal.hu) kiadványait, köztük a Kommunista Kiáltvány aktualizált változatát. De nézzük, az MSZP honlapjának „Társoldalaink” kategóriájába került szervezet tagjai szerint miért is létfontosságú a rossz emlékezetű alkotás ismételt kiadása: „A mű újbóli kiadását egyrészt az indokolja, hogy csak igen nehezen megszerezhető. Másrészt azonban a Kommunista Kiáltványnak nem csak kultúrtörténeti jelentőséget tulajdonítunk. Ezért megpróbáltuk aktualizálni, filozófiai síkon a jelenlegi világhelyzetre is vonatkoztatni.”
Ez ugye érthető, a proletárforradalom elbukott, nincs mit tenni, vissza kell térni az alapokhoz. És tényleg: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – így az eredeti kiáltvány. „Mára a kommunizmus kísértete az egész földet bejárja. Azokat riogatja, akik kiváltságokat élveznek a társadalomban. A kommunizmus kísértete valójában egy humánus és igazságos társadalom iránti vágyat, illetve törekvést fejez ki. Mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az emberek nem érzik magukat szabadnak: egyéniségüket korlátozó társadalmi kényszerekbe ütköznek” – így a frissített változat.
Bemelegítés vége, következnek a komolyabb dolgok, mert bizony a proletariátusnak ismét történelmi küldetése van. De előbb tisztázni kell, hogy kik is azok a proletárok. Az MSZP társlapja szerint pedig „helyzetét tekintve mindenki proletár, akinek munkaerejét arra használják, hogy tevékenységével elősegítse profit képződését. Közvetve járulnak hozzá profit képződéséhez mindazok (rendőr, politikus, jogász, tanár, menedzser stb.), akiket azért alkalmaznak, hogy a kizsákmányolás rendszerét működtessék”.
Bevallom őszintén, hogy a menedzserek és a jogászok nekem mindig is gyanúsak voltak, habár a Baloldali Alternatíva Egyesüléshez (BAE) hasonló merész következtetéseket azért soha nem mertem levonni. De ez mind semmi, mert a következő pontban továbbhullik a lepel. A BAE-sok úgy vélik, hogy napjainkban „a tőkés magántulajdon rendszerének védelmében már nem elegendő jogi erőszak, politikai (parlamenti) erőszak, rendőri erőszak biztosítása. A burzsoá osztály közös ügyei közé emelkedett a tőkeviszony stabilitását veszélyeztető konfliktusok elkerülése. Ezt a célt szolgálja a társadalmi elégedetlenségek ellensúlyozása, lázadó energiák semlegesítése. Idetartozik az elégedetlenség állami eszközökkel való mérséklése (szegénypolitika), illetve a tőkés rendszerrel konform munkásszervezetek (pusztán bérharcot folytató szakszervezetek) támogatása”.
Az utolsó mondatot érdemes elolvasni még egyszer úgy, hogy közben az MSZP parlamenti frakciójában ücsörgő szakszervezeti vezetőkre gondolunk. De ez még mind semmi, mert aztán a szocialisták holdudvara is megkapja a magáét: a burzsoázia „később többnyire a kritikai értelmiséget is fizetett bérmunkásává tette. Mindaddig viszonylag jól jövedelmező állásokkal segíti elő megélhetését, amíg a kapitalizmusnak csak elméleti és nem gyakorlati bírálatával foglalkozik”.
Most pedig, hogy mindezzel Lengyel László és Vásárhelyi Mária a helyükre lettek téve, ideje magasabb rendű ügyekkel foglalkozni:
„A kelet-európai országokban bekövetkezett úgynevezett rendszerváltás legfőbb gazdasági oka a nemzetközi tőke szükséglete a piaci terjeszkedésre, amiben a helyi pártvezetés is támogatta.”
Tehát ha valaki eddig abban a téveszmében leledzett, hogy esetleg része volt a szocializmus megbuktatásában, az kattanjon rá a legnagyobb kormánypárt honlapjára, majd kattanjon tova, és szembesüljön a balról érkező mezítelen valósággal. És ha már ott jár, akkor nyugodtan döbbenjen rá arra is, hogy az MSZP webtársai szerint milyen sors vár nemzeti kultúránkra.
„A nemzeti egyoldalúságot és korlátoltságot a XX. század második felében egyre inkább kozmopolita egyoldalúság és korlátoltság váltja fel. Az ún. globalizációs folyamatokban ez a kozmopolitizmus erős amerikanizálódáshoz vezet.”
Még szép: Le Amerikával! Szabadítsuk föl Taszárt! Már csak azért is, mert a BAE állítja, hogy a világ minden bajáért kvázi Amerika a felelős: „mivel a tőke gazdasági behatolásával tömegeket foszt meg hagyományos megélhetési lehetőségétől, az így olcsóvá tett helyi munkaerő kizsákmányolásával gazdaságilag kifosztja az országot, felerősített formában újratermeli az idegengyűlöletet. A XX. század végi ösztönös antikapitalista mozgalmak szélsőségei, a vallási fundamentalizmusok, terrorista csoportok a terjeszkedő világkapitalizmus számláját terhelik.”
Ha jól emlékszem, szeptember 11. után Csurka István hasonló gondolatok miatt lett az első számú közellenség, a különbség mindössze annyi, hogy az mszp.hutól a MIÉP internetes oldaláig kicsit többet kell kattintgatni. Baloldali barátaink azonban nem pihennek a babérjaikon, markáns véleményt alkotnak a globalizációról is:
„A burzsoázia a saját képmására formált világot teremt magának. Ezt a folyamatot teljesíti ki a XX. század végi globalizáció. Mára multinacionális cégek, transznacionális tőkék hálózták be az egész világgazdaságot. A kapitalizmus nemcsak termelési technikákat és áruféleségeket terjeszt el szerte a világban, hanem értékrendet, fogyasztási szokásokat, életformákat. Egyidejűleg teszi globálissá a korábban nem ismert bőséget és a korábban nem ismert nyomort.”
De mégis mit lehet itt tenni? A szocialisták webtársai szerint sokat:
„A proletároknak nincs semmi sajátjuk, amit biztosítaniuk kellene. Nekik le kell rombolniuk minden eddigi magánbiztonságot és magánbiztosítékot. Nevezetesen: meg kell szüntetniük minden privilegizált, kiváltságokon nyugvó biztonságot. Azaz meg kell szüntetniük a kiváltságokat élvezők magánbiztonságát, hogy a közbiztonság, vagyis mindenki megélhetési biztonsága megvalósuljon.”
A módszer pedig egyszerű: „Minden egyes ország proletariátusának természetesen mindenekelőtt a saját burzsoáziájával kell leszámolnia. Ez a multinacionális vállalatok korszakában azt jelenti, hogy minden ország bérmunkásainak elsősorban az őket közvetlenül kizsákmányoló tőke ellen kell fellépnie.”
Csillag István helyében, ilyen koalíciós webtárssal a hátam mögött, nem csodálkoznék, hogy a multik menekülnek. A nagy cégeknél ugyanis az internetet még Kovács Lászlónál is jobban ismerő szakemberek tevékenykednek, akiknek négy kattintás igazán nem jelent gondot.