Voksok és keresztek – útkereső KDNP

Voksok és keresztek, ezzel a szimbolikus címmel jelent meg nemrégiben Jezsó Ákos dokumentumregénye, amely a Kereszténydemokrata Néppárt kálváriáját, a párt rendszerváltással egyidős történetét vezeti végig kronológiai sorrendben napjainkig.
A szavazók bizalma csak addig tartott, ameddig a KDNP azt az eszmerendszert, azt az értékrendet követte, amely a kereszténydemokrácián keresztül a közjót szolgálta. A voksok akkor fogytak el, amikor a belső viszálykodás, a kicsinyes karriervágy kerekedett felül, és többen elfelejtették, hogy országgyűlési képviselőnek miért küldték a parlamentbe. A keresztek sem kísérték mindig jó szerencsével a nagy múltú pártot, mert volt idő, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt már csak a nevében volt keresztény, tartalmában alig, majd más polgári pártok vették át a kereszténydemokrata politizálást, időközben a hazai keresztény egyházak bizalma és türelme is elfogyott a párt bírósági perei és a baloldallal való túlzott együttműködés láttán. Ezek persze már a tizenkét éves történet utolsó éveihez köthetők.
Az átlag olvasónak, de még a beavatottnak is érdekes, tanulságos olvasmányt nyújt a könyv. Hiszen nemcsak jelen lehetünk a KDNP újjászületésének 1989-es kezdeteinél, nemcsak visszapillantást nyerhetünk a dicső múltról, a nagy elődről, a Demokrata Néppártról, amely 1947-ben az utolsó szabad választásokon – a kékcédulázások ellenére – leckét adott a Magyar Kommunista Pártnak, de világos képet kapunk arról is, hogy miért volt törvényszerű a KDNP bukása 1998-ban, majd a megsemmisítő veresége a választásokon 2002-ben.
A könyv írója sejtetni engedi, hogy a hálózat, a múlt rendszer állambiztonsági szerveinek képviselői már a párt megalakulásakor beépültek a KDNP-be, és valami láthatatlan kéz gyengítette folyamatosan a pártot. Jezsó Ákos, a szerző azt a küzdelmet is pontosan végigvezeti, hogy a KDNP alapítóinak meghatározó politikusai milyen sziszifuszi munkát végeztek, hogy a bomlás folyamatát megállítsák, hogy a meggyengült párt ne hulljon a szocialisták karjaiba, s hogy ne szűnjék meg a kereszténydemokrácia szellemiségének egyik fontos centruma. Tudjuk, a széthullást nem sikerült megállítani, a KDNP hangyányi párttá zsugorodott.
A dokumentumregény szerzője fejezetekre osztja a párt történetét, a fejezetcímek is sokatmondóak: mint például a Dicső kezdet, A bomlás virágai, A KDNP kiesik a parlamentből, Út a Centrumba, avagy Közbeszól a Legfelsőbb Biróság. Az utolsó fejezet, a remény fejezete, mivel 2002-ben a legfőbb bírói ítélet elrendelte, hogy az 1997. június 21–22-i öszszetételű választmányt ismét össze kell hívni, mivel a KDNP 1997-től 2002-ig törvénytelenül működött. A könyvből még megtudjuk, hogy a bírósági döntés után, 2002. október 5-én a KDNP megtartotta országos választmányát, ahol kifejtették, hogy a pártnak a nemzeti öszszefogás jegyében, a jobboldalon kell politizálnia.
Jegyzőkönyvek, levelezések, dokumentumok, megszólalások és konkrét történelmi utalások teszik még hitelesebbé a könyvet. A tények, a történések pontos időrendje önmagáért beszél, a politikusok jellemátalakulása is így érthető, éppen ezért talán a szerző kevesebb szubjektív megnyilvánulása jobbat tett volna a műnek. Igaz, nehéz annak érzelemmentesnek lenni, aki egészen közelről látta a párt vívódásait, a párt szétszedőit. A könyv ajánlói – Mayer Mihály püspök és Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt újonnan megválasztott elnöke – annak jegyében bocsátották útjára az alapos munkát, hogy felvilágosító szándékával segíti majd erősíteni a harmadik évezred vezető eszmeiségét, a kereszténydemokráciát.