Ez a döntés két héttel ezelőtt, egy szerdai napon született, anélkül, hogy az érintett iskolákat bárki is értesítette volna előzetesen arról, hogy milyen határozat készül, noha ezt diktálta volna a jóérzésen kívül az oktatási törvény is. Másnap reggel, 23-án, azon melegében a képviselő-testület is megszavazta a döntést. Persze a hírek gyorsan járnak, és az iskolaigazgatók már szerda délelőtt értesültek arról, hogy valami készül, a csütörtöki képviselő-testületi ülésen többen közülük jelen is voltak, de a véleményük, úgy tűnik, nem sokakat érdekelt.
Csütörtök este már forrongott a kerület, a szülők, ahol tudtak, demonstráltak, felszólaltak, nyilatkoztak, harcolni kezdtek az iskolájukért, már ott, ahol egyáltalán tudták, hogy mi fog történni a gyerekeikkel, hiszen hivatalosan még nem értesítettek minden érintettet. Az összeolvasztandó iskolákba járó gyerekek szüleinek küldött levélben egyébként az oktatási iroda vezetője azt írta, hogy e lépésre azért van szükség, hogy „az oktatás színvonalát hosszú távon meg tudják őrizni”.
Harmincöt fős osztályokban? – kérdik persze erre a szülők.
Az önkormányzat illetékesei a következő hét folyamán kitartottak abbéli álláspontjuk mellett, hogy csupán előzetes döntésről van szó, a határozat nem végleges. A joghoz értő szülők erre csak mosolyogni tudtak: ha valamiről a képviselő-testület érvényesen igennel szavaz, az – csúnya magyarsággal mondva – meg van szavazva. A hivatalos levél, amit az iskolaigazgatók kaptak a döntést követő hét elején, egyértelműen fogalmaz: „azt a döntést hoztuk…”
A kerületben azt beszélik, a képviselő-testületi tagoknak megtiltották, hogy az iskolaügyről nyilatkozzanak. Mindenesetre tény, hogy Ardó Sándor polgármester kijelölte Szabó Péter Pálnét, a kerületi közoktatási iroda vezetőjét arra, hogy a sajtóval tartsa a kapcsolatot, rajta kívül más önkormányzati illetékes nem nyilatkozik, beleértve a polgármestert is. A kőbányaiak felháborítónak tartják, hogy azok a szocialista képviselők, akiket ők igen magas szavazati aránnyal juttattak be a kerület vezetésébe, most elérhetetlenek, nem mennek el az iskolák szülői értekezleteire, nem veszik fel a telefont. És egyáltalán, kérdik a szavazópolgárok: miért nem az iskolások érdekeit képviselik?
Az önkormányzat közoktatási irodájának vezetője, Szabó Péter Pálné az intézkedéssorozatot azzal indokolta, hogy a jelenleg 9000 általános iskolai helyre a főváros tizedik kerületében 6101 tanköteles korú gyerek jut, 21 fő az átlagos osztálylétszám, egy pedagógus átlagosan kilenc tanulóval foglalkozik, tehát elkerülhetetlen a helyek csökkentése. A demográfiai előrejelzések szerint a gyermekszám a következő években rohamosan csökkenni fog. A kőbányai általános iskolákban 1300 kerületen kívüli gyerek tanul, viszont csak 450 tizedik kerületi tanuló jár a szomszédos városrészek oktatási intézményeibe. A kőbányai önkormányzat számos kedvezményt ad az iskolásoknak, például ingyenes tankönyvet, logopédiai ellátást, sportolási lehetőséget, és úgy gondolják, hogy ezt nem kötelesek más kerületből jövő gyerekeknek is megadni, hiszen például a kilencedik kerület is csak a saját tanulóit részesíti kedvezményekben. A Száva utcai úszás tagozatos iskola bezárásától, illetve a beolvasztásoktól az önkormányzat azt várja, hogy megszabadulnak az „idegen” gyerekektől, illetve hogy a szülők azokba az iskolákba viszik majd a gyerekeiket, amelyek jelenleg konganak az ürességtől.
György István, aki tizenkét éven keresztül volt polgári színekben Kőbánya polgármestere, azt a tényt maga is elismeri, hogy szükség van valamiféle racionalizálásra, de szerinte nem így, ahogy most történik. Az elsorvasztásra ítélt iskolák többnyire magas kihasználtsággal, alacsony fajlagos költséggel működtek, a kerületen kívülről jött tanulók taníttatását pedig fedezi a fejkvóta, tehát a gazdasági indokok nem helytállók. Az viszont elgondolkodtató, hogy olyan szülőknek kell most új iskolát keresniük, akik nem Kőbányán szavaznak, vagy olyan részén élnek Kőbányának, ahol nem volt elsöprő az MSZP győzelme…
A képviselő-testület a következő döntést hozta: a Szent László téren lévő két általános iskolát, amelyeket a közvélekedés Kőbánya legjobb iskoláinak tart, és egyikük 95, másikuk 113 százalékos kihasználtsággal működik, összevonják oly módon, hogy a Szent László tér 34. alatt működő intézmény nem vehet fel elsősöket, tehát nyolc év alatt fog elsorvadni. A két iskolának szeptemberben új, közös pedagógiai program alapján kell elkezdeni a tanítást, közös tanári karral.
Az elmúlt héten Andó Sándor polgármester és az önkormányzat néhány illetékese fogadta a szülők küldöttségét. A fórumon az iskolabeolvasztással kapcsolatban a következő aggályokat fogalmazták meg a szülők és a tanárok:
Miért nem a 13 fős osztálylétszámmal működő, ürességtől kongó iskolák valamelyikét szüntetik meg? Kőbányának van olyan lakótelepe, ahol egy kilométeres körzetben négy iskola működik. Egyiket sem fenyegeti bezárás. Mi a biztosíték arra, hogy a közös pedagógiai program megőrzi azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek miatt a szülők az egyes iskolákat választották? Ha olyan nagy terhet jelentenek az idegen gyerekek, miért nem tárgyal a szomszédos önkormányzatokkal a testület a közös iskolafenntartásról? Miből gondolja az önkormányzat, hogy a rossz hírű iskolákba viszi bárki a gyerekét ezek után? Mi lesz a munka nélkül maradó pedagógusokkal?
Andó Sándor polgármester a következő három mondattal, illetve ezek kombinációjával felelt az izgatott szülőknek: 1. Ez gazdasági döntés volt,
2. Ő szakmai kérdésekhez nem ért, a kulturális bizottság tagjai pedig nincsenek jelen.
3. Majd írásban válaszol.
A Jászberényi úti iskolát néhány évvel ezelőtt 140 millió forintért újították fel, az egy tanulóra jutó fajlagos költség az egész kerületben itt a legalacsonyabb. Tavaly a legcsaládiasabb iskola címet sikerült elnyerniük. Pauer Lászlóné igazgató ezt azzal magyarázza, hogy a környék falusias hangulatú kertváros, vannak olyan gyerekek, akiknek már a nagymamája is ebbe az iskolába járt. „Itt mindenki mindenkit ismer – mondja Mach Kornél, akinek a harmadik fia készülne a kertvárosi iskola első osztályába. – Nyugodtan elengedhetjük egyedül a gyerekeinket reggelente, a tanárokkal baráti viszonyban vagyunk. Ezen a környéken rengeteg a fiatal, ha megszűnik az iskola, elsorvad a közösség. Arról nem beszélve, hogy ha a Keresztúri útra kell járni a gyerekeinknek, állandó életveszélyben lesznek a közlekedés miatt, meg aztán amúgy sem akarjuk, hogy oda járjanak.” Az iskola 291 tanulójának több mint a fele XVII. kerületi, de a szülők azt gondolják, nem emiatt kell az iskolásoknak csomagolni: az épületet ugyanis meg szeretné venni az SZDSZ-hez közel állónak mondott Szivárvány magániskola, illetve a Waldorf iskola. Az oktatási iroda vezetője azt mondja, a beolvasztást indokolja, hogy a Jászberényi úton megoldatlan a szakos oktatás. A szülők erre azt felelik, hogy két évvel ezelőtt egy apuka valóban bejelentést tett, hogy az egyik tantárgyat olyan tanár tanította, aki még nem fejezte be az egyetemet. Azóta diplomát szerzett, és mindenki legnagyobb megelégedésére tanít. A kertvárosiak azt mondják, a polgári engedetlenség minden létező formájával harcolni fognak az iskolájukért.
A legizgalmasabb aktusnak a Bem József Általános Iskola és a MÁV telepi iskola összeházasítása ígérkezik. A Bem iskola ugyanis a tiszti lakótelep elitiskolája, magasan képzett tanárokkal, igen jól szituált gyerekekkel. A MÁV telepi iskola valaha szintén ilyen volt – ide járt Kokó és Kökény Bea is –, de mai szóval élve elszlömösödött, vagyis a kisebbség került többségbe, 96 százalékban a Hős utca környéki romák járnak ide. Az összevonás oka az, hogy a Bem József iskola nagyon szűken fér el, tantermekre van szüksége. A jelenlegi álláspont szerint ugyanakkor mindenki marad abban az épületben, ahova jár, csak a tantestület lesz közös. Kovács Róbert igazgató azonban azt mondja, a jogvédők azonnal fellépnek majd az ellen, hogy a romák külön épületben tanuljanak, és össze kell majd vonni az osztályokat. Nem tehetnek különbséget Kolompárék fia és az ezredesék lánya között. Ő azt gondolja, előbb a szociális problémákat kellene felszámolni, és utána racionalizálni az oktatást. A szülők azt mesélik, több tanár becsomagolt. Akadt, aki azért, mert már volt része vidéken ilyesfajta pedagógiai feladatban, és köszöni, nem kér még egyszer belőle. „Érdekes – mondja egy apuka –, a kőkeményen MSZP-s tiszti lakótelepen teljes bénultság ül. Nem hiszik el, hogy a szocialista önkormányzat ezt velük megtette.”
A legnagyobb megdöbbenés a Spartacus SC Száva utcai iskolájának megszüntetését övezi. Steiner Lászlóné igazgató-helyettes már csak azért sem érti a helyzetet, mert Andó Sándor kőbányai polgármester a Spartacus elnöke, mégis úgy határozott, hogy öregek otthona lesz a világklasszisokat nevelő iskolából, ami egyébként maximális kihasználtsággal működik, bár kétségkívül nem csak kőbányai gyerekek járnak ide. Amikor a kis úszók – akik nagyon büszkék arra, hogy felvették őket ide – meghallották, hogy el kell menniük, olyan keserűség vett erőt rajtuk, hogy az iskolába pszichológust kellett hívni. Ákombákom betűkkel levelet írtak Orbán Viktornak, a legkisebbek pedig malacperselybe gyűjtenek pénzt, hogy megvegyék az iskolájukat. A szülők nem hajlandók kitölteni azt a nyilatkozatot, amelyben azt kell beikszelniük, melyik iskolába akarják vinni a gyereküket.
Túri György mesteredző február első napjaiban tért haza Olaszországból. Villámcsapásként érte a hír. Azt mondja, ebben az iskolában az órarendbe építik be az úszóórákat, más iskolák nem lesznek tekintettel az edzésekre. Úgy tudjuk, Túri György február harmadikán megpróbált beszélni Andó Sándorral, sikertelenül. A sportklub elnöke írásban kérte az iskola vezetőinek kifogásait.
A Kápolna téri testnevelés tagozatos általános iskola alsó tagozatát ugyan nem akarja megszüntetni az önkormányzat, azonban olyan abszurd helyzet alakulhat ki, ami lehetetlenné teheti az oktatást. Ennek az épületnek a földszintjére költözne be a dolgozók általános iskolája, ahova délelőtt a tanköteles túlkorosok, délután a dolgozók járnának. A kicsik elvesztenék a tornatermüket – az öltözővel és a zuhanynyal együtt –, a számítástechnika és angol szaktantermüket, az udvarukat, illetve a tanároknak egy háromszor kétméteres szobával kellene beérniük a kényelmes tanári helyett, úgy, hogy még saját mosdójuk se lesz. Dévényi Róbertné igazgatóhelyettes azt mondja, azért szerette ezt az iskolát mindenki, mert a legkisebbek kedves, barátságos légkörben tanulhattak. „Képzelje el, hogy a tornaórákra mindennap át kell vinni a gyerekeket a felső tagozat tornatermébe. Mire télen felöltöztetjük meg levetkőztetjük őket, jöhetünk is vissza. Arról nem is beszélve, még ha a felnőtteknek külön bejárata lesz is, milyen példát látnak a kicsik? Ezek a nagyok nemi életet élnek a szünetekben! Azt mondták, azért kell a dolgozók iskoláját a városközpontba hozni, hogy közelebb legyen a börtönhöz. Maga beíratná ide a gyerekét elsőbe?”
Kőbányán teljes a zavarodottság. Mindjárt itt a beiratkozások ideje. Hova járjanak az elsősök? Szabó Péter Pálné azt mondja, a munka nélkül maradó pedagógusokat átképzik fejlesztő pedagógussá, a nyugdíjasokat elküldik, a túlórákat megszüntetik, a távoli iskolákba busszal szállítják majd a gyerekeket. Február végén az összevont iskoláknak új igazgatót kell választani, lesz idő tehát a közös pedagógiai programra. Arra nem lát esélyt, hogy a szomszédos kerületekkel megegyezzenek a közös iskolafenntartásban, mert csupa szegény önkormányzattal szomszédosak.
Kőbánya jegyzője, Nesztely István arra a kérdésre, nem gondolja-e, hogy törvényt sértettek akkor, amikor előkészítés nélkül hozták meg a döntésüket, azt üzente a titkárnőjén keresztül, minden kommentár nélkül, hogy nem.
„Ezek szét akarják verni a közösségeket – mondja egy négygyerekes apa, miközben egy szülői fórumon ücsörgünk szorosan egymás mellett, a lépcsőn. – Én arra szavaztam, hogy több pénzt az embereknek. Most egy szavam nem lehet, a pénz fontosabb, mint a gyerekeink.”
Galatasaray
Ez nagyot szólna: ilyen csapattársa még nem volt Sallai Rolandnak!
