Az al-Kaidától félnek az amerikaiak

Az iraki háború kérdésében Amerika két legfontosabb európai szövetségese elérte azt, amit a Szovjetuniónak fél évszázados próbálkozással sem sikerült. A NATO szakadása annál is érdekesebb, mert a szövetségen belül annak legújabb tagjai lettek a legerősebb támogatói az amerikai–európai egységnek. A német–francia– orosz tengely kialakulása ugyanakkor növeli egy nem NATO-tag, Oroszország befolyását a szövetség belső politikai vitájában.

n Joseph C. Kun
A konfliktust – a felszínen legalábbis – Amerika iraki politikája robbantotta ki. Párizs és Bonn ellenez minden olyan lépést, amely háborúhoz vezetne a Biztonsági Tanács beleegyezése és az ellenőrök további próbálkozása nélkül. Így a BT néhány állandó tagja a jelen állás szerint akár vétó árán is megakadályozná az Irak elleni katonai akciót. Washingtoni vélemények szerint a francia és német vezetőknek személyes ellentétei vannak George W. Bushsal, akit meggondolatlan, lövöldözést kedvelő cowboynak tartanak. A francia és német vezetőség ellenállásának igazi oka azonban az, hogy e két ország viszsza szeretné szerezni az utóbbi években meggyengült vezető szerepét európai ügyekben.
Az átlag amerikainak ugyancsak vannak kétségei a háború szükségességét illetően. Az elnök azonban még ma is népszerű, és érveit itt komolyabban veszik, mint Európában. Az amerikai álláspont Irakkal kapcsolatban elég egyszerűnek látszik. Bush szerint Szaddám Huszein átlépte a legitimitás küszöbét, és meg kell előzni erőfeszítéseit abban, hogy biológiai vagy vegyi fegyvereit továbbra is elrejtse az ENSZ-ellenőrök elől, és fejlessze nukleáris programját. Az adminisztráció a megtorlás helyett a megelőzést szorgalmazza. Úgy látja ugyanis, ha ezek a tömegpusztító fegyverek terroristák kezébe kerülnének, akkor a korábbiaknál is veszélyesebb akcióktól lehetne tartani. Washington meggyőződése, hogy fenyegetett helyzetében Szaddám hajlandó lenne ilyen lépéshez folyamodni.
Sajnálatosnak tartják, hogy a német és francia vezetők másképp gondolkoznak, pedig a terrorista akciók veszélye ugyanúgy fenyegetheti őket is. Figyelmeztetnek arra, hogy az EU országaiban ma 15 millió mozlim él, akik között a terrorista szervezetek könnyen szövetségeseket találhatnak. Amerikában sokan vádolják manapság „hálátlansággal” a francia kormányt. Mint a napokban meg is jegyezték: „Ha Amerika nem sietett volna Franciaország segítségére ötvenegynéhány évvel ezelőtt, ma minden francia gyerek németül beszélne.”
Az amerikaiak többsége türelmetlenül szemléli a Biztonsági Tanács „óvatosságát”, amelyben Amerika-ellenességet, valamint gyengeséget lát. Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok már közel kétszázezres haderőt vezényelt a Perzsa-öböl térségébe, és a közvélemény szerint ezt a hatalmas katonai erőt már nem lehet meggyőző ok nélkül visszahívni.
A legújabb közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak mintegy ötven százaléka támogatja a katonai beavatkozást. Annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, a háború hosszabb ideig eltarthat és nagyobb veszteségekkel járhat, mint azt korábban feltételezték. Az iraki konfliktusnak ugyancsak komoly következményei lehetnek az Egyesült Államok máris meggyengült gazdasági életére és a világ olajellátására is. Ha ugyanis a háború következtében a benzinárak emelkednek, annak hatását az egész autózásra épült társadalom megérzi. Ugyancsak komoly problémát vet fel annak lehetősége, hogy az al-Kaida esetleg újabb nagyarányú támadást tervez amerikai célpontok ellen. Az adminisztráció meg van győződve arról, hogy egy biológiai, vegyi eszközökkel végrehajtott támadás lehetséges a közeljövőben. A feszültséget csak fokozta, hogy a CIA eredetinek tartja az Oszama bin Laden legutóbbi üzenetét tartalmazó kazettát. Mindez idegessé teszi a közvéleményt, és mind többen érzik úgy, hogy legalább a látható veszéllyel, vagyis Szaddám Huszein rezsimjével le kellene számolni, mielőtt túl késő lesz.
A szerző amerikai külügyi szakértő