Az óriás cápák védelmét követeli a Greenpeace

Aggódnak a cápák jövőjéért a tudósok, a tenger nagyragadozóit erősen megtizedelte a halászatban is tapasztalható rablógazdálkodás – írja a dpa, a Science című amerikai tudományos folyóirat nyomán.

Az Atlanti-óceán északnyugati vizein tizenöt év alatt sok cápafajta állománya a felére, vagy még nagyobb mértékben csökkent. A fehér cápák populációja zsugorodik a legdrasztikusabban: a legutóbbi felmérés szerint 79 százalékos a csökkenés. Az Egyesült Államok és Kanada előtti vizeken a halászok már több mint tíz éve nem láttak fehér cápát – állapították meg a halifaxi (Új-Skócia) Dalhousie-egyetem tudósai. A Julia Baum vezette kutatócsoport szerint ennek oka mindenekelőtt a fenékháló, amelybe a cápák is belegabalyodnak, noha nem őket akarják kifogni a halászok. Már a kék cápákat is a legveszélyeztetettebb cápafajták között tartják számon, másfél évtizeddel ezelőtti létszámuknak már csak a negyven százaléka lelhető fel a tengerekben. A vizsgálatok nem terjedtek ki az Atlanti-óceán egész északi térségére, de mert a halászok ott is hasonló módszerrel dolgoznak, a trend minden valószínűség szerint ugyanaz. A chilei fővárosban, Santiagóban tavaly novemberben megrendezett fajtavédelmi konferencián ezért védelemre szoruló állatnak minősítették az óriás cápákat.
Bizonyára sokan nem bánnák, ha a félelmetes tengeri ragadozók kihalnának, ám a tengerek ökorendszerében ezeknek az állatoknak is megvan a maguk nélkülözhetetlen szerepe. A „tengerek vadászai” a táplálkozási rendszer piramisának a csúcsán helyezkednek el, mint a szárazföldön az oroszlánok, tigrisek, medvék, farkasok vagy sasok. Ez azt jelenti, hogy a cápák is szabályozzák zsákmányállataik populációjának nagyságát. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet ezért azt követeli a politikusoktól, a halászati ipartól és a kereskedelemtől, hogy dolgozzák ki az „ökologikus halászat” elveit, a fogyasztókat pedig arra szólítja fel, hogy mondjanak le a veszélyeztetett cápafajtákból előállított termékekről – írja a dpa.