Felújított Nord-Oszt a dráma helyszínén

A hét végén újra felgördült a függöny a moszkvai Dubrovka utcai kulturális központban, ahol három hónappal az emlékezetes túszdráma után újra bemutatták a Nord-Oszt című musicalt. A belül teljesen felújított, egykori kultúrházban a telt ház ezúttal garantált volt, az előadáshoz tapadó negatív emlékek azonban a továbbiakban nem sok jóval kecsegtetik a vállalkozás szervezőit.

Már az októberi túszdráma utáni első órákban egyértelmű volt, hogy a színháztermet felújítják, a Nord-Osztot pedig a lehető leghamarabb bemutatják. A darab ugyanis Oroszországban a terrorizmus elleni harc szimbóluma lett, az új bemutató pedig annak demonstrálása, hogy a hatalom, az ország nem enged az erőszak ilyen megnyilvánulásainak, különösen nem az azóta is ismétlődő csecsen fenyegetéseknek. A Dubrovka kulturális központ helyreállítása tehát csak idő, pontosabban pénz kérdése volt. A moszkvai önkormányzat azonnal jelezte, hogy vállalja a költségeket, amelyek végül 80 millió rubelre rúgtak (egy dollár ma 32 rubel). A színházterem szebb, mint a csecsen terrortámadás előtt volt. A szükséges építészeti javítások mellett új álmennyezetet szereltek fel, kényelmes, puha székekre cserélték a régieket, felújították a parkettát. Megújult, ha lehet, még látványosabb lett az amúgy is monumentális, nagy költségű előadás is. Újak a jelmezek, a díszlet, kiegészültek a zenei betétek, és még látványosabb a világítás.
A szombati felújított előadásra elsőként „véletlenül” a hétszáz túsz egyike, Aljona Sztrikalina váltott jegyet, aki a terrorizmus ellen küzdő állam és a producerek szívéből szólt, amikor kijelentette, hogy „nem fél, és izgatottan várja az új bemutatót, amely biztosan nem lesz rosszabb, mint a régi volt, s amelyre ismét özönlik majd a közönség”. Nos, ez utóbbi kitétel egyelőre inkább csak a szervezők vágyálma, hiszen az érdeklődés a vállalkozás főigazgatója, Georgij Vasziljev szerint is érezhetően megcsappant. A producer tehát tisztában van azzal, hogy a darab további üzleti sikeréért a társulatnak minden követ meg kell mozgatnia.
Nem úgy, mint azt a produkció egy másik menedzsere hirdette öntelten a tragédia napjaiban. Alekszandr Cekalo akkor visszatetszést keltve azt jelentette ki az egyik televíziós csatornán, hogy a Nord-Osztnak a jövőben már nem lesz szüksége reklámra.
Nos, három hónappal később úgy látszik, hogy a túszdráma, a hozzátapadó rossz emlékek egyáltalán nem tesznek jót az előadás sikerének. A Nord-Oszt a félelem, a rettegés, a megalázottság szinonimájává vált, e hangzatos és immár többszörösen bejáratott cím inkább magát a szörnyű októberi napokat, a túszok azóta indított kártérítési pereit, a csecsen háborút és általában a terrorizmus veszélyét asszociálja az emberekben, semmint a minden orosz iskolás által ismert regényből készült musicalt. A tragédia, annak hosszú ideig tartó elemzése a darabra antireklámként hatott. Ezt igazolja egy decemberi közvélemény-kutatás is, amely szerint a megkérdezettek 80 százaléka amellett volt ugyan, hogy az előadást fel kell újítani, azonban csupán 30 százalékuk jelezte, hogy el is menne azt megnézni a Dubrovka kulturális központba.
A Nord-Oszthoz hasonlóan napi rendszerességgel játszott musicalek iránt enélkül sem egyszerű fenntartani az érdeklődést. A Broadway logikája szerint az ilyen előadások „alaptőkéjét” Moszkvában mondhatni az a százezres kíváncsi és aktív tömeg jelenti, amely minden új dolgot megnéz, a következő százezer néző már az ő személyes ajánlásukra megy el a darabra, s ez a lánc tart, ameddig tart. Azonban ha ez bármilyen okból megszakad, azt nagyon nehéz újraéleszteni.
Így volt ez például az orosz fővárosban a 42. utca című musicallel, amelynek előadásait ideiglenesen fel kellett függeszteni. A Nord-Oszt esetében mindehhez járul még az előadáshoz a nézők tudatában ehhez tapadó tonnányi mocsok, amelyet a produkció résztvevőinek most pozitív élményekkel kellene lemosniuk.