Határtalan földrajz

A természetföldrajzban nincsen politika, vélhetnénk. A hegyek és völgyek kutatása nem függ a térképeken piros csíkkal jelölt országhatárok változásaitól, nem beszélve a földtörténet időtlenségéről. Különös, de a földtudomány hazai művelői mégis vagy félszáz évig adósak maradtak, hogy a világhoz képest kicsiny Kárpát-medencéről alapos, új tanulmányt írjanak. Karátson Dávid geográfus, vulkanológus ezt a hiányt pótolta enciklopédiája megszerkesztésével.

Közérthetőség szempontjából a természetföldrajz nem vetekedhet a gazdasági földrajzzal: sokan száraznak, elvontnak vélik a földtörténeti korok históriáját, a tengerek, folyók, hegységek születését vagy változását – mondja Karátson Dávid, miközben lapozgatja a vaskos könyvet, amelynek majd nyolcvan szerző közreműködésével a szerkesztője volt. A Magyarország földje című, Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére alcímű enciklopédia azonban nem megerősíti, hanem cáfolja szavait. Izgalmas, látványos, a tudományos kutatásokat közérthetően tálaló, külsejében is igényes könyv több évtizedes hiányt pótol. A kemény könyvfedél mögött ráadásként térkép lapul, amely a Kárpát-medence egészét ábrázolja, halványszín országhatár jelzéssel, s telis-tele helységnevekkel – magyarul. Első pillantásra látható, hogy túlsúlyban vannak a határon túliak.
– Nem titkolt szándékunk volt megőrizni az emlékezet számára a mára határon túlra került területek földrajzi nevének és településeinek magyar megfelelőjét, de nemcsak Erdélyre vagy a Felvidékre koncentrálva: a burgenlandi (őrvidéki) települések is éppúgy magyarul szerepelnek. A társadalomföldrajz gyakran a politika részévé válik, ha akarjuk, ha nem, de attól a Kárpát-medence tájai, tájbeosztási rendszere még nem változik – szögezi le Karátson Dávid.
Nagyszerű szaktekintélyek dolgoztak, kutattak és oktattak a földrajz és a földtan tudományágaiban, de 1945 után furcsa és ellentmondásos helyzetbe kerültek. Trianon óta a veszteség mindenre rányomta bélyegét, a Nagy-Magyarország szétszakítottságát ábrázoló térképek mementóként függtek a megmaradt ország közintézményeiben, de a magánlakásokban is. A vesztes háború végeztével zavar és kényszeres némaság lett úrrá a szakmán, olyannyira, hogy például még a határon túli vulkáni hegységek kőzeteiről, a mikroszkopikus ősmaradványokról vagy a felszín alatti vizekről is csak szőrmentén, kis tájegységre vonatkoztatva, de leginkább sehogy sem írtak nagyobb lélegzetű munkákat. A földtan és a természetföldrajz művelői visszahúzódtak, mert – különösen a második világháború után – szakmailag „megközelíthetetlenné” és szinte tabu témává vált a Kárpát-medence egésze.
Mielőtt túldramatizálnánk a tényeket, Karátson Dávid sietve megjegyzi, hogy a földtudomány mindig is a kevés, de képzett személyiségek privilégiuma volt és marad.
– Megkísérelték átalakítani a földrajzi neveket „hétköznapi” használatra is. Így keletkezett például a Zempléni-hegység, amely eredetileg az Eperjes–Tokaji-hegység nevet viselte, mivel így fekszik ez a hegyvonulat. Trianon kettévágta ugyan a szlovák–magyar határral, de attól még a hegyek nem váltak ketté – mutatja a térképet a szerkesztő. – Az Alföld is bőven belenyúlik Erdélybe, pontosabban a Partiumba, de erről nem eshetett szó, még politikamentesen sem. A földtudományok nagy része pedig a szocialista rendszerben valóságos iparággá vált, geológusok tömegei kerestek – jobb híján – ércet, olajat.
A rendszerváltáskor azután az is kiderült, hogy nem fognak előkerülni az íróasztalfiókokból átfogó földtudományi témájú kéziratok, sőt a szakma nagy öregjei sem jelentkeztek megírandó könyvtervekkel. Holott elképesztő tudáskincs rejtezik az egyetemi, kutatóintézeti szakembereknél – a fejükben.
– Csakhogy ez ma már piac – ismeri el Karátson Dávid, aki még most sincs negyvenesztendős, s úgy érezte, szemléletváltás szükségeltetik. A Karátson család amúgy több mindent hagyományozott Dávidra, ami végül e tekintélyes könyv megvalósításához vezette. Két dédapja grafikus volt, édesapja az ismert Karátson Gábor író és festő, legendás ellenzéki a szocializmus idejéből. Dávid az ELTE-n végzett földrajz–biológia szakon, de a hazulról hozott bölcsész légkör nem maradt rá hatástalan. Mivel gyermekkora óta vonzódik a hegyekhez, a vulkanológia szakot választotta doktori ösztöndíjasként.
Az ELTE-n tanítva azután személyesen is átélte, mennyire hiányzik egy igényes tankönyv a Kárpát-medencéről. A hatvanas években jelent meg utoljára újnak számító munka Magyarországról. A rendszerváltás után elöntötte az országot a sok külföldi természettudományos könyv – a színes, szép, változatos albumok. Karátson Dávid tapasztalatlan, ámde lelkes kiadónál fordított, amely Pannon Enciklopédia címen nagyszabású sorozatot indított útjára. Ők adták ki először a Magyarország földjét.
– A könyv egyesítette a földrajz, a geológia és a környezetfizika tudnivalóit, utóbbihoz tartozik a csillagászat, a meteorológia, a geofizika és a térképészet. Újdonság a lemeztektonikai fejezet, amely egyébként is friss tudományág. A földtörténet minden bonyolultsága ellenére olvasmányos, érthető, az ásványtani rész pedig azért unikum, mert 1931 óta nem jelent meg ilyen összefoglaló jellegű munka a Kárpát-medencéről. De a hazai bányakincsekről vagy talajainkról, vizeinkről is bőven talál új információt az olvasó.
– A Magyar Könyvklub tavaly karolta föl az utánnyomás ötletét – mondja a szerkesztő. A szöveg, a tartalom gyakorlatilag alig változott, az illusztrációk azonban fölfrissülhettek. Gondosabb nyomás, színesebb és változatosabb rajzok, számítógépes grafikák támasztják alá az új kiadásban a fejezetek témaköreit, s egy-egy líraibb kép is befért az esetleg komorabbnak tartott stúdiumok közé. A magyar eredményekre koncentráltak a földtudományi kutatások új módszereiről szólván, az Ember és környezete fejezetben pedig a bős–nagymarosi erőmű története mellé bekerült a 2000-es tiszai ciánszennyezés katasztrófája is. Más szóval a környezetért való aggodalom is hangot kapott a kötetben, oly hangnemben és tálalásban, amint az egy időtálló lexikonhoz illik. A kővé dermedt csigák, az időjárási rekordok vagy éppen a Kárpát-medencei dinoszauruszok jól megférnek a Gömör–Tornai-karszt ismertetésével, az 1999-es napfogyatkozással és az Alcsíki-medencében, Újtusnádon készült fotóval, ahol a kert végi csűrök a patakra néznek.
A Kárpát-medence fölé feszülő égbolt csillagai nem törődnek az országhatárokkal; ha nem nehéz kezünkben tartani az enciklopédiát, kevésbé hideg éjszakán magunk is ellenőrizhetjük.