Homok a gépezetben

Ezúttal sem vállalta magára az ENSZ fegyverzetellenőreinek vezetője, hogy jelentésével felhatalmazást adjon a háborúra. Hans Blix egyrészről hangsúlyozta, hogy Bagdad továbbra sem számolt el néhány tiltott fegyverével, ugyanakkor azt is aláhúzta, minden helyszínre akadály nélkül bejutó munkatársai nem találtak tömegpusztító fegyvereket. Sőt, tette hozzá, Irak ma inkább hajlik az együttműködésre, mint korábban. Az ellenőrök tehát továbbra sem tudnak „füstölgő pisztolyt” felmutatni, ez azonban nem jelenti, hogy Szaddám Huszein eleget tenne az ENSZ elvárásainak. A háború lehetősége így továbbra is fennáll, miután ellenzői és hívei egyaránt kaptak muníciót Blixtől, aki március elsejéig tovább vizsgálódhat.
A nagy áttörés elmaradt, s a háborús lendület is mintha megtörni látszana. A térségbeli katonai felvonulás méreteit nézve ugyan nehéz elképzelni, hogy Washington visszakozna, ahhoz az előkészületek már túl messze mentek, a háborús gépezetbe azonban érezhetően homok került. Már Colin Powell ENSZ-ben bemutatott bizonyítékai haloványabbak voltak a vártnál, a második Blix-jelentés pedig még inkább elbizonytalaníthatta a héjákat. A katonai akciót szorgalmazó amerikai–brit tandem érezhetően kevesellte az eredményt, és kissé leforrázva szemlélte a béke híveinek hétvégi szakaszgyőzelmét. Powell ezután hetekben mérte Amerika türelmét, s Blair is azt hangsúlyozta, hogy a világszervezet ellenőreinek még van idejük az igazság kiderítésére. Szaddám Huszein érezhetően némi lélegzethez jutott, ám kérdéses, hogy meg tudja-e ragadni ezt az esélyt. Azt ugyanis még a francia elemzők is elismerik, hogy a katonai intervenció reális fenyegetése nélkül aligha lehetett volna rávenni Irakot a lefegyverzés megkezdésére.
Bush tehát tévedett, a játszmának egyelőre még nincs vége. Szaddám azonban aligha ülhet ölbe tett kézzel. A március elejéig szóló haladékot ugyanis egyes vélemények szerint csakis azért kapta, mert az amerikai haderőnek még ennyi időre szüksége van a felkészüléshez. Erre a lélegzetvételnyi szünetre azonban mások szerint Washingtonnak és Londonnak nem csak emiatt van szüksége. Az egyre erősödő hazai és nemzetközi nyomás ugyanis mind elkerülhetetlenebbé teszi számukra az új BT-határozatot. Legalább egy olyat, amely mindkét tábor számára lehetővé teszi a szöveg ízlés szerinti értelmezését. Ez az arcmentő manőver már csak azért is kívánatos lenne, mert mindkét oldal a világ biztonságát szavatolni hivatott nemzetközi szervezetek tekintélyének rombolásában volt igazán hatékony.
A hétvégi béketüntetések sokakat meglepő ereje egy kicsit ennek is szól. A világszerte utcára vonuló milliók még véletlenül sem Szaddám Huszein mellett demonstráltak. A józan ész, a nemzetközi jog tisztelete, a birodalmi gőggel szembeni természetes ellenkezés vezérelte őket. Elgondolkoztató, hogy Londontól Madridon, Rómán át Sydneyig ott gyűltek össze a legtöbben, ahol a kormányok leginkább kiálltak Amerika mellett. A „nyolcak levelét” gründoló Aznar és Blair aligha hagyhatják teljesen figyelmen kívül, hogy a spanyolok, illetve a britek kilencven százaléka ellenzi a háborút. Ugyanígy itthon is figyelmeztető és megkerülhetetlen – például a hazai köz- és vasutak használatának átengedéséről hozandó döntéskor – az a 82 százalék, akiknek a véleményét kifejezték a Budapesten és másutt a békéért tüntetők.