Jus murmurandi

Kiveszőben a klasszikus műveltség, már a rendőrök sem tudnak latinul. Sejtelmük sincs arról, hogy a jus murmurandi, azaz a mormogás joga minden törvényt tisztelő politikai rendszerben megadatik a népnek, s ahol ezt a jogot korlátozzák vagy megvonják, ott rendőrállam, közismertebb nevén diktatúra van. Sokasodó jelek mutatnak arra, hogy az árokbetemető kormány rendőrsége nem kedveli, ha a nép gyermekei elégedetlenkednek a regnáló hatalommal, s legszívesebben gumibottal formálnák egységes egésszé a nemzetet.
Amikor Loppert Dániel a Káli-medence ózondús levegőjébe kiáltotta, hogy Medgyessy Péter áruló, a megyei rendőrkapitány nem a hazát féltette, hanem a miniszterelnök presztízsét. A közrend megzavarásának vádjával bíróság elé állíttatta a fiatalembert, azon jól bevált bolsevik, hálózati meggyőződésének szellemében, miszerint a magyar köz rendjét nem az árulók zavarják meg, hanem az illetéktelen jólértesültek. A liberalizmus sajátos honi értelmezésében árulónak lenni alapvető állampolgári jog. Viszont egy árulót nagy nyilvánosság előtt leleplezni felér egy árulással. Szerencsére a bíróságok lassabban veszik át a szocialista átalakulás lendületét, így Loppert Dániel megúszta némi pénzbüntetéssel, de csak azért, mert a magyar jogrend még nem állította vissza a kitelepítést, a száműzetést és a kényszermunkát. Eljöhet annak az ideje is, hiszen sokasodnak a hasonló jellegű ügyek. Itt van mindjárt Barna Tibor esete, aki olyan transzparenssel vonulgatott a másfél héttel ezelőtt rendezett béketüntetésen, amire sarlót meg kalapácsot rajzolt. Igaz, a táblán szerepelt egy illetlen felirat is, bizonyos Péternek címezve, de éber rendőreink saját állításuk szerint azt észre sem vették. Nekik a tiltott önkényuralmi jelkép szúrt szemet, s nem az, hogy Barna Tibor letegezte a miniszterelnököt. Barna Tibort rabosították, tenyér- és ujjlenyomatot vettek tőle, körbefotózták, mintha aukcióra szánnák, házkutatást tartottak nála, talán a sarló-kalapács modelljét keresték. Bírósági tárgyalása még a jövő zenéje.
Törökszentmiklóson aláírásokat gyűjtöttek a polgárok, tiltakozván a helyi önkormányzati sajtó baloldali elfogultsága ellen. Bakk Zoltán, a helyi polgármester, felkarolta az ügyet, és feljelentést tett. No, nem azért, mert a törökszentmiklósi lap egyoldalú, hanem mert úgy vélte, a hatvan aláírás közül az egyik nem autentikus. A rendőrség nem tétovázott, magánokirat-hamisítás gyanújával ádáz nyomozásba kezdett. A hatvan aláíró felét beidézték és kihallgatták a kapitányságon, megfeledkezvén azon apróságról, hogy egy tiltakozó ív nem magánokirat. Nem vagyok rendőr, nem voltam, vélhetően nem is leszek az, mégis bátorkodom tanácsot adni a tisztes testület törökszentmiklósi képviselőinek. Kérdezzék meg az inkriminált aláírás gazdáját. Egy ilyen nyomozati cselekmény roppant mód elősegítené a hatóság tisztánlátását. Annak hiányában viszont joggal feltételezhetjük, hogy a helyi szerv célja nem más, mint a tiltakozók megfélemlítése, sőt azt sem zárhatjuk ki, miszerint nem csak a törökszentmiklósi sajtó, nem csak a függetlennek titulált polgármester, de a rendőrség is balra húz.
Szokványos jelenségek, rendőri túlkapások, buzgóságból fakadó egyedi esetek – mondhatnánk nagyvonalúan, ha a demokratikus jogállam hivatása magaslatán állna. Ám ezek az úgymond túlkapások semmiféle retorzióval nem járnak, ezért alapos a gyanúnk, miszerint a hatalom kedvére vannak. A kormánnyal szembeni elégedetlenség hangoztatása miatt még nem született súlyosan elmarasztaló bírói ítélet, de ne legyünk türelmetlenek! Az Európai Unióhoz csatlakozó dolgozó nép állama nem tűri sokáig a destruktív hangokat. A jus murmurandit elnyomja majd a gumibot vezényelte mozgalmárkórus. Végső lészen ez a harc is.