Kevés ismételgetni az MDF önállóságát

Az ellenzékiség olyan helyzet, amelyből nem lehet „elmenni”, nem lehet kormánypártivá vagy a mérleg nyelvévé válni, mert azzal az illető politikus becsapja a választóit – jelentette ki lapunknak adott interjújában Balsai István MDF-es országgyűlési képviselő, korábbi frakcióvezető. A politikus leszögezte: a demokrata fórumnak tennie kell azért, ha meg akar erősödni.

Minek tulajdonítja, hogy miközben hétről hétre több ezren kerülnek utcára, addig a kormány stabil és kedvező munkaerő-piaci helyzetről beszél?
– Szemfényvesztésnek. A kormány erre vonatkozó prognózisa egy 4550 gazdasági szereplő kikérdezésén alapuló, ám tavaly szeptemberben készített felmérésen alapszik. Ők gondolták akkor úgy, hogy 2003 első fél évében a munkaerőpiac és a gazdaság helyzete a megelőző évekéhez hasonlóan alakul. Időközben viszont kormányváltás történt, így Magyarország gazdasági minisztere ma nem Matolcsy György, hanem Csillag István, aki azt nyilatkozta: nem feltétlenül a kormánynak kell megtalálnia minden gazdasági kérdésre a választ…
– A KSH legutóbbi jelentésével kapcsolatban is nyilatkozatháború tört ki. A kormány a foglalkoztatottságra, míg az ellenzék a munkanélküliségre vonatkozó adatokat hangsúlyozza.
– Ez a jelentés 2002 október–decemberére vonatkozik, és ennek az időszaknak az adatait veti össze az egy évvel korábbi, azonos időszakkal. A mai helyzettel azonban köszönő viszonyban sincs, hiszen a mostani gyárbezárások és munkahelyvesztések nem jelentkezhettek ebben a felmérésben. Ugyanakkor már ez a jelentés is tizenhatezerrel több munkanélküliről számol be a korábbi év azonos időszakához képest. Nem nyilatkozatháborúról van szó, hanem a manipulációnak egy újabb trükkjéről.
– A kormány azt állítja, hogy 2003 első fél évében 30-40 ezer új munkahely jön létre.
– Ez az adat a már a tavalyi prognózisban is szerepel. De ha ez még így is lenne, akkor is nagy baj van, hiszen a kormány négyszázezer új munkahely létrehozását ígérte ebben a ciklusban. Ez évente százezer új munkahelyet jelent, tehát az elmúlt hét hónapban legalább hetvenezer új munkahelynek kellett volna létesülnie. Azt hiszem, senki sem vitathatja, hogy a munkahelyek száma ezzel szemben – most legalábbis – csökkent. Az a gigantikus terv, amely négyszázezer új munkahellyel kecsegtette a választókat, már most összeomlott.
– Mit gondol azon kormányzati érvelésről, amely az ötvenezer forintos minimálbért állítja be a foglalkoztatási gondok okának?
– Egyszerűen felháborító, hogy az emberhez méltatlan tizenkilencről ötvenezer forintra emelt minimálbér ilyen összefüggésben jelenik meg. Ez az összeg még így sem éri el a legszegényebb uniós országok minimálbér-átlagának a felét sem. Az Orbán-kormány ráadásul 2006-ig a legkisebb bér kétszeresére való növelését ígérte… Ha valaki szemrehányást tesz azért, hogy ötven helyett miért nem tizenkilencezer forintból kívánja a munkavállaló eltartani a családját, az a magyar választók alapvető jogait vonja kétségbe. A probléma az, hogy egy huszonöt országot érintő felmérésben Magyarország az első helyen áll a munkaerőköltségekre rakódó terhek tekintetében. Egy felelős kormánynak ezt a problémát kellene kezelnie.
– Ismeretes-e ön előtt bármiféle kormányzati elképzelés az uniós bérfelzárkóztatással kapcsolatban?
– Egyelőre csak a Magyar Nemzeti Bank elnökének csepülésével, a forint gyengítésének és az infláció növelésének széndékával találkoztam. Nem sikerült a bérfelzárkóztatásra vonatkozó kormányzati elképzelés nyomára bukkannom. Sőt, ma már olyan nyilatkozatokat is hallani, hogy mindez nem szükséges a belépéshez és hogy ez nem része az uniós szerződésnek. Bár még nincs kész a fordítás, a szöveg teljes ismeretében már világosabban lehet látni a kérdésben.
– Az MDF-frakció éléről történt távozása óta kizárólag foglalkoztatáspolitikai ügyekben nyilatkozott, egyéb politikai kérdésekben, a lemondásával összefüggésben nem. Szándékos önkorlátozás-e ez; esetleg a büntetésben lévő politikusnak ezt „sugallták”?
– Pártpolitikai kérdésekben tényleg nem nyilatkoztam, mert úgy gondolom, a frakcióvezetői megbízatásom megszűnése után mással kell foglalkoznom. A foglalkoztatáspolitika pedig kiemelten fontos terület. A bizottsági munkánkat övező érdeklődés is azt követeli, hogy minden energiámat ennek vessem alá. Nincs ebben semmi önkorlátozás. Kicsit talán nem is baj, hogy nem kell pártpolitikáról beszélnem. Szerintem sokkal jobban érdekli a közvéleményt, miként ellenőrzi az ellenzék a kormányt annak érdekében, hogy adott esetben 20-30 ezer ember ne kerüljön kilátástalan helyzetbe.
– A lemondásáról miért nem nyilatkozott?
– Mert ez faktum, világos dolog. A magyar politikában szokatlan módon a pártelnök, aki a frakció tagja, és más képviselőtársaim aláírásgyűjtésbe kezdtek a lemondatásomért, amiből azt a következtetést kellett levonnom, hogy nem élvezem a bizalmukat.
– Személyes ellentétek vezettek ide, vagy a pártvezetés irányából érkező kritika, amely szerint ön túlságosan Fidesz közeli politikát képviselt frakcióvezetőként?
– Nem személyes okokról volt szó. De nem mélyedtem el ebben a kérdésben.
– Mégis mit gondol a másik felvetésről?
– Én is olvastam annak idején több újságban, hogy az MDF önállósága és az én állítólagos Fidesz közeliségem okozta a konfliktust. Ez badarság. Az MDF valamennyi képviselője, csakúgy, mint a fideszesek, a két párt közös jelöltjeiként jutottak be a parlamentbe, úgy, hogy a választási program is közös volt. Erre szavazott az ország majdnem fele. Tehát értelmetlen azt felvetni, hogy valamelyik képviselőtársam, különösen egy, a parlamentbe egyéniben bejutott politikus a Fidesszel ilyen vagy olyan viszonyban van. Egy ellenzéki pártnak vagy van az Országgyűlésben partnere, vagy nincs. Az MDF-nek van, mégpedig a Fidesz. Az ellenzéki helyzet fokozott felelősséget követel meg a politikusoktól, és ez nem teszi lehetővé, hogy az MDF ne legyen partnere a másik ellenzéki pártnak. Hogy mégis azzal kezdődik minden nyilatkozat, mi miben különbözünk a Fidesztől, teljesen értelmetlen. Az MDF-nek és a Fidesznek közös választási programja volt, az abban foglalt értékeket nem képviselhetjük egymás ellenében.
– Ehhez képest az utóbbi időben többször érte az a kritika az MDF-et, hogy gesztusokat gyakorol a kormányoldal irányában. A parlamentben nem egy esetben az MSZP-vel helyezkedtek azonos álláspontra, és közismert a Veszprém Megyei Közgyűlés elnökválasztásának esete is.
– Nem szeretném, ha az MDF-et azonosítanák ezekkel az ügyekkel.
– Magánakciókról volna szó?
– Az igenis magánakció, ha valaki úgy válik egy megyei közgyűlés elnökévé, hogy a két párttársa és a partnerpárt elhatárolódik tőle. Ez a politikus döntése. Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy ez az MDF-é.
– De a parlamentben is többször előfordult, hogy az MDF a szocialistákkal azonos módon foglalt állást.
– Szerintem ez a dolog egy kicsit túl lett diszponálva.
– Csak a sajtó fújta fel ezeket az ügyeket?
– A mai magyar sajtóban, beleértve a Magyar Nemzetet is, az MDF-hez szinte állandó jelzőként ragad hozzá, mikor, miként működik együtt a Fidesszel. Nem biztos, hogy ez helyes. Például szerintem jól döntött az MDF, amikor a Fidesszel ellentétben nem szavazta meg a száznapos programot. Viszont azt is le kell szögeznem, kevés azt ismételgetni, hogy az MDF önálló, és ellen fog állni minden beolvasztási kísérletnek, ami egyébként nincs is. Az MDF önállóságát senki nem vonta kétségbe soha. Csinálni is kell valamit. Az MDF-nek azokkal az ügyekkel kell foglalkoznia, amelyek a társadalmat érintik és amelyek a jelenlegi kormány hibáiból adódnak. A Fidesz rosszabb napokon háromszor, jobb napokon négyszer tart sajtótájékoztatót. Mégpedig olyan kérdésekben, amelyekre indokolt felhívni a közvélemény figyelmét, gyár- és iskolabezárások, gyógyszeráremelések, kórházcsőd. A képviselőtársaim azonban mintha mással volnának elfoglalva. Elfogadhatatlan, hogy egy párt szinte kizárólag saját belső készülődéséről – az egyetlen elnökjelöltre leadott szavazatok alakulásáról – adjon hírt. Tenni kell azért, ha az MDF meg akar erősödni.
– Gémesi György és Lezsák Sándor nem méreti meg magát Dávid Ibolyával szemben az MDF elnökválasztásakor. A nyilatkozatok azt sugallják, az MDF ezen vonala akkor lesz partnere a régi-új elnöknek, ha a párt ezután is az Antall József által kijelölt úton halad tovább. Gémesi úgy fogalmazott: az MDF-nek balra nincs semmi keresnivalója, de jobbra sem tolódhat. Várható-e, hogy markánsabb jobbközép politizálást folytat majd a párt?
– Nincs jobbközép politizálás. Ellenzéki vagy kormánypárti politizálás létezik. Nyilván van egy-egy pártra, politikusra jellemző hangvétel, de az ellenzékiség olyan helyzet, amelyből nem lehet elmenni, nem lehet kormánypártivá, vagy a mérleg nyelvévé válni, mert azzal az illető politikus becsapja a választóit. Ráadásul, mivel a parlamentben nincsenek szélsőséges politikai erők, szerintem nincs értelme a jobbközép emlegetésének, különösen, ha az MSZP tartja magát a nemzeti középerőnek.
– A jövő heti országos gyűlésen az MDF várhatóan tárgyal a szövetségi politikáról és a Fidesz által szorgalmazott pártunióról is. Ön milyen álláspontot képvisel majd ezen a megbeszélésen?
– Nem hallottam a Fidesz által szorgalmazott pártunióról. Szó sincs a Fideszen kívülre nyúló szerveződésről, ezért erről nincs is mit mondanom.
– Hosszabb távon hogyan képzeli el saját szerepét az MDF-en belül?
– Most 23 ezer szavazat birtokában képviselem Budapest 2-es számú választókerületét, elnöke vagyok az Országgyűlés egy állandó bizottságának, ami elegendő munkát ad. E kérdésre akkor érdemes visszatérni, amikor közelednek a választások.