Medgyessyék a tűzzel játszanak

Néhány hónappal ezelőtt össznépi találgatás indult el Magyarországon. A minden képzeletet felülmúló, végül több milliárd forintos lottónyeremény heteken keresztül történő halmozódása beindította az emberek fantáziáját: vajon nem azért várat-e magára ilyen hosszú ideig az ötös kihúzása, mert csal a játékot lebonyolító Szerencsejáték Rt.? Vajon annak oka, hogy a tétek száma – és az állami cég bevétele – soha nem látott mértékben megemelkedett, a nyertes számok kihúzása mégis hétről hétre elmaradt, a közjegyző által hitelesített, ám a végső soron ellenőrizhetetlen automatában keresendő? S vajon – feltételezve, de nem megengedve – ha kiderült volna, ha kiderülne és nyilvánosságra kerülne, hogy csal a Szerencsejáték Rt., akkor mi történne Magyarországon?
Vajon az emberek elnéznék-e a lottócsalást a hatalomnak a Németh-kormány által kiteljesedett spontán privatizáció okozta igazságtalanság hallgatag elviselése után? Hangot adnának elégedetlenségüknek az utcán azt követően, hogy Magyarország javainak – gyors és tömeges privatizáció nevű fedőakció keretében történő – eltékozlását egy halk morgás se kísérte? Fölszednék-e az utcaköveket azután, hogy nem támadt zavargás a magyar agrárgazdaság egyik-másik meghatározó szegmensének elkótyavetyélésekor: a növényolaj-vertikum, a magyar cukoripar, a magyar élelmiszeripar tönkretételénél? Borogatnának-e kocsikat egy lottócsalásnál, amikor a több száz milliárd forintot fölemésztő bankkonszolidáció miatt esett sérelmük következtében senki sem bántalmazta tettlegesen az érintett bankárokat? Háborognának-e például az ózdiak, akiknek többsége valószínűleg nem tudja, kiknek köszönheti nyomorát? Vajon kimennének fenyegetőzni az emberek a Parlament elé a tisztességes lottózás mellett, miután nem emeltek szót amiatt, hogy a kárpótlási jegyekkel – a rendszerváltás paradoxonaként – leginkább az elsöpört szocialista hatalom gazdaságba menekülő képviselői jártak jól? Vajon a médiaelit által támogatott 1990-es taxissztrájk durvaságához hasonlóan – ugyanolyan eszközzel, de médiatámogatás nélkül – fellépne-e a hatalommal szemben a magyar lakosság amiatt, mert a Bokros-csomaggal valójában évekre megnyomorították életét? A lottócsalás vajon kiverné-e az eddig fennakadás nélkül működő biztosítékot, miután egy szót sem szólt akkor, amikor a szocialista–szabad demokrata kormány külföldi cégeknek adta el az egész energiaszektort? S vajon a fővárosban élők vinnék-e a felháborodás zászlaját, amikor tizenkét éve tűrik szótlanul Demszkynek, hogy Budapest egyre lakhatatlanabb település?
És most itt van az újabb skandalum. Az eddig említettekhez képest egy sokkal komolyabb botrány robbant ki megint csak a Magyar Nemzetben, amely – az ügy súlya, a kormány magatartása és éretlen szóvivője kijelentései („ebből egyetlen szó sem igaz, és a Magyar Nemzetet különben is forráskritikával kell kezelni”) miatt – akár egy takaros kis zavargásba is torkollhatna. A mindannyiunk adatait kezelő APEH-vezetés ugyanis végzetesen kiszolgáltatottá tett bennünket, magyarokat: az adófizető állampolgároktól kezdve a gazdasági vállalkozásokon keresztül a titkosszolgálatokig bezárólag. Azt egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy Király László György elnöknek saját kútfejéből pattant ki az ötlet (ahogyan ezt a szombati Népszavának maga elmondta), vagy László Csaba pénzügyminiszter utasítására intézkedett (mint az a szombati Magyar Hírlapban olvasható), mindenesetre tény: egy olyan másolat készült mindannyiunk adótitkairól – a magyar szuverenitás Achilles-sarkáról –, amire eddig nem volt példa. Senkit se tévesszen meg az az erőtlen magyarázkodás, hogy az APEH elnöke saját maga védelmében másolta le a magánszemélyek és gazdasági vállalkozások összes adatát a célból, hogy ha majd később kérdőre vonják, ezt mutogathassa! Az APEH előző vezetésének köszönhetően ugyanis az adóhatóság rendszere ma már eleve úgy működik, hogy folyamatosan és automatikusan menti az adatokat, s ha bárki belenéz vagy módosít ezeken, akkor azt a számítógépes rendszer kitörölhetetlenül megjegyzi. Nincs ésszerű ok tehát külön adatbázis létrehozására, és azt ellenőrizetlenül egy „rács mögött, plombával ellátott dobozban tartania”, hacsak… Hacsak nincs valamilyen – magyar nemzetgazdasági vagy nemzetbiztonsági szempontoktól eltérő – különös érdek. Hacsak adatainkat nem akarják az APEH-ből kivinni és értékesíteni valakiknek, akik például zsarolhatnak bennünket. Az ellenőrzés alól történt kikerülés következményeként ugyanis olyan nemzetközi vagy magyar szervezett bűnözői csoportok kezébe kerülhetnek például, amelyek mindent, de legalábbis sokat akarnak tudni rólunk.
A kormányváltás óta az adóhatóság vezetése felelőtlenebbé vált elődeihez képest, és ez nem csak az indoklás nélküli adatmásolás miatt állapítható meg. Az MSZP–SZDSZ-kormány hivatalba lépése után hamarosan kiderült, hogy az új elnök nem tud ellenállni a politika nyomásának, s a Miniszterelnöki Hivatal által benyújtott megrendelésre dolgoztatott. Ennek eredményeként az első négy hónap alatt tízszer annyi célzott ellenőrzést hajtott végre az APEH, mint az előző kormányzati ciklusban összesen. Míg az ügyek után kullogó, politikai nyomás alatt dolgozó rendőrség még mindig az abszurditásig eljutott „hosszú bájtok éjszakája” ügyében nyomoz, addig az államtitkot jelentő adatainkra, illetve a szintén államtitkot képező adóhatósági számítógépes rendszerre egy külső cégecskét „engedtek rá”. Olyan cégről, referencia nélküli családi vállalkozásról van szó, amelynek törzstőkéje hárommillió forint és sem az informatikai, sem az auditáló cégek piacán nem ismeri senki. Nos, a Hunaudit Kft. – egyelőre ismeretlen – munkatársai munkájuk során hozzáfértek az adóhatóság teljes számítógépes rendszeréhez, s anélkül vizslathattak a rendszerben adataink között, hogy erre bárki feljogosította volna őket. Ehhez ugyanis átvilágításon kellett volna átesniük ezeknek az embereknek. Egy olyan B típusú nemzetbiztonsági átvilágításon, amelynek során szinte csak a testnyílásaikba nem lesnek be. Király László György azonban – aki tudta, hogy vizsgálódásaikkor államtitkokhoz is hozzáfértek – megelégedett azzal, hogy valójában rendes srácok dolgoztak neki, még egy papírt is aláíratott velük, ám többet ő sem tud róluk.
László Csaba pénzügyminiszternek és Király László Györgynek minimum le kell mondania. Ha pedig nem teszik meg maguktól, akkor László Csaba pénzügyminisztert és Király László Györgyöt minimum fel kell menteni hivatalából.
Azután pedig egy új APEH-vezetéssel el kell kezdeni az építkezést. Definiálható, artikulálható és érvényesítendő magyar érdek, hogy a kormány visszaállítsa az adóhatóság becsületét és a hitelét. A Nemzetbiztonsági Hivatalnak ki kell vizsgálnia, pontosan mi történt kimásolt adatainkkal és utólag ellenőrizze, kik is a Hunaudit Kft. munkatársai és pontosan milyen tevékenységet végeztek az APEH rendszerében. A szombati nyilatkozatok fényében – miszerint az adatmásolás az állami szférában gyakorlat – fel kell tárnia, vajon készítettek-e az APEH-éhez hasonló stratégiai szervezeteknél adatmásolást, mondjuk a vám- és pénzügyőrségnél vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél? Ugyan több milliárd forintba fog kerülni, ám mivel kikerültek az ellenőrzés alól a rendszer elemeire és a struktúrára vonatkozó információk, újra kell gondolni és fel kell építeni az adóhivatal új számítógépes rendszerét. Az új vezetésnek pedig biztosítania kell a hatóság függetlenségét és természetesen vissza kell utasítania a politikai megrendeléseket.
A politikai pirománia veszélyes dolog. A következmények beláthatatlanok.