Elnök asszony! Szocialista képviselőktől arról értesültünk, hogy az MSZP-frakció hétfői ülésén Kovács László pártelnök arra kérte a képviselőcsoport tagjait: ne adjanak interjút a Magyar Nemzetnek. Ön most megsérti a frakciófegyelmet?
– Remélem, hogy nem. Ha vannak is fenntartások, ezeken felül kell emelkednünk. Házelnökként természetesnek tartom, hogy akár baloldali, akár liberális, akár jobboldali kötődésű médiumok rendelkezésére álljak.
– Nemrég azt nyilatkozta, hogy tekintettel a közelgő európai uniós csatlakozásra, a pártoknak meg kell egyezniük olyan megoldatlan kérdésekben, mint az új alkotmány megalkotása. Egy ilyen elképzelés kölcsönös bizalmat feltételez a szembenálló erők részéről. A parlament kedden tartotta idei első plenáris ülését, ott én ennek a bizalomnak semmi jelét nem tapasztaltam: a miniszterelnök élesen támadta az ellenzéket, de a válasz sem maradt el. Valóban eljött volna a kiegyezés ideje?
– Nemcsak az alkotmányra gondoltam, hanem például a választójogi törvényre vagy a házszabályra, amit azért is sürgős lenne módosítani, mert az Országgyűlést ez ügyben alkotmányos mulasztások terhelik. Abból érdemes kiindulni, hogy a rendszerváltás óta eltelt tizenhárom évben sok mindent elértünk az 1990-ben kitűzött célok közül: ma Magyarország szabad, demokratikus köztársaság, megteremtettük a jogállamiság alapintézményeit, beléptünk a NATO-ba, itt állunk az Európai Unió küszöbén. Ugyanakkor formai szempontból még mindig az 1949-es alkotmány van hatályban, a rendszerváltáskor megalkotott választójogi rendszer működésének tapasztalatait pedig ideje volna áttekinteni. Úgy érzem, hogy egy lélektani pillanathoz érkezünk el az uniós népszavazást követő időszakban. Ekkor kell közösen megfogalmaznunk, hogy egy európai országban, a harmadik évezred elején mit jelentenek az első, második és a harmadik generációs állampolgári alapjogok, a globalizáció folyamatában mit jelent az egészséghez, a környezethez, a nyelvhez, a kultúrához való jog. Újra kell fogalmazni azokat a nemzeti értékeinket, amelyek ebben a világban számunkra hosszú távon fontosak. Függetlenül attól, hogy milyen csatározások folynak a politikai arénában, a parlamentben. Azt hiszem, hogy az új korszakhoz történő alkalmazkodás, nemzeti értékeink újrafogalmazása egyfajta emelkedettséget indukál minden politikai erőben. Optimista vagyok, szerintem vannak olyan értékek, amelyek mentén megtalálhatjuk a közös pontokat, s érdemes lesz a pártoknak leülni a tárgyalóasztalhoz.
– Úgy értsem mindezt, hogy kezdeményezni fog egy ilyen jellegű egyeztetést a pártok között?
– Ahogy az imént is utaltam rá, akkor érdemes ezt megfontolni, ha már túl vagyunk az EU-kampányon és a csatlakozási szerződés aláírásán.
– A múlt héten ismertették annak a felmérésnek az eredményét, amit a parlament megbízásából a Szonda Ipsos végzett a demokratikus intézmények társadalmi megítéléséről. Ez alapján a parlament egy ismert intézmény, de megítélése közepesnek mondható. Lehet javítani ezen a képen?
– Úgy gondolom, igen. Önmagunkhoz képest jó eredményt értünk el a megítélés tekintetében. Ha a rendszerváltást követő időszak hullámzásaira gondolunk, látható, hogy most éppen felmenő ágban vagyunk. Egy nyitott, munkaparlamentként működő intézmény képét kell kifelé mutatnunk. Az sem baj, ha a viták esetenként hangosak, a társadalom ezt akkor bocsátja meg, ha ezeknek van valamilyen eredménye. Javíthat elismertségünkön az a civil iroda, ahol lehetővé tettük, hogy minden állampolgár és civil szervezet hozzáférhessen a dokumentumokhoz, indítványokhoz. A Ház működése színdarabhoz hasonlítható, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe: a kormánypártoknak is, az ellenzéknek is. Kellő empátiával kell egymás iránt viseltetnünk, hiszen mindannyian ismerjük már mindkét szerepet. Ez az empátia a parlament méltóságának megőrzésében is segíthet.
– A hírek szerint körvonalazódik a házszabály módosításának konszenzusos tervezete, ám néhány kérdésben, például az ülésezés rendjében továbbra sincs egyetértés. Nem gondolja, hogy a parlament tavaszi munkarendje csak látszólag felel meg az önök által ellenzékben követelt heti ülésezésnek, hiszen hagytak egy kiskaput arra az esetre, ha a nemzetközi kötelezettségek miatt nem biztosítható a kormánytöbbség?
– Az általános alapelv a heti ülésezés. Nemcsak formájában, hanem tartalmában is, hiszen az ellenzéknek minden héten lesz lehetősége a kormány ellenőrzésére napirend előtti felszólalások, azonnali kérdések és interpellációk keretében. Az ellenzék tavaly ősszel és a nyári rendkívüli ülésszakon a statisztikai kimutatások szerint bőven élt is ezekkel a lehetőségekkel. Tavasszal összesen két olyan hét van, amely ütközik az Európai Parlament plenáris ülésével. Amikor ellenzékben ragaszkodtunk a heti munkarendhez, még nem számolhattunk azzal, hogy magyar képviselők rendszeresen részt vehetnek az Európai Parlament ülésein. Az ülésezésre vonatkozó javaslatunk az EU-csatlakozásig átmeneti megoldás, amely egyszerre biztosítja a nemzeti parlament folyamatos működését és a nemzetközi kötelezettségek teljesítését. (Az ülésezésre vonatkozó újabb kompromisszumos javaslatról a jövő héten egyeztetnek a frakciók – a szerk.)
– Van olyan listájuk, amely számba veszi a jövő májusi csatlakozásig elvégzendő jogalkotási feladataikat?
– A csatlakozási tárgyalások lezárása azt is jelenti, hogy az EU-tagsághoz szükséges törvényhozási feladatot elvégeztük, az utolsó simítások maradtak hátra. Az uniós parlamenti nagybizottságban is szeretnénk megvitatni a hátralévő feladatokat. A teendők közül talán első helyen érdemes megemlíteni a 2004-es európai parlamenti választások szabályozásáról szóló törvényt. A tavaszi uniós jogalkotási tervben szerepel többek között a Munka Törvénykönyve módosítása, az európai üzemi tanács létrehozásáról szóló jogszabály vagy az agrárpiaci rendtartásról, a területfejlesztésről szóló törvények módosítása.
– Milyen szerepet vállal az Országgyűlés az Európai Unióról szóló tájékoztatásban?
– Mind a négy parlamenti pártnak köszönettel tartozom azért, hogy elindulhatott novemberben az a közös kampány, ami a sikeres EU-csatlakozást szolgálja. A pártok képviselői országszerte együtt vesznek részt különböző fórumokon. Nem az a szereposztás alakult ki, hogy a kormánypártok a pozitívumokról, az ellenzék a negatívumokról beszél, hanem közösen beszélünk az európai realitásokról.
– Érdekes, amit mond, hiszen a népszavazás előtt belpolitikai vita is folyik a csatlakozásról. Az MSZP nyilvánosan szólította fel Orbán Viktort, hogy tegye egyértelművé álláspontját az unió kérdésében. Ön ezzel szemben úgy látja, hogy nem bomlott meg az egység a parlamenti pártok között ebben az ügyben?
– Én nem minősíteném egyes személyek szerepét, számomra az a fontos, amit a frakciók tesznek a csatlakozásért. A közös fellépést példamutatónak tartom, örülnék, ha ez az együttműködés más területen is megjelenne.
– A legutóbbi felmérések a csatlakozást támogatók arányának csökkenését mutatják. Ön biztosra veszi, hogy április 12-én az igen voksok kerülnek többségbe?
– Igen. Magyarország ezeréves múltja is arra sarkall mindannyiunkat, hogy kellő belátással az egységes Európa felé vezető utat válasszuk. Nagyon fontos a számomra, hogy a csatlakozás nyelvünk, kultúránk, identitásunk megőrzése mellett történjen meg. Egyfajta szuverenitáscseréről beszélhetünk: vannak szuverenitásunknak olyan elemei, amelyeket óhatatlanul elveszítünk, másokat viszont meg tudunk erősíteni. E folyamat kihívásaira nincs jobb- és baloldali válasz, ezen a területen együttműködésre van szükség, aminek hosszabb távon az egész nemzet lehet a nyertese.
– Az Országgyűlés elnökeként helyénvalónak tartja, hogy Medgyessy Péter a parlamentet is megkerülve, a képviselőket és a magyar közvéleményt kész helyzet elé állítva írta alá az iraki konfliktussal kapcsolatos, itthon és külföldön egyaránt nagy vihart kavart nyilatkozatot?
– Én nem dramatizálnám az ügyet, hiszen a nyilatkozat nem csupán a háború és a béke kérdéséről szól, ahogy azt nagyon sokan leegyszerűsítik. Egy új világrend kialakulásának vagyunk a részesei, melyben az egységesülő Európának is meg kell találnia a helyét. Ez egy hosszú tanulási folyamat, amely nem lesz mentes konfliktusoktól. Az unió elemi érdeke, hogy értékvitákban érlelt egységes kül- és biztonságpolitikája legyen.
– De nem zárható ki, hogy háborús konfliktus esetén a magyar parlament is döntések elé kerül, amelyek kétharmados többséget, tehát ellenzéki támogatást igényelnek. Ön szerint az ilyen döntések meghozatalához szükséges minimális bizalom megteremtését szolgálta, hogy a miniszterelnök széles körű egyeztetés nélkül írta alá a nyilatkozatot?
– Én reménykedem a konszenzusban, hiszen már régen nem lennék politikus, ha nem rendelkeznék kellő optimizmussal. Számomra egyértelmű, hogy Medgyessy Péter az optimális megoldás lehetősége mellett tette le a voksát.
– Néhány napja azt mondta, hogy erős párt kell a kormány mögé. Miután ön az MSZP elnökhelyettese, ezt egyfajta önkritikaként is lehet olvasni?
– Egy olyan erős pártra van szükség, aminek a kormány nekitámaszthatja magát. A rendszerváltás utáni választásokon talán azért került sor mindig kormányváltásra, mert a kormány és a mögötte álló pártok közötti egyensúly megbillent. Ennek köszönhető az is, hogy valamennyi pártban reformtörekvésnek, átalakulási folyamatnak vagyunk a tanúi. Természetes, hogy a párton belül, illetve az MSZP és a kormány között is vannak viták. A kormányprogram a párt által megfogalmazott politikai programból alakult ki, s a szocialista pártnak pontosan az a feladata, hogy erősen a kormány mögött állva, mindvégig figyelemmel kísérje ennek a programnak a végrehajtását.
– Lapinformációk szerint az MSZP-frakció hétfői ülésén többen is úgy értékelték, hogy a kormány és a miniszterelnök túl sok gesztust tesz az ellenzék felé, míg Medgyessy Péter a kommunikáció hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Ez számomra azt jelzi, hogy a legnagyobb kormánypárt bizonytalan abban, hogy milyen úton kell járnia a következő hónapokban.
– Abból indulunk ki, hogy az előző kormány is tett lépéseket a nemzeti közép megerősítésének érdekében. Szerintünk azonban a jobboldal nem volt nyitott a hátrányos helyzetű, leszakadt társadalmi rétegek felé. Ezen túl az előző években tapasztalt ideológiai kettéhasítottságot is meg akarjuk haladni. Ezért a kormányprogram határozott megvalósítása mellett nem tartom kiküszöbölhetőnek az együttműködésre való törekvést a mérsékelt bal- és jobbközép erők között. Ez viszont nem lehetséges gesztusok nélkül, sőt közös elhatározásokra is szükség van.
– Ezt a felfogást azonban a koalíción belül is vitatják: az SZDSZ egyes politikusai elhibázottnak tartják a miniszterelnök által gyakran emlegetett nemzeti közép önmeghatározást, a szocialisták soraiból is hallani olyan hangokat, hogy a kormány nem elég határozott. A keddi parlamenti vitában nyoma sem volt a gesztusoknak.
– Azt gondolom, hogy a gesztustétel is jelen van a politikánkban. Megkérdőjelezhetetlen gesztus a miniszterelnök úr részéről a Terror Háza támogatásáról hozott döntés a parlamenti határozat után.
– Ezt a gesztust a parlamenti szavazáskor az MSZP-frakció elutasította.
– Ezért kell megtalálnunk azt az egyensúlyt, ami egy szociáldemokrata párt és az általa támogatott, magát a nemzeti közép kormányának valló kabinet között fenn kell álljon a következő esztendőkben.
– Vállalja a jelölést az elnökhelyettesi posztra az MSZP márciusi tisztújító kongresszusán? Kovács László a nyilatkozatok alapján 2004 őszéig pártelnök maradna. Van elképzelésük az ezt követő időszakról? Egyes hírek szerint Kovács László akár az államfői poszt várományosa is lehet 2005-ben.
– Szeretném megtartani a jelenlegi pozíciómat, ezért ismét indulok az elnökhelyettesi tisztségért. A jelölési eljárás most kezdődik, ha lesz kihívóm, megmérkőzöm vele, ahogy egy demokratikus pártban szokás. A kérdés második felére nem tudok ilyen határozottan válaszolni, 2005 nagyon messze van. A kongresszus elindít egy reformfolyamatot, de ennél sokkal fontosabbnak tartom a 2002-ben megfogalmazott kormányprogram végrehajtását, a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását, egy szélesebb középosztály megteremtését. Beszélgetésünk elején szó esett arról, hogy új alkotmányra lesz szükség. Egy ilyen döntés például a köztársasági elnök megválasztásának módját is érintheti. Nagyon örülnék annak, ha az MSZP-ben az értékeink képviselete mindenki számára fontosabb lenne. Ehhez kell egyfajta emelkedettség és nagyvonalúság is, ami reményeim szerint jellemzi azt a csapatot, amelyben én is dolgozom.
– A következő kérdéseim talán kevésbé lesznek emelkedettek. Lapunk jelzésértékűnek tartja, hogy ismét megjelent a Miniszterelnöki Hivatal és az MSZP mellett Ron Werber, az agresszív kommunikációs módszereiről ismert kampánytanácsadó. Ön szokott egyeztetni vele?
– Nagyon rövid lesz a válaszom: Ron Werber szimpatikus ember, s minden pártnak joga, hogy megválassza, kivel dolgozik.
– Az MSZP még ellenzékben élénk érdeklődést tanúsított az akkori állami vezetők külföldi útjai iránt. Nemrégiben ön hosszabb látogatást tett Ausztráliában és Új-Zélandon, az út pontos költségeiről nem adott tájékoztatást az elnöki hivatal. Milyen országos érdek indokolta ezt az utazást?
– A látogatást még Áder János számára készítették elő két alkalommal is. Természetes, hogy a közjogi méltóságok nemzetközi kapcsolatokat is ápolnak. Nagyon örülök annak, hogy egy magát nemzeti elkötelezettségűnek tartó újság érdeklődik az út iránt, hiszen elég jelentős magyar populáció él az említett országokban. Látogatásom alatt az ott élő magyarokkal többször is találkoztam. A közjogi méltóságokat általában a házastársukkal együtt szokták meghívni, ezért tartott velem a férjem is. Ezt a gyakorlatot követte elődöm is, akinek utazásait én sohasem firtattam. A közjogi méltóságok esetében az ilyen jellegű kérdéseket nem is tartom szerencsésnek. Annyit szeretnék a költségekről összehasonlításként elmondani, hogy 1999-ben a házelnöki utazás a külügyi hivatal éves keretének közel 20, 2000-ben 10,49, 2002-ben pedig 13,2 százalékát tette ki.
Egyesült Államok
Az Egyesült Államok új módszerrel küzd a jemeni húszik ellen
