Powell gyanús beszéde

Nagy-Britanniában vitatják a szerdai Powell-beszéd hitelességét, egészen pontosan a bombabiztosnak mondott háttéranyagok eredete körül támadtak kétségek. A Channel 4 kereskedelmi televízió kiderítette, hogy a hét elején közzétett, az iraki fegyverrejtegetés körülményeit részletező brit jelentésben esetenként tizenkét évvel ezelőtti adatok szerepeltek.

Nagyszabású szerdai előadásában Colin Powell megbízható forrásként hivatkozott a szóban forgó brit titkosszolgálati jelentésre, amelyről időközben kiderült, hogy összeollózott anyag, régi tanulmányokból állították össze. A Channel 4 szerint az egyik „alapanyagot” még az 1991-es öbölháború előtt írta egy végzős amerikai egyetemi hallgató. Más források is akadnak. A tizenkilenc oldalas anyag mintegy ötöde szinte szó szerinti átvétel Ibrahim al-Marasi biztonságpolitikai szakértő írásából, amelyet tavaly szeptemberben jelentetett meg egy közel-keleti ügyekkel foglalkozó folyóiratban. A Powell-jelentés hátteréül szolgáló összegzést készítő brit titkosszolgálati ember bizonyíthatóan „merített” Sean Boyne és Ken Gause 1997-es, a Jane’s Intelligence Review hasábjain megjelent cikkéből is. További forrás egy háromtagú szerzőcsoport idén februárban publikált, Irakról szóló elemzése is. A szövegátfedések annyira egyértelműek, hogy az eredeti és a Powell által idézett anyagok közötti kapcsolat kétségbevonhatatlan. Az eset már csak azért is kínos, mert Ibrahim al-Marasi máris nyilatkozatban szögezte le, vele sem a brit kormány, sem a titkosszolgálatok nem egyeztettek, fogalma sem volt arról, hogy tanulmányát ilyen célokra használják fel. A huszonkilenc éves szakértő a londoni The Timesnak adott interjújában kifogásolta, hogy a neve nem hangzott el a jelentés ismertetésekor, majd hozzátette: „Mostantól kezdve még kétkedőbben fogadom a brit titkosszolgálati anyagokat.”
Az eset fontos belpolitikai következményekkel járhat Nagy-Britanniában – sok megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy a történtek után nem hisz Powell beszámolójának. A Downing Street szóvivője azt mondta, hogy forrásától függetlenül a jelentés „attól még pontos”, és a kormány „soha nem tulajdonította magának a szerzői jogokat”. Tony Blair kormányfőnek is rosszkor jött a plágiumvád – az Irak elleni támadás ügyében nemcsak a brit közvélemény jelentős részével, de saját pártellenzékével is meg kell vívnia a harcát. A britek joggal vélhetik, hogy nemzetbiztonsági szempontból nem megnyugtató a helyzet, ha az egykor szebb napokat látott titkosszolgálatok már egy önálló tanulmány elkészítésére sem vállalkoznak.