Státusegység

És a titkárságvezető – aki a kormányváltás előtt az Európai Unió budapesti misszióján tevékenykedett, s közvetlen (baráti) munkakapcsolatot alakított ki bizonyos Günter Verheugen holdudvarával – papírt, ceruzát vett elő. Nekilátott az „orbáni időkből” megmaradt státustörvény átalakításához. A titkárságvezető nem saját magától vállalkozott e felemelő feladatra, főnökétől kapott megbízást teljesített csupán. S lévén jó hivatalnok, a főnök gondolatait is kitalálta. Elkészült hát a titkárságvezető változata a státustörvény módosításáról. A derék hivatalnok nem tartotta fontosnak, hogy elképzelését megossza a Határon Túli Magyarok Hivatalával. Pedig utóbbi hivatalnak elég pontosan körülírt feladatköre van. Mint például: részvétel a határon túli magyarokkal kapcsolatos kormányzati döntések előkészítésében, a kisebbség-politikai koncepció kialakításában, illetve e koncepció érvényesülésének elősegítése, továbbá a kisebbségben élő magyarokat érintő kérdésekben a törvény-előkészítés figyelemmel kísérése, javaslattétel a jogalkotási programhoz. A titkárságvezető állítólag a Külügyminisztérium illetékes jogi és területi főosztályát is kizárta a munkából. Egyeztetés ide vagy oda, a főnöknek, Kovács László külügyminiszternek tetszett az elképzelés. A dokumentumot érdemesnek találták véleményezésre továbbküldeni a nagyfőnöknek, jelen esetben Günter Verheugennek. Valahogy így alakul a mai Magyarországon a kedvezménytörvény jövője, a „nemzeti közép” kormányának határon túliakkal kapcsolatos politikája.
A történet jelen állás szerint nem az önmagát brüsszeli fiókintézményként számon tartó kormány elképzelései szerint ér véget. A határon túli magyarok legitim szervezeteinek vezetői – akik egyébként először, Verheugen úrral ellentétben, a sajtóból értesültek a státustörvény módosításának legújabb kormányzati verziójáról – egyöntetűen foglaltak állást a törvény kiürítését célzó akció ellen. Nemcsak a baloldali sajtó által „Fidesz-bérenc” politikusokként számon tartott Tőkés László, Duray Miklós és Ágoston András emelte fel szavát a jogszabály védelmében, hanem Markó Béla, Bugár Béla és Kasza József is. Utóbbi három politikus is határozottan kiállt a Fidesz által is hangoztatott vélemény mellett, amely szerint a státustörvényt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tavaly novemberi ülésén tető alá hozott kompromisszumos megállapodásnak megfelelően lehet csak módosítani. Mindhárom politikus fontosnak tartotta leszögezni (a kormány tisztségviselőivel ellentétben), hogy a legutóbbi Máérten elfogadott módosítás egyetlen pontjában sem ütközik uniós normákkal, tehát bizonyos Verheugenek és Jürgensek véleménye ellenére is nyugodt szívvel érvényesíthető.
Medgyessy Péter a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szatmárnémeti kongresszusának nyitónapján szembesülhetett a három legfontosabb határon túli szervezet vezetőinek éles bírálatával, s e közös álláspont a hírek szerint alaposan meglepte a miniszterelnököt. Első alkalommal tapasztalhatta, hogy az anyaországtól elszakadt nemzetrészek körében – az olykor igen viharos belső viták ellenére – léteznek feladhatatlan nemzeti ügyek. Ebbe a kategóriába tartozik most a státustörvény, amelynek veszélybe kerülése a személyes szimpátiáktól függetlenül összeköti a szomszédos országokban élő magyar közösségek képviseleteit és a jelenlegi anyaországi ellenzéket. Ez az egység áll jelenleg szemben a Brüsszelnek mindenáron megfelelni vágyó titkárságvezetők, főnökök kormányával.